Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az 50. Tokaji Írótábor résztvevőit: babérkoszorús költőinket, kiváló irodalomtörténészeinket, nagyszerű társadalomtudósainkat, előadóművészeinket. Megtisztelő, hogy gondolataimmal én zárhatom be ennek a nagy hagyományú tábornak a párbeszéd- és előadás-sorozatát. Olyan korban élünk, amelyre jól illenek Bessenyei Györgynek, a felvilágosodás egyik legnagyobb alakjának a szavai:
„Kints keresés: veszte az Erköltsnek: Ez az, mely az Egész Világot megcsalja / S hogy az Ember rabja, mindenütt kivallja. / Ezzel veted láncra szabadságaidat, / Szívedet, s lelkedet, s igazságaidat. / Mennyet, földet megvész, ki kinccsel fizethet, / S az ördögökbül is nagy szenteket tehet. / Neveti ügyedet, aki arannyal bír, / S peres igazságod a ládájában sír. / A kincshez szőt vétket elnézi sok ember, / Pénzen adja bűnt, s fertőjében hever. / Szabott ára vagyon minden gonoszságnak, / Aki gazdag, véthet szentnek, igazságnak.”
Az immár ötvenéves írótábor látleletet kínál a magyar kultúra és társadalom állapotáról, a költői látásmód, az irodalom és társadalomtudósi megértés inspiráló és a mindennapi feladatokon messze túlmutató találkozása valósulhatott meg ezeken a találkozásokon.
Tokaj-Hegyalja a múzsák, a hazaszeretet és a szabadságért tenni akarók földje. Itt, Hegyalján tudjuk, hogy a cselekvő hazaszeretet, a tudomány és a kultúra egymástól elválaszthatatlan, kéz a kézben jár. Ezt példázza a Rákócziak, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és Comenius XVII. századi hagyatéka. Ők együtt tették meg ezt a gyönyörű térséget a magyar kultúra és hazaszeretet egyik kiapadhatatlan forrásává és egyben menedékévé.
Ezért egészen természetes és szükségszerű, hogy ebben a térben és ebben a körben beszélnünk kell a nemzeti szuverenitásunk mai kérdéseiről.