Kezdjük a lényeggel: a kormánnyal nem különösebben szimpatizáló GKI Gazdaságkutató konjunktúramutatója extrém ütemben lengett ki: októberben új lendületet vett az index, és kétéves csúcsára került. Az üzleti várakozások 2019 májusában voltak utoljára ilyen kedvezőek, a fogyasztói várakozások pedig három hónapos romlás után visszaemelkedtek idei júniusi szintjükre. Nem pusztán a GKI rukkolt ki ilyen kedvező prognózissal, hanem más intézetek, bankok előrejelzéséből is az derül ki, hogy a magyar gazdaság jó bőrben van. Olyannyira, hogy éves átlagban a gazdasági növekedésünkkel az uniós országok „első körében” leszünk: várhatóan több mint hét százalékkal bővülünk. S ehhez még csak kincstári derűlátás sem kell: elég a rendelkezésre álló számokból „kimatematikázni”.
De mi is áll a felettébb rózsaszínű előrejelzések hátterében?
Egyfelől a magyar gazdaság válságtűrő képessége, gyors alkalmazkodása, másfelől pedig a kormány által biztosított költségvetési fűtés. Tudniillik idén és jövőre a gazdaság-újraindítási akcióterv több mint 13 ezer milliárd forinttal támogatja a hazai vállalkozásokat és családokat. A főbb gazdasági centrumokban meghozott döntések nyomán megindult a növekedés, és a lendület kitart a következő időszakban. Mind költségvetési, mind jegybanki oldalról komoly élénkítő programok erősítették az újraindítást. Ezek közül érdemes kiemelni a munkahelymegőrzést támogató programokat, illetve az NHP Hajrát és a jegybanki garanciavállalási programokat.
A gyarapodáshoz pedig szinte mindegyik szektor hozzájárult, bár van néhány olyan szektor, és ezt ne tagadjuk, ahol még vannak problémák.
A gazdaság újraindítása a beruházásokon alapszik: a hazai beruházási ráta az egyik legjobb az unióban, a foglalkoztatottak száma pedig meghaladja a 4,7 millió főt. Mindössze kilenc olyan európai ország van, amely elérte a válság előtti szintet, és Magyarország ebbe a csoportba tartozik. Erre joggal lehetünk büszkék. Kockázatok mindig vannak, miként most is. Ne kerteljünk, nem tudjuk még pontosan, mit hoz a koronavírus-járvány negyedik hulláma, és még azt sem, hogy mikor sikerül normális szintre levinni az inflációt. Tegyük hozzá: egyik rizikófaktor sem országspecifikus: begyűrűzött hozzánk. Bár a baloldal szerint a kormány már idén, jövőre pláne választási költségvetést készített, a hazai államháztartási hiány uniós összevetésben átlagosnak mondható. A kormány azért vállalja a korábbi évekhez képest ténylegesen magasabb deficitet, hogy a gazdaságot élénkítse.
Végezetül ejtsünk néhány szót az uniós forrásokról. Köztudomású, hogy az Európai Bizottság még nem fogadta el a magyar helyreállítási tervet, ezért döntött a kormány az előfinanszírozás mellett. Kétségtelen, hogy az uniós pénzek jelentős szereppel bírnak a felzárkóztatásban, hiszen ez a funkciójuk. Magyarország pedig élen jár a közösségi források lehívásában és felhasználásában: a 2013-ban lezárult ciklusban a rendelkezésre álló keretet gyakorlatilag teljes mértékben sikerült lehívni, és a 2014–2020-as ciklusban is hasonló eredményt tudtunk felmutatni. A nemrég kezdődött, új, hétéves közösségi költségvetés pénzeit egyelőre semmi sem veszélyezteti, azonban az említett helyreállítási terv forrásait blokkolja Brüsszel. Félreértés ne essék: ez nem az állam pénze lesz, hanem a recesszió miatt ronccsá vált vállalkozásokat, gazdasági szektorokat dotálná. Ha Brüsszel meggátolja az egyébként jogos források átutalását, azzal a magyar gazdaságot szúrja hátba. Reméljük azért, hogy az uniós forrás körüli viták csillapodnak, és a józan ész győzhet a politikai megfontolások felett.
Addig is kibírjuk, és élünk a régi módszerrel. Amit úgy hívnak: piaci finanszírozás.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Borítókép: Varga Mihály pénzügyminiszter beszédet mond az 59. Közgazdász-vándorgyűlésen a budapesti Larus Rendezvényközpontban 2021. szeptember 24-én. Fotó: MTI/Soós Lajos
