idezojelek

A téglacipelő kultuszminiszter

– A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá – fogalmazott Klebelsberg Kunó.

Cikk kép: undefined

„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Ezt jelentette ki minisztériuma tisztviselői karának gróf Klebelsberg Kunó, amikor – éppen száz évvel ezelőtt – elfoglalta a kultuszminiszteri széket. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetési vitáján 1925 februárjában elmondott nemzetgyűlési beszédében így fogalmazott: „Szeretném a köztudatba belevinni, hogy a trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell védeni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell mindig, újból és újból bebizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második ezer esztendejében is életképes, erős, és hogy bántani nagy történelmi igazságtalanság.”

Ravasz László református püspök a legnagyobb álmú magyar kultuszminiszternek nevezte a Széchenyi óta talán legnagyobb hatású konzervatív reformpolitikust, akit 1927-ben megjelent könyve kapcsán Az Est című bulvárlap publicistája így méltatott: „Szünet nélkül cipelte a téglákat a magyar kultúra házához.”

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tiroli származású arisztokrata apa és magyar köznemes anya gyermekeként 1875-ben született, huszonhárom éves korától a köz szolgálatában álló Klebelsberg Kunó 1922. június 16-án olyan nagy elődök nyomába lépett, mint báró Eötvös József, Trefort Ágoston, báró Eötvös Loránd, Berzeviczy Albert, gróf Apponyi Albert. Gróf Bethlen István kormányában majd egy évtizeden át, 1931. augusztus végéig irányította a kultuszminisztériumot, s kulcsszerepe volt a Trianonban gyakorlatilag halálra ítélt, ellenséges államok által körbevett, a teljes gazdasági-pénzügyi összeomlás szélén álló Magyarország talpra állításában és újjáépítésében. A katolikus (magát a ciszterci rend gyermekének tartó) miniszter kiváló kapcsolatban volt a református miniszterelnökkel, s mindketten jól tudták, hogy az oktatásba, a tudományba, a kultúrába fektetett pénz a legfontosabb az ország felemelése érdekében. Ennek köszönhető, hogy 1926–27-re a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése az összes minisztériumé között már a legmagasabb (!), kilenc-tíz százalékos volt.

A kivételes műveltségű kultúraépítő államférfi munkásságának eredményeit e rövid cikkben még vázlatosan is csak részlegesen lehet felsorolni. Öt év alatt több mint ezer új népiskolát építtetett, ami mintegy ötezer modern (téglafalú, palatetős, vörösfenyő padlózatú) tanyai, falusi tantermet jelentett, s mindegyik iskolához háromszobás tanítói lakás tartozott. A nagyobb településeken sok polgári iskola, állami fiú- és leánygimnázium létesült. Sikeresen elhelyezte és működtette az elcsatolt területekről az anyaországba menekült egyetemeket és főiskolákat. Útjára indította a szellemi elitképzés céljait szolgáló külföldi ösztöndíjakciót, s több külföldi magyar intézetet (Collegium Hungaricumok) létesített. Megszervezte az ország tudományos intézményrendszerét, talpra állította és anyagilag stabilizálta a Magyar Tudományos Akadémiát, egységes szervezetbe vonta a nagy múzeumokat, könyv- és levéltárakat. Ő alapította az Alföldi Bizottságot, a tihanyi biológiai kutatóintézetet, a Svábhegyi Csillagvizsgálót, a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolát. 1930-ban szentelték fel Klebelsberg büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren a Nemzeti Emlékcsarnokot. Szinte alig van ma is olyan jelentősebb kulturális esemény, amelyben Klebelsbergnek ne lett volna kezdeményező vagy támogató szerepe, a Szegedi Szabadtéri Játékoktól a magyar könyvnapi ünnepségekig.

Korai, váratlan halálakor Kossuth temetése óta nem látott nemzeti gyász volt az országban. A Pesti Napló vezércikke így méltatta: „Élt ötvenhét évet, dolgozott egy évszázadnyit…” Amikor 1937-ben Szent-Györgyi Albertnek ítélték oda az orvostudományi Nobel-díjat, a Klebelsberg kérésére hazajött világhírű tudós első útja a Szegedi dómba, Klebelsberg sírjához vezetett, s így vallott róla: „Neki köszönhetem, hogy Magyarországon vagyok, az ő lelkének nagysága hozott vissza… Mindig az ő elgondolásainak próbáltam megfelelni.” Vajon hány mai magyar politikus és tudós osztozik Szent-Györgyi igyekezetében?

Borítókép: Klebelsberg Kunó (Forrás: Wikipedia Commons)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Uniformizált, szervetlen épületek árasztották el a világot

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.