Az Orosz Föderáció és Ukrajna kiemelkedő szereplői az élelmiszerek és általában a mezőgazdasági termékek globális kereskedelmének. A két ország búzakivitele 2021-ben együttesen a világpiac mintegy harminc százalékát tette ki, a kukorica esetében ez az arány megközelítőleg húsz százalék. Ukrajna a világ negyedik legnagyobb kukoricaexportőre, részesedése tavaly átlagosan 15 százalékos volt. A két ország napraforgóolaj-kivitele együttesen a globális kínálat 55 százalékát tette ki. Az Orosz Föderáció a műtrágyák kulcsfontosságú exportőre, 2020-ban a nitrogénműtrágyák kivitelé­ben az első, a káliumalapú műtrágyák esetében a második, a foszfortartalmú műtrágyákban pedig a harmadik helyen állt.

A háború kitörése előtt Ukrajna, amely 2021-ben rekordtermést aratott, mintegy hatmillió tonna, Oroszország pedig mintegy nyolcmillió tonna exportra szánt búzát tárolt a silóiban. Ezeket a készleteket elsősorban Észak-Afrikába és a Közel-Keletre szánták, amelyek a világ legnagyobb vásárlói közé tartoznak. Helyettesítő beszerzési forrást találni a világkészletek ismeretében nem jelent rövid távú problémát, ám békeidőben is óriási nyomást gyakorol az árakra. A konfliktus elhúzódásával azonban a helyzet tarthatatlanná válik. Az alternatív megoldások keresésekor nemcsak a kivitel mennyisége, hanem a felvásárló országok gazdasági ereje is meghatározó. 2020-ban megközelítőleg ötven ország búzaimport-szükségletének legalább harminc százaléka az Orosz Föderációból és Ukrajnából származott, közöttük huszonhat ország a búzabehozatalának több mint felét így biztosította, harminchat pedig a világ legkiszolgáltatottabb és legszegényebb államai közé tartozik. Ezekben az országokban az élelmiszer-infláció 15 százalékos vagy annál magasabb, a családok pedig jövedelmüknek akár felét is élelmiszerre költik.

Az Ukrajnából és az Oroszországból származó búzaimport nagy részarányával rendelkező országokban várható a legnagyobb ellátási krízis, különösen ott, ahol még mindig várnak a második fél évre előjegyzett szállítmányokra. Ezek közé tartozik a több mint százmillió lakosú Egyiptom, a világ legnagyobb búzaimportőre, amely 6,6 millió tonnára vár, Törökország és Banglades négymillió tonnát rendelt, Irán pedig, ahol tavasszal az áremelkedések miatt tüntetések voltak, 1,7 millió tonnát. Libanonban, Tunéziában, Jemenben, Líbiában és Pakisztánban is aggasztó a helyzet, csupán néhány hétre elegendő tartalékkal rendelkeznek. A migrációs tranzitútvonalnak és kibocsátóországnak is számító Közel-Kelet és Észak-Afrika államai tehát nagyban függnek a fekete-tengeri régióból származó búzától. Az ellátás akadályoztatása a humanitárius műveleteket is veszélyezteti, hiszen a Világélelmezési program elsősorban szintén az orosz és az ukrán exportra támaszkodott.

Mivel a világ népességének mintegy 35 százaléka számára a búza az elsődleges alapélelmiszer, ez a háború többszörös hatással lesz a globális piacokra és az élelmezésbiztonságra, különösen pedig az alacsony jövedelmű, élelmiszerimporttól függő térségek lakosságát fogja sújtani. A búza ára márciusban a világpiacokon körülbelül ötven százalékkal magasabb volt, mint februárban, és majdnem nyolcvan százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. A kukorica ára az inváziót követően 25-30 százalékkal emelkedett a februári szint fölé, és körülbelül 37 százalékkal az előző évhez képest. A kukorica esetében az első kérdés a vetéssel kapcsolatos, amit tavasszal végeznek az őszi betakarítás miatt. Ha a háború megakadályozza a vetést, akkor az amúgy is nagyon szűkös kukorica-világpiac nem lesz képes pótolni az Ukrajnából érkező szállítások elmaradását, ami a takarmányárak további emelkedését és a latin-amerikai élelmiszer-ellátás nehézségeit vetíti előre.

