A tiroli származású arisztokrata apa és magyar köznemes anya gyermekeként 1875-ben született, huszonhárom éves korától a köz szolgálatában álló Klebelsberg Kunó 1922. június 16-án olyan nagy elődök nyomába lépett, mint báró Eötvös József, Trefort Ágoston, báró Eötvös Loránd, Berzeviczy Albert, gróf Apponyi Albert. Gróf Bethlen István kormányában majd egy évtizeden át, 1931. augusztus végéig irányította a kultuszminisztériumot, s kulcsszerepe volt a Trianonban gyakorlatilag halálra ítélt, ellenséges államok által körbevett, a teljes gazdasági-pénzügyi összeomlás szélén álló Magyarország talpra állításában és újjáépítésében. A katolikus (magát a ciszterci rend gyermekének tartó) miniszter kiváló kapcsolatban volt a református miniszterelnökkel, s mindketten jól tudták, hogy az oktatásba, a tudományba, a kultúrába fektetett pénz a legfontosabb az ország felemelése érdekében. Ennek köszönhető, hogy 1926–27-re a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése az összes minisztériumé között már a legmagasabb (!), kilenc-tíz százalékos volt.

A kivételes műveltségű kultúraépítő államférfi munkásságának eredményeit e rövid cikkben még vázlatosan is csak részlegesen lehet felsorolni. Öt év alatt több mint ezer új népiskolát építtetett, ami mintegy ötezer modern (téglafalú, palatetős, vörösfenyő padlózatú) tanyai, falusi tantermet jelentett, s mindegyik iskolához háromszobás tanítói lakás tartozott. A nagyobb településeken sok polgári iskola, állami fiú- és leánygimnázium létesült. Sikeresen elhelyezte és működtette az elcsatolt területekről az anyaországba menekült egyetemeket és főiskolákat. Útjára indította a szellemi elitképzés céljait szolgáló külföldi ösztöndíjakciót, s több külföldi magyar intézetet (Collegium Hungaricumok) létesített. Megszervezte az ország tudományos intézményrendszerét, talpra állította és anyagilag stabilizálta a Magyar Tudományos Akadémiát, egységes szervezetbe vonta a nagy múzeumokat, könyv- és levéltárakat. Ő alapította az Alföldi Bizottságot, a tihanyi biológiai kutatóintézetet, a Svábhegyi Csillagvizsgálót, a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolát. 1930-ban szentelték fel Klebelsberg büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren a Nemzeti Emlékcsarnokot. Szinte alig van ma is olyan jelentősebb kulturális esemény, amelyben Klebelsbergnek ne lett volna kezdeményező vagy támogató szerepe, a Szegedi Szabadtéri Játékoktól a magyar könyvnapi ünnepségekig.

Korai, váratlan halálakor Kossuth temetése óta nem látott nemzeti gyász volt az országban. A Pesti Napló vezércikke így méltatta: „Élt ötvenhét évet, dolgozott egy évszázadnyit…” Amikor 1937-ben Szent-Györgyi Albertnek ítélték oda az orvostudományi Nobel-díjat, a Klebelsberg kérésére hazajött világhírű tudós első útja a Szegedi dómba, Klebelsberg sírjához vezetett, s így vallott róla: „Neki köszönhetem, hogy Magyarországon vagyok, az ő lelkének nagysága hozott vissza… Mindig az ő elgondolásainak próbáltam megfelelni.” Vajon hány mai magyar politikus és tudós osztozik Szent-Györgyi igyekezetében?

Borítókép: Klebelsberg Kunó (Forrás: Wikipedia Commons)