„Abort the court!” – nehéz ezt a mondatot hűen lefordítani magyarra, de szabadon talán úgy mondhatnánk, hogy „Le a bírósággal”! Mindezt az abortusztiltás miatti amerikai tüntetők tábláján olvashattuk.

Minden alkalommal megismétlem, hogy nálam emancipáltabb nőt ne tessék keresni. Nagy híve vagyok a női egyenjogúságnak. El is értem nőként elég sokat, kevés nő viszi többre. És ugyanakkor szép házasságban élek már hatvan éve. Gyerekekkel, sok unokával.

Ugyanakkor kifejezetten ostobaságnak tartom, ha azt a tényt nem ismerik el polgártársaim, hogy nő és férfi különböző. Mivel keresztény világnézetben nevelkedtem, jól tudom az Ó- és Újszövetség tanítását a teremtésről. Ez így szól: „Isten megteremtette saját képére és hasonlatosságára az embert. Férfinek és nőnek teremtette.” Ennek kettős üzenete van: a nő is Isten képmása, miért lenne alacsonyabb rendű, mint a férfi? De mint kiderült, különböző feladatok ellátására szánták, az emberiség fennmaradása érdekében.

Ha valaki ismerné az őskeresztények történetét és ­szokásait, tudná, milyen nagy megbecsülésben részesítették a nőket, szemben az akkori pogány vallásokkal, amelyek a lánygyermekek elpusztítását nem tekintették különösebben nagy véteknek. A lovagkor nőeszményítése is nagyon szép volt. Nem a modern kor találta fel, hogy a nő: értékes.

A nőknek mindig nagyon fontos feladatai voltak a család és a gazdaság fenntartásában. A lánygyerekek sorsa a férjhez menés és a gyermekszülés volt. A fiúgyermeké a katonáskodás. Népdalaink tanúskodnak arról, hogy mindkét nemnek megvolt a maga keresztje. A sok gyermekágyi halál, a katonasors kegyetlensége. Volt bizony sok szomorú történet a kényszerű házasságokról is, a magzatelhajtásról, arzénes feleségekről. A modern kor ugyancsak hozott magával „polgári” szörnyűségeket, elég csak Németh Lászlótól az Iszony című műre gondolni.

Bankfelügyeleti vezetőként megtapasztaltam ugyanakkor, hogy a legújabb korban a svájci bankárfeleségek milyen sóvárogva gondoltak arra a helyzetre, hogy nálunk, Magyarországon a nők dolgozhatnak. Ők nem azt látták 1992-ben, hogy az asszonyoknak bizony dolgozniuk kell a megélhetésért. Csak azt, hogy ők otthon haszontalannak érzik magukat. Hiszen a modern technika, a jólétben élőknek – de az átlagpolgároknak is – feleslegessé tesz sok házimunkát, így a feleségek bizony unatkoznak. Tegyük hozzá: gyerekeket sem igen vállalnak. Pedig akkor ki lenne töltve az idejük, legalábbis amíg a gyermekek kicsik. Jó esetben utána is. Példaként szoktam felhozni szakmám kiválóságát, Heller Farkas akadémikust, akinek felesége, Bolberitz Georgina három fiút nevelt föl, sokat foglalkozva személyesen velük. Két fia is akadémikus lett. Igaz, Heller Farkas el tudta tartani magasan képzett feleségét.