idezojelek

A spanyol hanyatlás új mélypontja

Így rombolja le az ibériai országot a genderideológiát követő progresszív politika.

Cikk kép: undefined

Spanyolországban az 1978-as demokratikus átmenet óta a férfiak és nők között teljes jogi egyenlőség van, ahogyan az alap egy európai országban. Minthogy a francói diktatúra bukása után a nemek közötti „különbség” kérdése rendeződött, az a 2010-es évekig nem is volt tárgya a közbeszédnek, hiszen azt már meghaladta az idő, de úgy tűnik, mégsem így van.

A volt (szocialista) kormányfő, José Luís Rodríguez Zapatero (2004–2011) volt az, aki a probléma gyökerét megbolygatta Spanyolországban, kiegészítve mindazt az abortusszal, az egyneműek házasságával, a nemi erőszak elleni átfogó szabályozással (olyan törvény, amely szakít a törvény előtti egyenlőséggel), a történelmi emlékezet törvényével (amely lényegében felszakította az 1936–1939-es spanyol polgárháború régi sebeit), nem beszélve a spanyol gazdaság tönkretételéről. Később utóda, a néppárti Mariano Rajoy kormányfő (2011–2018) a baloldal retorikáját átvéve ezeket a törvényeket nem változtatta meg – habár a szükséges (abszolút) többsége meglett volna a törvényhozásban –, azokat hatályukban fenntartotta. Úgy tűnt, hogy mind a bal-, mind pedig a „jobboldal” ugyanazt a progresszív követ fújja, kiegészítve az új feminista hullámmal, illetve az LMBTQ-lobbinak a társadalom minden rétegébe való beférkőzésével, de nem spontán módon, hanem társadalomtervezés részeként.

Az egyenlőségi minisztérium (El Ministerio de Igualdad) már a jelenlegi (szocialista) kormányfő, Pedro Sánchez alatt jött létre, mintegy 525 millió eurós költségvetési kerettel gazdálkodva. A minisztérium képviselete maga a spanyol hanyatlás kulminá­ciója, a miniszter, Irene Montero, aki egykori pénztárosból lépett a politikába, jelenleg Pablo Iglesias (Sánchez volt kormányfőhelyettesének) élettársa.

Montero számos vitatható törvényjavaslatot terjesztett elő, például a Csak az igen igen nevezetűt (Solo sí es sí), ami a szexuális kapcsolatokban a beleegyezést a kifejezett igenhez és nem a hallgatólagos igenhez köti. Ez a törvény jelentős visszaéléseket és problémákat fog okozni, hiszen ki fogja azt egy esetleges későbbi eljárásban bizonyítani, hogy az igen kifejezetten ki lett mondva? Ez a jogszabály ugyancsak a törvény előtti egyenlőséget és az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvét sérti.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A másik hasonló jogszabály a transztörvény, amely lehetővé teszi, hogy aki a 16. életévét betöltötte, szabadon nemet változtathat anélkül, hogy azt orvosi vagy pszichológiai konzultáció vagy beleegyezés megelőzte volna. Őrület! Bárki 16 évesen nemet változtathat, miközben sem gépjármű-vezetői engedélyt nem szerezhet, sem dohányárut vagy alkoholt nem vásárolhat, nem léphet be diszkóba, cserébe viszont nemet válthat. Ez sem fordulhat meg senki másnak a fejében, csak a progresszívekében. A kormány – a tartományokkal való előzetes konzultációra hivatkozva – bevezeti az LMBTQ-személyekkel való családi-szexuális sokféleségről és bánásmódról szóló tartalmakat a tantestületeknek.

Az oktatási törvény már hozott valami hasonlót a gyermekek szexuális nevelése terén, a nulla–hat éves korú gyermekeknek lehetővé kívánja tenni a szexualitás személyes felfedezését és a nemi nevelést, méghozzá a nemi egyenlőség elve és a nem hagyományos modellek alapján.

