„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Ezt jelentette ki minisztériuma tisztviselői karának gróf Klebelsberg Kunó, amikor – éppen száz évvel ezelőtt – elfoglalta a kultuszminiszteri széket. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetési vitáján 1925 februárjában elmondott nemzetgyűlési beszédében így fogalmazott: „Szeretném a köztudatba belevinni, hogy a trianoni béke következtében lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is. Honvédelmi tárca olyan értelemben, hogy most elsősorban a szellem, a művelődés fegyvereivel kell védeni hazánkat, és ezekkel az eszközökkel kell mindig, újból és újból bebizonyítanunk a világ nemzetei előtt, hogy a magyar viszontagságos életének második ezer esztendejében is életképes, erős, és hogy bántani nagy történelmi igazságtalanság.”
Ravasz László református püspök a legnagyobb álmú magyar kultuszminiszternek nevezte a Széchenyi óta talán legnagyobb hatású konzervatív reformpolitikust, akit 1927-ben megjelent könyve kapcsán Az Est című bulvárlap publicistája így méltatott: „Szünet nélkül cipelte a téglákat a magyar kultúra házához.”
