Ide-oda rángatózik a forint euróval szembeni árfolyama, először elérvén a történelmi, négyszázas szintet, majd visszaerősödve egy moderálhatóbb, de továbbra is gyenge kurzusra. Bármilyen meglepő, számítani lehetett arra, hogy először a pénzpiaci befektetők „menekülése”, majd a spekulánsok támadása miatt zuhan a mélybe hazai fizetőeszközünk árfolyama. Aki az utóbbit nem hiszi el, pillantson rá a jegybank kimutatásaira: az elmúlt másfél-két hétben forint elleni pozíciók épültek ki, összesen hatszázmilliárd forint értékben! Korábban is volt már ekkora összeg – forint elleni pozíció –, de az nem ilyen rövid időtartamban.
A forint euróval szembeni kurzusa tényleg fájó, hiszen a nemzetgazdaság fundamentumai nagyok jók. Tavaly GDP-növekedésben másodikok voltunk a kontinensen, az átlaghoz képes jóval magasabb államháztartási hiány ellenére is csökkent az adósságrátánk, továbbá soha nem dolgoztak még ennyien Magyarországon, mint 2021-ben, s a 2022-es kilátásokkal sem volt semmi gond a háború kirobbanásáig. Miután azonban hazánk szomszédságában dúl a háború, és kitettségünk erős, a forinton sajnos rögtön érződik a negatív helyzet.
A három héttel ezelőtti „békeidőben” pénzpiaci szakértők vélekedése alapján nagyjából az euróval szembeni 360-365-ös kurzus felelt meg az úgynevezett egyensúlyi szintnek, elvárásnak. A túlságosan gyenge forint több szempontból is káros a magyar gazdaságnak: az importon, vagyis a behozatalon keresztül megugranak az árak, amely az infláció emelkedését, azaz a pénz értékvesztését jelenti. Közben a mi háztartási, euróban számolt vagyonunk is leértékelődik. Visszatérve a hivatkozott, „békebeli” árfolyamszintre, ezen tudásunkra hivatkozva állíthatjuk: nagyon megbüntették a nemzeti pénzünket.
Ki mit tehet? A felvetés jogos, a gazdaságpolitikai döntéshozók reagáltak is. A kormány elkötelezett a stabil és kiszámítható gazdaságpolitika mellett, már amennyiben ebben a több mint drámai helyzetben lehet előre tervezni… Ugyanakkor a magyar gazdaság tényleg stabil lábakon áll: gondoljunk csak a hitelminősítők, az Európai Bizottság vagy más nemzetközi szervezetek prognózisaira, jelentéseire. Persze a helyzet változása miatt a kommunikáció önmagában már nem elég, meg is kell győzni a pénzpiaci és gazdasági szereplőket. Ezt teszi a Magyar Nemzeti Bank. Virág Barnabás, az MNB alelnöke az elmúlt napok eseményei kapcsán leszögezte, hogy készek minden eszközt alkalmazni a pénzpiaci stabilitásért. A jegybank számára nincs más hátra, csak az, amit korábban elkezdett: a szigorítás, amely elsősorban a kamatok emelkedésében testesül meg, valamint a devizapiacra történő „beugrásban”. Hamarosan újból kamatdöntő ülést tart a jegybank, az elemzők kamatemelést valószínűsítenek.
Akárhogyan is alakul, az MNB elszánt: addig emeli a kamatot, amíg az inflációt nem sikerül megtörnie. De ejtsünk néhány szót arról is, hogy ebben a helyzetben be lehetne-e vezetni az eurót? Tekintettel arra, hogy az ellenzék öt éven belül áttérne a közös uniós fizetőeszközre, legalábbis most ez a választási ígéret. Amúgy ez az ígéret nem túl impozáns politikai szempontból, miután esetleges hatalomra kerülésük esetén sem jönne össze a következő négyéves ciklusban.
A kormány és a jegybank álláspontja az, hogy reálgazdasági fejlettség is kell az euróhoz, elkerülendő a görög, a portugál, vagy éppen az olasz szituációt. A déli uniós tagállamok fejlettsége ugyanis nem érte be akkor a gazdag északi tagállamok fejlettségét, amikor beléptek az eurózónába. Ha nem jött volna közbe a háború, Magyarország pár éves távlatban elérte volna az uniós átlagot, vagyis az „öt év alatt bevezetjük az eurót” ígéretében nincs semmi extra.
Előtte azonban fel kell mérni a terepet, csökkenteni a hiányt, az adósságot, az inflációt, erősíteni a forint árfolyamát. A háború elhúzódása esetén azonban sajnos pont az ellenkezője zajlik majd le, az egész kontinensen. Tudniillik mélyen zsebükbe kell nyúlniuk a kormányoknak, s magának az egész EU-nak is, hogy mérsékeljék a háború miatt kieső bevételt.
Summa summarum: a magyar gazdaságpolitikának most arra kell koncentrálnia, hogy erősödjön, majd stabilizálódjon a forint. Olyan intézkedésekkel, hogy fájjon a spekulánsoknak!
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)
