Márki-Zay Péter az előválasztáson legyőzte Gyurcsány Ferencet (álnevén: Dobrev Klárát), s ezáltal új helyzet állt elő a balliberális táborban. Eddig ugyanis az volt a vélhető forgatókönyv, hogy ha az előválasztást Karácsony Gergely nyeri, akkor Gyurcsány „megeszi reggelire” a könnyen befolyásolható főpolgármestert, aki a politikában úgy mozog egyébként is, mint elefánt a porcelánboltban. Azonban váratlan fordulat történt: az éhes Gyurcsányt megelőzte a szintén éhes Márki-Zay, s ő ette meg reggelire Karácsonyt. Így az történt, hogy Gyurcsány – ideiglenesen – éhes maradt. Így két szemfényvesztő, két hamiskártyás, két Cipolla került egymással szembe.
Cipolla alakját jól ismerhetjük Thomas Mann Mario és a varázsló című kisregényéből: a hipnotizőr, szemfényvesztő mutatványos, aki gúnnyal, erőszakkal, szuggesztív ráhatással és persze folyamatos hazugsággal igyekszik rákényszeríteni akaratát nézőire, akik így áldozataivá válnak (mint a fiatal, tapasztalatlan Mario). Cipolla az, aki a közönséget – esetünkben a választópolgárokat – elkábítja, összezavarja, félrevezeti, és olyan cselekedetekre veszi rá őket, ami a saját érdekük és szándékuk ellen van.
Gyurcsány Ferenc már jó ideje bizonyítja, hogy igazi Cipolla: 2006-ban nemcsak a magyar választókat, hanem az EU vezető bürokratáit is megpróbálta megtéveszteni (utóbbiakat persze nem tudta, viszont ők szánalmas módon asszisztáltak a mutatványhoz), a szemfényvesztés sikerült, a magyar választók a saját érdekeikkel szemben újra megválasztották a ballib koalíciót és újra Gyurcsány lett a miniszterelnök. Saját őszödi hazugságbeszédét pedig a legigazabb politikai beszédnek állította be, és nem mondott le. A „másodvirágzását” élő szélhámos mostanában ismét szemfényvesztő bűvészmutatványt mutat be: „igazi” baloldali és „hazafias” politikát hirdet meg maga és felesége nevében, miközben amit meg akarnak valósítani, az nem más, mint egy tőrőlmetszett neoliberális és globalista, hazafiatlan, nemzetáruló politika, amely Magyarországot kiszolgáltatná a globális köröknek és újra gazdasági válságba, eladósodásba sodorná hazánkat.
S most megjelent a színen Márki-Zay Péter (MZP), aki szintén szemfényvesztő módon lép fel, csak kicsit másképp, mint a DK-s házaspár. Márki-Zay konzervatív, keresztény, jobboldali embernek, politikusnak állítja be magát, ám programpontjai (néhány kivételtől eltekintve) gyakorlatilag egytől egyig visszhangozzák azokat a téziseket, amelyeket a baloldali és balliberális szövetségesei hangoztatnak. A „közép” megtestesítőjének állítja be magát, aki nyitott a baloldali és a jobboldali értékekre is, miközben pedig egy echte balliberális politikai szövetség segítségével igyekszik a hatalomba kerülni.
Bizonyos értelemben két hasonló karakterű figura került egymással szembe: két Cipollának kell megállapodnia abban, hogy együtt hogyan tudják elkábítani és félrevezetni a választópolgárokat, hogyan tudják a saját jól felfogott érdekeik ellen fordítani, s arra késztetni-kényszeríteni őket, hogy – mint szegény Mario – „szeressék meg” ezt a tandemet.
Mi várható most, vajon Márki-Zaynak mekkora a mozgástere, és kell-e változtatni az új miniszterelnök-jelölt személye miatt a kormányoldal politikai kampánystratégiáján?
Először is, Gyurcsány ezt a számára új kihívást is a Karácsony-modell szerint kívánja megoldani, tehát le akarja nyelni MZP-t is, de ez nem megy olyan könnyen, mint a főpolgármester esetében, sőt. Tény, hogy a DK és a neki teljesen behódolt Jakab-féle párt (a „Rosszabbik”) az előválasztás eredményeként megszerzett egyéni képviselőjelöltek számát illetően fölényben van a Márki-Zayhoz kapcsolódott pártok jelöltjeihez képest, s ezért MZP felett ott függ Damoklész kardja, az, hogy Gyurcsány bármikor, legkésőbb az új parlamentben kipöckölheti őt a szivárványkoalícióból, és új jelöltet találhat helyette. Tehát MZP kiszolgáltatott helyzetben van, ezért (látszólag) minden amellett szól, hogy ő is – akárcsak Karácsony és korábban sokan mások – behódoljon Gyurcsánynak, és végül azt tegye, amit a „varázsló” elvár tőle.
