Miközben a jelenlegi helyzet nem túl kedvező az euró bevezetésére – Európában mindenütt lazítanak a kormányok a gazdaságok újraindítása érdekében, ami gyengíti a költségvetési fegyelmet –, gyakori téma lett mostanában az euróövezet bővítése, ennek apropóján pedig hazánk belépése a valutaunióba. Várhatóan kampánytéma is lesz a „magyar euró”, ezért érdemes alaposan és higgadtan körbejárni a témát. Annál is inkább, mert a hazánknál fejletlenebb Bulgária, Románia és Horvátország elszánt a közös uniós pénz bevezetését illetően, míg a csehek, a lengyelek és mi, magyarok késlekedünk megnevezni még a céldátumot is. Sőt olybá tűnhet, hogy az európártiak a reformerek, míg a forintpártiak a maradiak. Joggal merül fel az a kérdés is: be akarja-e vezetni a kormány és a Magyar Nemzeti Bank az eurót?
Utóbbi nem is kérdés: akkor, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, vállaltuk a közös pénz meghonosítását. Az euró átvételének azonban ára van: nagyon szigorú pénzügyi feltételek – alacsony költségvetési hiány és infláció, valamint kamatszint, hatvanszázalékos adósságráta és az euróhoz rögzített árfolyam – mellett lehet a valutazónába jelentkezni. Mondani sem kell, hogy a koronavírus-járvány az összes kritériumot „kipipálta”: beletelik pár évbe, míg normalizálódik a helyzet. Úgyhogy bárki bármit ígér ebben a témában, az bizony fake news.
De nézzünk kicsit távolabbra! Mind a kormány, mind a nemzeti bank álláspontja az, hogy – a fentebb említett szigorú pénzügyi feltételek teljesítése mellett – reálgazdasági fejlettség is kell az euró átvételéhez. Például azért, hogy ne járjunk úgy, mint a görögök vagy éppen az olaszok. A gazdaságpolitikai döntéshozók szerint el kell érni az Európai Unió fejlettségi átlagának kilencven százalékát, amely a nem túl távoli jövő: jelenleg 75 százalék környékén lehetünk, és erőteljes gyarapodással az említett szint néhány év alatt összejöhet.
Vagyis, szemben a nagyvárosi folklórral, a kormány és a nemzeti bank is elkötelezett az euró bevezetése mellett. Olyannyira, hogy a jegybank e témában született kiáltványa pont a sikeres és biztonságos euróbevezetésről szól.
De mik is a központi bank fontosabb pontjai? Egyfelől az, hogy a gazdaságpolitika elsődleges feladata a magyar gazdaság fenntartható felzárkózásának biztosítása, vagyis az euró bevezetése nem lehet öncélú lépés. A sikeres euróbevezetés kulcsa a megfelelő időzítés és az euróérettség elérése. Másfelől az euró bevezetéséről és annak időzítéséről higgadt, mindenre kiterjedő költség-haszon elemzés alapján kell dönteni. Meg kell vizsgálni, hogy az első körös eurózóna-alapító tagok mennyire voltak sikeresek, valamint azt is, hogy egy hasonló adottságú ország esetében, mint hazánk, bevált-e a közös uniós pénz használata. Nekünk, magyaroknak Szlovákia sztorija lehet a mérvadó, északi szomszédunk esetében azonban egy jelentős gazdasági fejlődés is benne van a kalapban, majd egy jelentős visszaesés is, úgyhogy a feladvány komplex. Harmadrészt a fenntartható felzárkózás alapja egy átfogó, az euró bevezetésén túlmutató versenyképességi reformterv kialakítása és végrehajtása. Ide tartozik, a görög és az olasz példát említve, hogy a gazdasági egyensúlytalanságok kialakulásának elkerülésére is programot kell kidolgozni az euróövezettel.
De mitől is függhet a sikeres és biztonságos, reálgazdasági felzárkózás és fejlettség elérése? Viszonylag egyszerű összeszedni a komponenseket: a gazdaságpolitika minőségétől, a pénzügyi fegyelemtől és a versenyképesség javításától. Vagyis nem elsősorban az euróövezeti tagságtól. Egyébként mindaz, amit a kormány és a jegybank mond, hogy fejlettség is kell az euróhoz, nem ördögtől való. Az osztrákok pont ezt csinálták: gazdaságukat, pénzüket mindig is a németekhez viszonyították. Az út nem pusztán járható, hanem királyi is!
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)