A Magyarországon működő német vállalatok körében pedig soha nem volt még olyan magas azok aránya, akik azt mondják, hogy jól döntöttek, amikor Magyarországot választották, és továbbra is itt kívánják működtetni a vállalkozásaikat, mint jelenleg. A gazdaságpolitika prioritása a beruházás- és kapacitásbővítés, további munkahelyek létrehozása. Ezekbe az irányokba kell majd további finomhangolásokat, lépéseket tenni, de még a járvány gazdasági hatásait szükséges orvosolni. Vagyis a fiskális – költségvetési – politika szerepét ebben a helyzetben senkinek nem szabad lebecsülnie. De aki tud jobbat, jelentkezzen! Például lát-e valaki koherens ellenzéki gazdaságpolitikát? Itt lenne az ideje, hogy hat hónappal az országgyűlési választások előtt az ellenzéki pártok bemutassák gazdaságpolitikai terveiket!

De azt most hagyjuk! Azért, hogy a megszűnő kapacitások és munkahelyek helyett gyorsan keletkezzenek újak, most nemcsak a monetáris-jegybanki politikának, de a költségvetési politikának is ösztönzőnek kell lenniük. Jövőre egy hároméves folyamat közepén leszünk; a 2020-ban beütő válság gazdasági következményei ugyanis nem egy-két év alatt orvosolhatók.

Eljutottunk azonban a satuféktől a padlógázig: a magyar gazdaság külföldről nézve – lásd az IMF-jelentés mellett a hitelminősítői előrejelzéseket – soha nem tapasztalt ütemben növekedhet. Eközben kétségtelenül törekedni kell az egyensúlyra (alacsony deficit mellett magas bővülésre), de 2022 még a mérsékelt hiánycsökkentés éve lesz. Pont azért, mert segítő, ösztönző, támogató fiskális hozzáállásra van szükség az újraindításhoz. Ha ugyanis kanyarban akarunk előzni, jobban kell nyomni a gázt.

Borítókép: Pexels