És mindeközben az a legfárasztóbb ezekben a mélyen „független”, tehát balliberális újságírókban, hogy ők propagandistázzák a leghangosabban a túloldali, nyílt sisakkal küzdő kollégáikat. Időnként még a „kolléga” titulust is megtagadják tőlük, mondván: ők – velük ellentétben – nem is igazi újságírók, csupán propagandisták. Majd eltelik pár nap, s ugyanezek a propagandistázók fogják magukat, és elszegődnek párttitkárnak meg titkárnőnek kedvenc Ferijükhöz.

Ott van például Kálmán Olga, aki hosszú évekig illegette magát a független-objektív primadonna szerepében az ATV-ben. Igaz, nem túl hitelesen: ha baloldali vendége volt, negédesen burukkolt neki; ha jobboldali, akkor nekiesett, s egyből torokra ment, mint egy pitbull. Amikor némelyek jelezték neki, hogy a mikrofonja alól kilóg a baloldali lóláb, akkor levegőért kapkodott és kikérte magának. Aztán eltelt kis idő, és Olga néni ma már a Gyurcsány-klán farzsebéből integet a tévénézőknek. Elnökségi tag (vagy mi a csuda) a Szemkilövető házaspár szektapártjában. Észbontó? Cseppet sem. Csupán a helyére került.

Gréczy Zsolt is független-objektív újságíróként hirdette az igét a Népszabadságban meg itt-ott, hogy aztán bekéredzkedjen a Demokratikus Koalícióba, Ferenc udvartartásába, személyzeti nyaloncnak. Persze, most is ugyanazt csinálja, mint megelőzően: mossa a főnök szennyesét, magyarázza a bizonyítványát, ormótlanul hazudozik. De legalább már nem a pártfüggetlenség álarca mögött teszi mindezt. (A többit pedig hagyjuk, mert az tizennyolcaskarikás.)

Ne hagyjuk ki a sorból Pikó Andrást se, aki a Klubrádiónál folytatott közepesen jelentős zavarkeltést. „Drágabolgárúr” legalább viccesen bolsevik módra hülyítette a népet, Pikó viszont csak simán fárasztó volt. És persze független-objektív. Majd 2019-ben elindult a balliberális pártok közös polgármester-jelöltjeként, és pár szavazatnyi különbséggel Józsefváros vezetőjévé választották. Ő is ugyanazt csinálja most, mint megelőzően: összevissza hazudozik. De a riporterkedéshez legalább valamelyest értett, az alanyt és az állítmányt időnként egyeztette. A kerületvezetésről viszont halovány segédfogalma sincs. Egy balfék. Pusztul is le Józsefváros, ahogyan kell. Szabálytalan pályázatok, bezárt intézmények, drogosok, hajléktalanok és mocsok mindenütt.

Aztán ott van Jámbor András, a Mérce.hu nevű bolsevik szennylap korábbi főszerkesztője, akiről csupán annyi pozitívum mondható el, hogy fönt említett elvtársaival ellentétben ő talán nem hirdette magát olyannyira függetlennek. Mondjuk, nehéz is lett volna úgy, hogy közben egy Kuruc.infó-szerű, gyűlölködő, szélsőséges portált irányított. A Mérce a Tanácsköztársaság és sok más kommunista tömeggyilkosság dicsőségét zengte-zengi. És az a Jámbor, aki ehhez főszerkesztőként, „újságíróként” a nevét, arcát adta, most a baloldal közös képviselőjelöltjeként indul a választáson József- és Ferencvárosban. A baloldal Jámbor népbiztos elvtársat indítja, mert szerintük biztosan ő kell a népnek.

Pikó András exújságíró-polgármester közleményben lelkendezett egykori kollégája indulásán: „Szívből támogatom tehát Jámbor Andrást, hogy végre olyan országgyűlési képviselője legyen Józsefvárosnak, aki a kerületiekért dolgozik, és nem ellenük.” Ha a helyi lakosság kollektív tudatzavara esetleg jövő tavasszal kiújulna, és Jámbor győzne, akkor az a szánalomra méltó helyzet áll elő, hogy Budapest VIII. kerületének nemcsak a helyi vezetője, hanem az országgyűlési képviselője is egy balliberális újságíró. Természetesen szívük joga az ott élőknek így dönteni: amilyen virágot szakítanak, olyat szagolnak. Csak jelezném: ez esetben Józsefváros pont olyan bolsevik színvonalú lesz, illetve marad, mint amilyen a Mérce.

Simon, Kálmán, Gréczy, Pikó, Jámbor – néhány név a független-objektívból baloldali pártkatonává átöltöző propagandisták közül, a teljesség igénye nélkül. És van még belőlük jó néhány. Ne dőljünk be nekik!

Borítókép: Simon András (Fotó: YouTube képernyőfotó)