Mindezek miatt a baloldal nyilatkozatai az orosz gázcsap elzárásáról súlyosan veszélyeztetnék hazánk ellátásbiztonságát és a rezsicsökkentési eredmények fenntartását. Felelősen gondolkodó szakértőként azt gondolom, hogy az európai emberekkel és az iparral szemben is abszolút felelőtlen döntés lenne az energiaszektort érintő bármilyen szankció bevezetése, sőt jelen pillanatban a kérdés folyamatos lebegtetése is roppant káros, hiszen drasztikus energiaárakat és inflációt generál. (Hacsak nem ez az érdeke a láthatatlanul a hazai baloldalt is mozgató globális pénztőkének.)

Ez egyértelműen megmutatkozott a március második hetében kialakult döbbenetes áram- és gázár esetében is. Ebben az időszakban a villamosenergia tőzsdei átlagára (másnapi piaci ár) korábban elképzelhetetlen, 374 euró/megawattóra értéket ért el. Az új rekord (órás) ár pedig ennek mintegy kétszerese (!), 700 euró/megawattóra volt. Vagyis volt olyan időszak, hogy azért az áramért, amiért a magyar lakosság mindössze 38 forintot fizet kWh-ként, közel 270 forint/kilowattórás árat kértek a nagykereskedők! A földgáz tőzsdei ára szintén rekordot ért el.

A hazai fogyasztók szerencsére az európai energiakrízisből semmit sem éreztek, illetve éreznek, hiszen a rezsicsökkentési program védi őket majd tíz éve. Ebben az időszakban a magyar családok mintegy 2600 milliárd forintot takarítottak meg. A rezsicsökkentés fenntarthatóságát már eddig is az olcsón termelő Paksi Atomerőmű és az orosz földgáz biztosította. Ennek fenntartása a Paks II. Atomerőmű és hosszú távú gázszerződés nélkül nem lenne biztosítható.

Ettől függetlenül Márki-Zay Péter és a hazai baloldal politikusai Dobrev Klárától a „zöldtömörülésekig” kivétel nélkül ugyanazt szajkózzák, mintha csak egy láthatatlan karmester mozgatná őket. Ha kormányra kerülnének, akkor azonnal felmondanák a Paks II. Atomerőmű szerződését. 

Ezen persze ne lepődjünk meg, mert 2014 óta a kampányaik egyik legfőbb eleme mindig is ez volt. Természetesen valós alternatívát a két új paksi blokk helyett nem kínálnak, de nem is tudnának, hiszen a jelenlegi műszaki és gazdasági lehetőségek mellett nincs alternatívája az új paksi nukleáris kapacitásnak. Az ellenzék mit ajánlana helyette? Épületszigetelést (amivel nem áramot, hanem döntően földgázt lehetne megspórolni), energiahatékonyság-növelést, ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművi fejlesztéseket, valamint például a megújuló energiaforrások „okos alkalmazását”, bármit is jelentsen ez… Németország az elmúlt tíz évben euró százmilliárdokat(!) ölt ebbe a folyamatba, eredménytelenül, hiszen közben a fosszilis energiahordozóktól való függősége nem csökkent. Ezt kellene követnünk?

Dobrev Klára már elfelejtette azt, hogy a férje, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként mit is mondott 2009. február közepén a parlamenti beszédében: „... a kormánynak az a szándéka, hogy arra kérje az Országgyűlést, hogy még az idei év első félévében hozzon döntést arról, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitását egy átfogó fejlesztéssel megkétszerezzük. 

Ha mindezeket megtesszük, akkor Magyarország a régióban olyan ország lesz, amelynek nem kell attól rettegnie, hogy ha valahol baj van az energetikai rendszerben, akkor nem tudunk fűteni, vagy le kell kapcsolni a villanyt, hanem olyan ország lesz, amely, ha kell, akkor a legrosszabb körülmények között is meg tudja védeni saját érdekét, esetleg segíteni még másoknak is...” 2009. március végén a két új paksi blokkal kapcsolatos elvi határozatot az Országgyűlés 95,4 százalékos igennel fogadta el. 

Jó példája volt ez annak, hogy Magyarországon a nukleáris kérdésekkel kapcsolatban az alapvető nemzeti érdekek mentén többpárti, politikai egyetértés született. Ugyanakkor 2010-től kezdődően a baloldali politikusok kormánypártiból ellenzékivé váltak, és innentől már egyáltalán nem számítottak nekik a nemzeti érdekek…

Makacs tény, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy lemondjon a Paks II beruházásról. A hazai áramtermelés fele jelenleg is Paksról származik, miközben az ellátásbiztonság és a nem lakossági áramár tekintetében már most is súlyos kihívásokat jelent az éves szinten mintegy harmincszázalékos importkitettség. 

Az áramigények a jövőben tovább nőnek, miközben jelentős erőművi kapacitások fognak kiesni a termelésből és az importlehetőségek is nagyon be fognak szűkülni, vagy egyáltalán nem lesznek. Magyarországnak elemi érdeke, hogy a jövőbeli áramfogyasztásához szükséges villamos energia döntő részét a hazai erőművek termeljék meg. Ennek alapvető pillére a két új paksi blokk mellett a naperőművek jelentős fejlesztése.

Európában az atomenergia tekintetében kijózanodásnak lehetünk szemtanúi, hiszen új blokkokat épít vagy kíván építeni Magyarország, Franciaország, az Egyesült Királyság mellett például Szlovénia, Lengyelország és Románia is. Csehország néhány nappal ezelőtt tendert írt ki új atomerőmű építésére. 

Finnországban nemrég az Olkiluoto–3, EPR típusú egység sikeresen kapcsolódott a villamosenergia-hálózatra. Belgiumban március 18-án a szövetségi kormány az orosz–ukrán háború következtében elszabaduló óriási energiaár-növekedés miatt úgy döntött, hogy egy évtizeddel elhalasztja két atomerőművi egység 2025-ös végleges leállítását.

Világosan ki kell mondani: aki ma a két új paksi blokk megépítését kívánja blokkolni, az súlyosan veszélyezteti a stratégiai célok elérését. Paks II nélkül felkészülhetnénk az áramkorlátozásokra, az emberek és az ipar brutális áramárakkal szembesülnének és lemondhatnánk a klímavédelmi célok teljesüléséről is.

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője

Borítókép: Illusztráció