Azonban ez mégsem olyan egyszerű képlet. Ha ugyanis MZP-t Gyurcsányék kilökik a ballib koalícióból, akkor Márki-Zay nem olyan karakter, aki zokogva elvonul és piheg a sarokban a sebeit nyalogatva. Eddigi pályafutása azt mutatja, hogy ebben az esetben alternatív szövetséget próbálna létrehozni (részben már most is ezt tette és teszi), megosztva ezáltal a baloldalt, aminek viszont ugyanaz lenne a végeredménye, mint 2014-ben vagy 2018-ban: szétbomlana a baloldali egység, ami újabb vereségükhöz vezetne. Magyarán Gyurcsánynak sem feltétlenül érdeke, hogy kipöckölje a szövetségből MZP-t és a követőit, ez pedig némi mozgásteret ad MZP-nek a politikai alkudozásaik során.
Viszont Márki-Zaynak sem érdeke, hogy elhagyja a ballib koalíciót, mert külön szervezkedve, pártokon kívüli emberként aligha reménykedhetne abban, hogy az ország élére állhasson. Ebből következően a két Cipolla kölcsönösen egymásra van utalva. Vagyis mindketten belátják, hogy csak együtt boldogulhatnak, ezért egyfajta közös szemfényvesztő mutatványra vállalkoznak, megosztva a feladatokat egymás között. Ebben az esetben MZP lehet az, aki a „közepet” és a jobboldali szavazókat megszólíthatja, a DK és a Gyurcsány házaspár pedig kiáll a „színtiszta” baloldali szavazók mellett, „színtiszta” baloldali programmal. Az egészet pedig leöntik egy „hazafias” mázzal, s máris kész a két Cipolla által előadott bűvészmutatvány.
Vegyük tehát alapul, hogy Márki-Zay lesz a miniszterelnök-jelöltjük, így nyomják végig a következő fél évet. Kérdés, mindez milyen új kihívást jelent a kormányoldalnak? Rengeteg dolog szól ellene: feketelyuk-szerű múltja, amerikai és kanadai évei, a Soros-hálózathoz való feltételezhető kötődése, egyesek által vélelmezett titkosszolgálati kötődése, a German Marshall Funddal való kapcsolata, valamint azok a vérlázító politikai mószerolások, amit például Toroczkai László róla szóló videójából is megismerhetünk. Ezekről még sokat kell beszélni a nyilvánosság előtt, mert mindenkinek joga van megtudni, ki is valójában Márki-Zay Péter.
Van azonban egy szerencséje: a mai, XXI. századi politikai életben a pártszempontból nem elkötelezett, bizonytalan választók, illetve a nagy, bevett néppártokból kiábrándult szavazók – ezek egyre többen vannak – vonzódnak az úgynevezett új arcokhoz, akik nem kötődnek a politikai elitekhez, elvileg „tiszták” (lásd Márki-Zay mondását: „a tiszták koalíciója” az övé), alulról jönnek, civilek, túl vannak a bal–jobb, liberális–konzervatív–szocialista megosztottságokon, amelyek úgymond sehová sem vezetnek.
MZP erre a korhangulatra játszhat rá, ami nem kedvez a bevett nagy pártoknak. Ennek ugyan Magyarországon kisebb jelentősége van, mert két nagy politikai tömb néz egymással farkasszemet, s a nemzeti konzervatív oldal kormánya sikert sikerre halmoz, tehát nincs miért „beleunni” az Orbán-kormányba, sőt éppen a Fidesz–KDNP újabb győzelme az ország további fejlődésének, gyarapodásának, szuverenitása, értékrendje, életmódja megőrzésének az egyetlen záloga, s ezt szerencsére a többség tudja. Mégis, van egy bizonytalan réteg, amely fogékony lehet az MZP-féle kívülállóság és „tisztaság” – esetében hamis – ethoszára.
Ezért úgy gondolom, a továbbiakban arra érdemes rámutatni, hogy MZP „tisztasága”, kívülről jöttsége, középen állása, elitellenessége mind-mind hazugság, megtévesztés, porhintés, mint az állítólagos jobboldalisága és konzervativizmusa is. A szivárványos koalícióban két hamiskártyás alkuja jött létre a hatalom mindenáron való megszerzése érdekében.
Gyurcsány és Márki-Zay ugyanazok: Cipollák, akik között lehetnek ugyan viták, de attól még egyformán hazug, szélhámos politikusok.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
