Spanyolországban az 1978-as demokratikus átmenet óta a férfiak és nők között teljes jogi egyenlőség van, ahogyan az alap egy európai országban. Minthogy a francói diktatúra bukása után a nemek közötti „különbség” kérdése rendeződött, az a 2010-es évekig nem is volt tárgya a közbeszédnek, hiszen azt már meghaladta az idő, de úgy tűnik, mégsem így van.
A volt (szocialista) kormányfő, José Luís Rodríguez Zapatero (2004–2011) volt az, aki a probléma gyökerét megbolygatta Spanyolországban, kiegészítve mindazt az abortusszal, az egyneműek házasságával, a nemi erőszak elleni átfogó szabályozással (olyan törvény, amely szakít a törvény előtti egyenlőséggel), a történelmi emlékezet törvényével (amely lényegében felszakította az 1936–1939-es spanyol polgárháború régi sebeit), nem beszélve a spanyol gazdaság tönkretételéről. Később utóda, a néppárti Mariano Rajoy kormányfő (2011–2018) a baloldal retorikáját átvéve ezeket a törvényeket nem változtatta meg – habár a szükséges (abszolút) többsége meglett volna a törvényhozásban –, azokat hatályukban fenntartotta. Úgy tűnt, hogy mind a bal-, mind pedig a „jobboldal” ugyanazt a progresszív követ fújja, kiegészítve az új feminista hullámmal, illetve az LMBTQ-lobbinak a társadalom minden rétegébe való beférkőzésével, de nem spontán módon, hanem társadalomtervezés részeként.
Az egyenlőségi minisztérium (El Ministerio de Igualdad) már a jelenlegi (szocialista) kormányfő, Pedro Sánchez alatt jött létre, mintegy 525 millió eurós költségvetési kerettel gazdálkodva. A minisztérium képviselete maga a spanyol hanyatlás kulminációja, a miniszter, Irene Montero, aki egykori pénztárosból lépett a politikába, jelenleg Pablo Iglesias (Sánchez volt kormányfőhelyettesének) élettársa.
Montero számos vitatható törvényjavaslatot terjesztett elő, például a Csak az igen igen nevezetűt (Solo sí es sí), ami a szexuális kapcsolatokban a beleegyezést a kifejezett igenhez és nem a hallgatólagos igenhez köti. Ez a törvény jelentős visszaéléseket és problémákat fog okozni, hiszen ki fogja azt egy esetleges későbbi eljárásban bizonyítani, hogy az igen kifejezetten ki lett mondva? Ez a jogszabály ugyancsak a törvény előtti egyenlőséget és az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvét sérti.