időjárás 3°C Virgil 2021. November 27.
logo

A satuféktől a padlógázig

Szajlai Csaba
2021.10.20. 08:01 2021.10.20. 14:08
A satuféktől a padlógázig

Íme a legújabb gazdaságpolitikai bizonyítvány: Magyarország idei növekedésére vonatkozó előrejelzését 7,6 százalékra javította a Nemzetközi Valutaalap. Korábbi előrejelzéséhez képest az IMF 1,4 százalékkal korrigálta felfelé a bővülés lehetséges ütemét, amely jelentős – pozitív értelemben természetesen – eltérés. Ha összejön a prognózisban szereplő szám, akkor az IMF szerint az Európai Unió országai közül a második legmagasabb növekedést érheti el Magyarország, messze meghaladva az 5,1 százalékos uniós átlagot.

Hogy jutottunk el idáig?

Emlékezzünk csak vissza: miközben 2020 januárjában biztató prognózissal – négyszázalékos gazdasági növekedéssel és egyszázalékos hiánnyal – vágtunk neki az esztendőnek, addig a vírus megjelenésével a helyzet totálisan megváltozott. A magyar gazdaság satufékezett, 2020 áprilisában volt a mélypont. Májustól kezdve csökkent a visszaesés mélysége, majd elkezdtünk kijönni a gazdasági visszaesésből. Ez nagyjából illeszkedett az európai gazdaságok változásához; talán egy picit kedvezőbb volt abban a tekintetben, hogy az uniós átlaghoz képest kisebb mértékben zsugorodott a magyar gazdaság.

Ugyanakkor – a költségvetési „fűtésnek” tulajdoníthatóan – az egyszázalékos hiányból nyolc százalék lett, így a hiányunk 5500 milliárd forintra duzzadt. Ha nincs az állami beavatkozás, akkor még mélyebb lett volna a recesszió, és még a slamasztikában csücsülnénk. S azokkal is egyet lehet érteni, akik azt mondták, bizonyos elemeiben a visszaesés a 1929-es gazdasági válságra emlékeztetett. Amennyiben visszaemlékezünk a kihalt utcákra, a bezárt vagy nem működő üzletekre és intézményekre, akkor ilyenre a világháborúkat leszámítva nem volt példa. Bár az ellenzék már a 2020-as büdzsét is választási költségvetésnek címkézte, nem ismerek olyan országot, amelyiknek a költségvetését ne írta volna fölül a járvány és az ennek következtében bekövetkező gazdasági visszaesés.

Magyarország sem volt ezzel másképp. Azonban érdemes összevetni a 2008-as helyzetet a mostanival: nagy különbség, hogy ez a költségvetés ütésállóbb volt, miként a magyar gazdaság is ellenállóbb. A járvány következtében kialakuló gazdasági visszaesés mértéke azonban mindenkit meglepett, éves alapon ötszázalékos volt a zuhanás, ezért kellett még a tervezett hiány mértékét jelentős mértékben túllépő pénzügyi forrásokat előteremteni. A képlet bejött: a kormány a hangsúlyokat alapvetően a beruházásokat, a gazdaság távlati növekedését megalapozó intézkedésekre tette. Vagyis nem az amerikai típusú helikopterpénz-szórást vagy éppen Kurzarbeitot „tolta” a kabinet. A konstrukció eredményességét mi sem igazolja jobban: a beruházási rátánk magas, a munkaerőpiaci helyzet pedig több mint biztató; soha nem dolgoztak ennyien Magyarországon, mint most.

A Magyarországon működő német vállalatok körében pedig soha nem volt még olyan magas azok aránya, akik azt mondják, hogy jól döntöttek, amikor Magyarországot választották, és továbbra is itt kívánják működtetni a vállalkozásaikat, mint jelenleg. A gazdaságpolitika prioritása a beruházás- és kapacitásbővítés, további munkahelyek létrehozása. Ezekbe az irányokba kell majd további finomhangolásokat, lépéseket tenni, de még a járvány gazdasági hatásait szükséges orvosolni. Vagyis a fiskális – költségvetési – politika szerepét ebben a helyzetben senkinek nem szabad lebecsülnie. De aki tud jobbat, jelentkezzen! Például lát-e valaki koherens ellenzéki gazdaságpolitikát? Itt lenne az ideje, hogy hat hónappal az országgyűlési választások előtt az ellenzéki pártok bemutassák gazdaságpolitikai terveiket!

De azt most hagyjuk! Azért, hogy a megszűnő kapacitások és munkahelyek helyett gyorsan keletkezzenek újak, most nemcsak a monetáris-jegybanki politikának, de a költségvetési politikának is ösztönzőnek kell lenniük. Jövőre egy hároméves folyamat közepén leszünk; a 2020-ban beütő válság gazdasági következményei ugyanis nem egy-két év alatt orvosolhatók.

Eljutottunk azonban a satuféktől a padlógázig: a magyar gazdaság külföldről nézve – lásd az IMF-jelentés mellett a hitelminősítői előrejelzéseket – soha nem tapasztalt ütemben növekedhet. Eközben kétségtelenül törekedni kell az egyensúlyra (alacsony deficit mellett magas bővülésre), de 2022 még a mérsékelt hiánycsökkentés éve lesz. Pont azért, mert segítő, ösztönző, támogató fiskális hozzáállásra van szükség az újraindításhoz. Ha ugyanis kanyarban akarunk előzni, jobban kell nyomni a gázt.

Borítókép: Pexels