idezojelek

Rettegnek a téltől a németek

A valaha jól működő, fejlett ország az élet számos területén saját torzképévé vált.

Cikk kép: undefined
2022. 08. 18. 8:30

Élelmezési és agrárfordulat, energetikai és közlekedési fordulat, gender- és bevándorlási fordulat – ezek mind-mind annak az útjelzői, hogyan épül le egyedülálló módon egy működőképes, magasan fejlett állam egy diszfunkcio­nális kártyavárrá. Aki kifordít egy államot, mint egy bélést, az a létében fenyegetett torzképét kapja vissza. Következzenek az összezavarodott Németország pillanatfelvételei!

1. Élelmiszer-ellátás. „Az olcsó élelmiszer időszakának vége” – örvendezett júniusban Renate Künast korábbi zöldpárti agrárminiszter azon, hogy az ukrajnai orosz invázió következtében felmentek az árak. Néhány évvel ezelőttig még a politikai osztály erényei közé tartozott Németországban, hogy harcoljon a társadalmi jólétért és a munkahelyekért, ­azóta azonban már a Zöldek nevelő célzatú arcátlansága érvényesül. Az élelmiszerárak nem szökhetnek eléggé fel a Zöldek szerint. A népességet a Zöldek programjának megfelelően nevelik át, és csaknem minden párt asszisztál hozzá. Az emberektől elvárják, hogy vegánként éljenek, hagyjanak fel a létfontosságú hús fogyasztásával. Ezt a Zöldek a megfizethetetlen húsárak segítségével, valamint a növényi eredetű élelmiszerek árának állami támogatással való alacsonyan tartásával akarják elérni. A Zöldek szélsőségesen társadalomellenesek. A szövetségi környezetvédelmi minisztérium, amely a Zöldek egyik menedékhelye, hadjáratot folytat a szarvasmarha-tenyésztés ellen. Mostantól a gazdák szén-dioxid-adót fizethetnének a csordáik metángáz-kibocsátása után! Ez csak tovább növelné az élelmiszer árát és betenné a kaput az állattenyésztésnek. A Zöldek minden szégyenérzetüket elvesztették abban a hitükben, hogy egyedül dönthetnek a világ sorsáról. A világot akarják megmenteni, függetlenül attól, hogy ez mibe kerül, és hogy a végén az embernek lesz-e még helye benne.

2. Energiaválság, önnön hibánkból. Németország a fukusimai szökőár után energetikai nirvánába fordult. El az atomtól és a széntől mint megbízható energiahordozóktól a kiszámíthatatlan nap- és szélenergia irányába. A következmények katasztrofálisak, mégpedig az összes többi EU-tagállam számára is. Márpedig ha Németország elbukik, minden mást nehezen lehet megtartani. Nem hiába részesül mindenütt visszautasításban Robert Habeck, a sötétzöld német gazdasági miniszter, amikor gázszállításra kéri az uniós kollégáit. Azt mondják neki, Németország a világ legostobább energiapolitikáját folytatja, de számít a szomszédai segítségére, ha rosszul alakulnak a dolgok. Uniós kollégái azt várják Habecktől, végezze el a házi feladatát: az atomenergia felhasználásával, a szénkészletek kiaknázásával, német gáz repesztéses kitermelésével, vízenergiával, illetve a nap- és a szélenergia kiegészítő energiaforrásaival érje el az ország energetikai önellátását. Amennyiben Németország visszatér az energetikai észszerűséghez, újra számíthat európai megértésre. Jelenleg azonban az energiarendszere kettős – ennek megfelelően az árak is megkettőzöttek. A megkettőzés oka, hogy a nap- és szélenergiából származó minden egyes kilowattórát ugyanolyan nagyságrendben kell tartalék gázerőművekkel biztosítani, vagyis minél több a napelem és szélpark, annál több a gázerőmű is – mindez természetesen az orosz háború miatti gázínség kellős közepén. Mint említettük, ez a világ legostobább energiapolitikája, de le kell egyúttal szögezni, egyben a világ legtársadalomellenesebb energiapolitikája is.

A németek félnek a most következő téltől. Villanyradiátorokkal szerelkeznek fel, hogy ki tudják védeni a lehetséges fűtéskimaradásokat. De ha ezeket a készülékeket mind bekapcsolják ősszel és télen, a hálózatok túlterheltsége miatt igen gyorsan sötétség borul Németországra. Ha pedig még sok villanyautó-sofőr betankol áramból, miközben sem a nap nem süt, sem a szél nem fúj – mindkettő előfordulhat a természetben –, akkor országunk gyorsan odajut, ahová a Zöldek akarják, hogy jusson: vissza a természethez! Az őserdőben mindig áramkimaradás van.