Különös, hogy mindezt a nevelést a kísérletezésen és a játékon alapulva szeretnék elérni. A törvény szövege szerint ennek ingerekben gazdagnak, provokatívnak, érzékenynek és a gyermekek érdeklődésének, tetszésének, választásának tiszteletben tartásával kell történnie. Figyelmes, türelmes és odafigyelő pillantással gondoskodnia kell a megfelelő kontextusról és a szükséges támogatásról, hogy a csecsemők saját kezdeményezésükből fedezhessék fel azt az élvezetet, amelyet a tevékenység nyújt számukra. Igen, jól olvasták, ez a kormány javaslata, gyakorlatilag azt akarják, hogy a csecsemők is megtapasztalhassák a szexuális élményt, valamit, amit csak egy degenerált vagy progresszív akarhat.

A progresszívek és a radikális balolda­liak megszállott módon politizálnak a gyermekek szexuális és LMBTQ-nevelése tekintetében, bár arról nem kérdezték meg a polgárokat. Miközben Magyarországon volt erről egy népszavazás, amitől ugye az EU-ban felment a pumpa. Andalúziában Montero párttársa a választási kampány kellős közepén a tízéves gyermekek szexuális neveléséről beszélt, de ami a legrosszabb, hogy ezt a retorikát a Néppárt nagy része is átvette már, úgyhogy számos tartományban vannak már szexuális felvilágosító órák az iskolákban a gyermekek számára. Például Andalúziában olyan könyvecskék vannak, mint a „Hogyan maszturbáljunk?” vagy „Hogyan fedezzük fel a testünket anélkül, hogy a szülőkkel beszélnénk róla?”.

23 éves vagyok, 14 voltam, amikor kötelező jelleggel az első szexuális felvilágosító órán részt vettem az iskolában, anélkül, hogy a szülők hozzájárultak volna. Emlékszem egy másik esetre is, akkor még csak nyolc voltam, egy iskolai kirándulás alkalmával a nevelő a tiltakozásom ellenére kifestette a körmömet, mondván, hogy ki kell próbálnia a festéket. Amikor apám meglátta otthon, felhívta az iskolát magyarázatot követelve. Bele sem akarok gondolni abba, most mi zajlik a színfalak mögött!

E gondolkodásnak a következményei beláthatatlanok, Vilassar de Mar település (Barcelona tartományban) példája jól mutatja mindezt. A fent említett település önkormányzati hivatala kétórás szexjátékot szervezett 12 és 30 év közötti fiataloknak. A foglalkozás része volt, hogy óvszert helyezzenek fel egy botra vagy banánra, bekenjék mézzel vagy tejszínnel, nyalogassák, a Káma-szútra szexuális pozitúráit imitálják vagy férfi és női nemi szerveket formázzanak gyurmából. A családok azt tervezik, hogy bíróságra viszik az ügyet. „A lányok kitolt fenékkel álltak a falnak támaszkodva, mögöttük pedig egy-egy fiú. Közöttük volt egy léggömb, amit ebben a pozitúrában kellett kidurrantaniuk” – idéz fel egy másik tevékenységet az egyik anya a La Vanguardiának.

Sergio Velasco

Kedves olvasóim, el tudják képzelni, hogy tizenkét éves gyermekeik felnőttek társaságában szexjátékokra járjanak? Ez zajlik Spanyolországban és Nyugat-Európában, és ha így folytatódik, ez lesz a napi gyakorlat, hiszen ezt akarják. Ez egyébként szembemegy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatával (1948), hiszen az világosan kimondja, hogy „a szülők joga eldönteni, milyen nevelést adjanak a gyermekeiknek”.
Mindez valójában káros a gyermekekre nézve, hiszen miközben a gyermek csak játszani akar, ez az egész szexjátékosdi kiteszi őket a szexuális ragadozók kénye-kedvének. Ha a gyermekek agyát ezzel átmossák, akkor valószínű, hogy nem tudnak majd nemet mondani, hiszen ezt tanították nekik az iskolában.
Ki kell mondani, hogy ha a Nyugat nem szakít ezzel, óriási gondok elé fog nézni. Orbán Viktor jól megvédte a kiskorúakat attól, hogy az LMBTQ-lobbi és a szexualitás az iskolákban helyet kapjon, és azokat az iskola falain kívül tartotta, kemény büntetéssel fenyegetve a ragadozókat/pedofilokat. Hagyják békén a gyermekeinket!

A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política project alapítója

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pexels)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Vidékellenes flaszterhuszárok

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.