Az ukrajnai konfliktus a gabonakínálat és -kereslet globális egyensúlyára gyakorolt közvetlen hatásain túlmenően a mezőgazdasági termelési költségek emelkedésének spirálját is elindította. A háború hatása a műtrágyaköltségekre is jelentős, s ez a következő vetési szezonban már okozhat termesztési problémákat, ha a gazdák nem engedhetik meg maguknak az emelt áron történő beszerzést vagy nem jutnak hozzá elegendő műtrágyához.

Az alacsony jövedelmű országok hatvan százalékát fenyegeti az adósságválság magas kockázata, szemben a 2015-ös harminc százalékkal, s ezek egy része már most a fizetésképtelenség küszöbén áll. Az ENSZ globális válságkezelő munkacsoportjának értékelése szerint mintegy 1,7 milliárd ember szenvedhet nagymértékben az élelmiszer-biztonság, az energiaárak és az adósságterhek radikális emelkedése miatt. A hatások azonban sokkal súlyosabbak lesznek a világ azon országaiban, ahol az élelmiszerek a fogyasztói kiadások több mint negyven százalékát teszik ki, például Pakisztánban, Guatemalában, Kenyában és Nigériá­ban, hogy csak néhányat említsünk. Az éghajlati változásoknak leginkább kitett országok gyakran a legkevésbé fejlettek, amint azt jelenleg az Etiópiában, Kenyában és Szomáliában tapasztalható rekordméretű aszály mutatja, míg Madagaszkáron, Malawiban és Mozambikban egyre erősebb trópusi ciklonok pusztítanak.

Az ukrajnai háború az energia- és élelmiszerárakra gyakorolt kettős hatása révén hozzájárul az infláció felgyorsulásához. A gabonafélék árának emelkedése hosszabb idő alatt jut el a kiskereskedelembe, mint az energiaárak emelkedése, ám azoknak az országoknak, amelyek az orosz vagy az ukrán élelmiszerimportra támaszkodtak, most hirtelen át kell tér­niük arra, hogy például Kanadából vagy Ausztráliából szerezzenek be élelmiszer-alapanyagokat, ami nemcsak újratervezést tesz szükségessé, hanem hatalmas költségnövekedést is jelent. A mezőgazdasági termékek esetében az Oroszország elleni gazdasági szankciók visszahatása a fejlett országokat korlátozott mértékben, míg a legkevésbé fejlett importáló országokat erősen érinti. Tovább élezi a globális egyenlőtlenségeket, hogy azokat az országokat, ahol az élelmiszerek a fogyasztói kiadások kevesebb mint tíz százalékát teszik ki, mint például az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság, az élelmiszerárak emelkedése mérsékelten érinti majd. Ugyanakkor minden országban a lakosság legszegényebb rétegét érinti legerősebben a máris érzékelhető válság.

A FAO arra figyelmeztet, hogy 2015 óta lassan, de folyamatosan nő az éhezés a világon, ami ellentétben áll a korábbi évtizedekben elért fejlődéssel. Ha felidézzük, hogy a Közel-Keletet és Észak-Afrikát lángba borító 2011-es arab tavaszt számos gazdasági és klimatikus válság előzte meg, a biztonsági helyzet stabilizációját követően a migrációs hullámok elsődleges ösztönzője gazdasági jellegű volt, egyértelművé válik, hogy a jelenlegi helyzet beláthatatlan következményekkel járhat.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont vezető kutatója

Borítókép: Orosz Uragan rakétarendszerek működésben (Fotó: AP/Orosz védelmi minisztérium)