Nos, a pampanyúl jött, az bizony. Valószínűleg az eltávozott pannon puma megüresedett helyére. A pampanyúl, miszerint nagy mara, állítólag jól alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és amennyiben ez valóban így van, a kiszámítható argentin közeg után istenien fogja magát érezni Euró­pában, ebben az öntökönlőtt gyönyörű nőben. Itt ugyanis még az sem biztos, ami tegnap történt. Értjük ugye a fentebbi saját képzavart, nem kell magyarázni, halljuk naponta. Nincsenek sem nemek, sem igenek, hogy egyszerre legyek kissé biblikus és ugyanakkor genderjártasnak látszó. Ebben a tekintetben persze Amerikában sem sokkal jobb a helyzet, legfeljebb azzal az aprócska, mintegy nüansznyi kivétellel, hogy ők régi jó szokásukhoz híven a határaiktól jó messze háborúznak, így aztán aligha fagyoskodnak majd a télen. A nemekkel kapcsolatban viszont töretlen lelkesedéssel megy a cécó és vele a beszéd és a nyelv folyamatos megerőszakolása.

Olvasom például, hogy szexuális zaklatással vádolják egy wisconsini középiskola három diákját, mert egy diáktársuk megszólításakor ismételten, tehát több rendben, mintegy visszaesőként megtagadták az ők/őket (they/them) névmások használatát. Na most, még egy évtizeddel ezelőtt is minden, de minden pontosan fordítva történt volna. Ha a kölykök többes számmal illették volna a társukat, a nyelvtantanár, nem nagyon törődve azzal, hogy esetleg maradandó károsodást okozhat a tanulók érzékeny pszichéjében, összevonta volna azt a poroszos szemöldökét és azonnali jelleggel korrepetálásra utasítja őket. Őket. Vagy mi. Mivel hárman vannak, na. Ezt a fasisztoid, náci, autokrata, kirekesztő, esetleg fehérférfi-soviniszta (így egyben) gesztusrendszert követte volna a kedves szülők bekéretése és annak közlése, hogy gyermekeik ha utalásosan is, de skizofrénnek csúfolták diáktársukat, ami nem szép dolog, mi több elítélendő.

Esetünkben viszont nem ez történt, mivel az önmagukat transzneműként vagy nembinárisként azonosító emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy ne őként (he, she) utaljanak rájuk, hanem inkább őkként. Szerencsére Wisconsinban sem ment el mindenkinek a maradék józan esze, a fiúk védői például türelmesen elmagyarázták a tankerületi arcoknak, mint anya hülye gyerekének, hogy az ők/őket névmások ilyetén használata felettébb kínos, nyelvtanilag kimondottan aggályos és talán nem véletlen, hogy az ügyben eljáró és nyomozást folytató tisztségviselő is rendszeresen belezavarodott az alkalmazásába. Végezetül pedig felhívták mindenki szíves figyelmét arra a nem elhanyagolható mellékkörülményre, hogy a biológiailag helyes névmások puszta használata momentán nem minősül szexuális zaklatásnak, a szabad véleménynyilvánítást ugyanakkor nem más védi, mint az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya. Viszont ez már megint a Monty Python és a Szent Grál, azaz a Gyalog galopp világa. A herceg nem mehet ki a szobából. A vérnyúl itt ólálkodik a kertek alatt. A pampanyúl pedig már meg is jött.

Borítókép: Pampanyúl/nagy mara (Fotó: Flickr)