Hónapok óta zajlik a vita a magyar kormány és Brüsszel között a helyreállítási alap ránk eső részéről, amely a koronavírus okozta gazdasági sokkot ellensúlyozná. Utóbbit a kormány magától is megoldotta. De azért döntöttek úgy az ­Európai Unió vezetői, hogy létrehoznak egy pénzügyi alapot, mert az egész kontinens megszenvedte a válságot, és az unió gazdaságai egymásra vannak utalva. Ráadásul ezt a közösségi forrást a tagállamok befizetéseiből hozták létre, vagyis nem brüsszeli adományról van szó.

A folyamat része, hogy minden tagállam készít egy nemzeti helyreállítási tervet, amelyet postáznak az EU fővárosába, s a dokumentumra rányomja a pecsétet az Európai Bizottság. Ez így történt magyar oldalról is.

Csakhogy a részleteket illetően nagy a kavarodás Brüsszelben: miközben a magyar terv minden részletét illetően korábban teljes körű egyetértés jött létre a brüsszeli testület és a magyar kormány képviselői között, addig a gyermekvédelmi törvény kapcsán kialakult politikai hisztéria miatt ez a folyamat megállt. Emlékezzünk csak: hazánk még 2021 májusában, az elsők között nyújtotta be nemzeti helyreállítási tervét, és aktívan részt vett a bizottsággal tartott konzultációkban.

A magyar helyreállítási terv jó úton haladt az elfogadás felé, majd kialakult a patthelyzet, amely valószínűleg a 2022-es áprilisi országgyűlési választásokig eltart.

Bár az unió központjában a legtöbb illetékes eddig cáfolta a magyar álláspontot, a minap kibújt a szög a zsákból. Tudniillik Paolo Gentiloni, a gazdasági ügyekért felelős ­európai uniós biztos az EU-tagországok pénzügyminisztereinek legutóbbi ülésén (Ecofin) beismerte, hogy az Európai Bizottság „oktatási diszkrimináció miatt” tartja vissza a koronavírus-járvány utáni helyreállítást célzó, Magyarországnak járó forrásokat. Korábban, miként erre Győri Enikő, a Fidesz uniós parlamenti képviselője emlékeztetett, a biztos azt mondta: nem lehet kapcsolat a nemzeti kompetenciába tartozó pénzügyi következményekkel nem bíró ügyek és a helyreállítási források között.

Természetesen nem az okozza a legnagyobb problémát, hogy óriási az eltérés a két nyilatkozat között, hanem sokkal inkább az:

EU-bizottság jogot sért, diszkriminatív szabotázsakciót követ el, s nyíltan nagypolitikai játszmát folytat.

Vagyis több mint egyértelmű a helyzet: nem szabad sem az uniós szerződések, sem a helyreállítási alapról szóló jogszabályok alapján összekötni az ügyeket. A hatályban lévő szabályozás ugyanis kimondja: nem indíthatják el Brüsszelben a jogállamisági mechanizmust, amíg az uniós bíróság el nem dönti, hogy az megfelel-e az uniós jognak.