Ősszel aztán végigverték a fél országot, gumilövedékeket lövöldözve rájuk, amiért nem törődnek bele az emberek a sorsukba és háborognak a hazugságkormányzás miatt. Meg is lett az eredménye a szakértelem újbóli hatalomra kerülésének: csődbe vitték az országot. De sebaj: átadták a stafétabotot a még szakértőibb Bajnai Gordonnak, aki megígérte a fájdalmat – és láss csodát: sajnálatosan be is tartotta. Minden maradék család- és általában emberbarát intézkedést visszavágott, illetve megszüntetett.

Hiába pingálták át az ütött-kopott robogót, az emberek felismerték, és nem vették meg tőlük. A kriptokommunista oldalt azonban nem olyan fából faragták, hogy belenyugodjanak, ha nem kell a portékájuk a fogyasztóknak. Szegényes a fantáziájuk, úgyhogy a leplezés, átmázolás mindig hiányosra sikeredik. Mégis van egy nem elhanyagolható tábor, amely hajlamos újból és újból elhinni, hogy most egy vadonatúj csapat és vezér próbálkozik a kormányrúd, illetve a hatalom visszakaparintásával. És újból és újból megveszik tőlük azt a bizonyos átdukkózott motorkerékpárt. Most éppen Tiszának hívják magukat.

Aki tehát unja az alacsony rezsiárakat és adókat, az csapjon a tenyerükbe, mert tőlük megkapja az emelést busásan. Kapitány István, a folytonosan cinikusan vigyorgó nyílt multiügynök tiszás főkáder ki is kotyogta egy előadásában a tervet: „Mindenért csak a vásárlók és az adófizetők tudnak fizetni.” És még sokan azt mondják, hogy leplezik az igazi programjukat.