Frans Timmermans zöldátmenetért (sic!) felelős uniós biztos „népfelkeléstől” tart, ha a tél kezdetéig nem sikerül valamit kezdeni az energiaválsággal. Azzal az energiaválsággal, amit egyébként éppen a Timmermans-féle brüsszeli helytartók, Európa sírásói idéztek elő eszement szankcióikkal. Kiültették az uniót az ág szélére, elkezdték a fűrészelést, most meg – hogy már recseg – átkozódnak: „Putyin a hibás!” Pedig pár hete még milyen lelkesen hirdették: „Nem kell az orosz gáz és olaj, mert vér tapad hozzá, elzárjuk!” Hát jó, ha nem kell, akkor nesztek, elzárom! – feleli most Vlagyimir, és karbantartásra hivatkozva mától (elvileg tíz napig) egy köbméter gázt sem pumpál a németeknek az Északi Áramlaton keresztül. Ki is tört a pánik a németeknél. Hogy ez népfelkeléssé érik-e, majd elválik.
Lehet jóemberkedni, hogyne lehetne, csak akkor nem illik jajgatni, amikor a hatodik uniós szankciós csomag után az érintett visszaüt. Bizony, ez kétirányú utca. Te mondhatod, hogy majd három vagy hat hónap múlva óhajtanád elzárni a gázcsapot, amikorra (esetleg dupla vagy tripla áron) sikerül betömködnöd az ellátási réseket, és hogy Putyin addig szállítson csak szép szorgosan. Csakhogy mi van, ha Putyin ezt nem óhajtja kivárni? És a jelek szerint nem óhajtja. Ugyan miért babusgassa ellensége segítőit? Hiszen Európa fegyverrel, műholdképekkel, hírszerzési információkkal, pénzzel tömi Ukrajnát. Az is csoda, hogy az orosz állami megtakarítások brüsszeli ellopása után rögvest nem állított le minden energiaszállítást Európába.