Arnold Vaatz, a CDU/CSU Bundestag-frakciójának korábbi helyettes vezetője – és végzett matematikus – utánaszámolt a szélenergiának. Az érdekelte, mennyi áramot termel és mennyi energiát von el az alacsonyabb légrétegekből. Elképesztő számokat kapott. 2021-ben a német szélkerekek 113 ezer gigawattórát adtak a hálózatba. Ötvenszázalékos hatásfokkal működve ehhez 226 ezer gigawattórának megfelelő energiát vontak el az alacsonyabb légrétegekből. Vaatz érdekes módon folytatta a vizsgálatot: rátért a TNT-ekvivalensre. Mint ismert, egy kilotonna TNT-ekvivalens az az energiamennyiség, amely ezer tonna trinitrotoluol robbanásával szabadul fel. Az alacsonyabb légrétegekből kivont 226 ezer gigawattóra energia nagyjából 194 ezer kilotonna TNT-ekvivalensnek felel meg – ez pedig mintegy 15 500 olyan bombának, amilyet Hirosimára dobtak. Ez hetekre és a Bundestag-képviselők választókörzeteire lebontva azt jelenti, hogy minden egyes körzetben és minden egyes héten egy hirosimai bombának megfelelő energiát vonnak el az alacsonyabb légrétegekben. Az persze spekuláció, hogy ennek van-e és miként hatása az időjárásra és az éghajlatra, de meg kell ezt az aspektust is vizsgálni. Annál is inkább, mivel vannak már világszerte szakvélemények, amelyek a szél- és napelemparkokat is felelőssé teszik a térségi aszályért és a talajközeli felmelegedésért (a talajfedésért).

Christian Müller szociáldemokrata politikus, aki 1990 és 2005 között – tehát a Merkel-korszak előtt – volt Bundestag-képviselő, úgy fogalmaz: „Korábban, a Merkel-korszak előtt az oktatási normák közé tartozott, hogy nincs energiatermelés, csak energiaátalakítás, és ebből következően nonszensz megújuló energiáról beszélni. E folyamatok fizikailag megalapozottak, követik a termodinamika főtételeit és szemléletesen elmagyarázhatók – ám legalább fizikai alapismeretek szükségesek ehhez. Az energia átalakításának minden formája környezeti, sőt társadalmi következményekkel jár. Következésképpen egy fejlett ipari társadalomnak lehetősége van rá, hogy különbséget tegyen a kívánatos és a nemkívánatos hatások között, és kiválassza az energiaátalakítás legkedvezőbb formáját.”

3. Közlekedés. Németországban vita folyik a tartományi szintű regionális vonatjegyről, amely egységáron biztosítaná a közlekedést minden helyi és távolsági vasútvonalra. Állítólag számos német élne ezzel a havi szinten 60–90 eurós (24–36 ezer forintos) lehetőséggel, ám ez az árát tekintve kevéssé hihető. A legtöbb német éppen azt sem tudja, hogyan jön ki a pénzéből a hónap végéig. Egy drezdai közlekedéskutató a következő épületes mondattal rukkolt elő: „Meg kell néznünk, hogyan vonhatunk be több embert a helyi közlekedésbe, de azt nem feltétlenül, hogyan lesz az megfizethetőbb”. A Drezdai Műszaki Egyetem kutatóját biztosan jól fizetik; polgártársainak problémáit nem nagyon ismeri.

4. Média. A nyolcmilliárd euróból eltartott ARD/ZDF köztelevíziót végre mélyvízbe dobták. A víz már alsó ajka felső szélénél tart, és csorog le örökké szomjas torkán. E televíziók a kormány és az állami média Merkel-korszakban jellemző szervilizmusa óta először kerültek a közvélemény látókörébe, és egyhamar nem is kerülnek ki onnan. Szellőztetés és átalakítás van soron. Még a jövő zenéje, hogy a magas és kényszerű tévédíjakat eltörlik-e, mint Franciaországban. Mindenesetre kívánatos lenne. A végrehajtó hatalom és a negyedik hatalmi ág, a média egymástól való hírhedt kölcsönös függősége elviselhetetlen méreteket öltött.

5. Gender. A Springer kiadóvállalat eddig a német médiapiac konzervatív zászlóshajója volt. A Die Welt és a Bild a legfontosabb, milliós példányszámot elérő lapjai. Mostanra azonban a Zöldek genderátalakító mozgalma a Springer-házat is elérte, és feltétlen támogatását várja. Ezért mondott fel Ralf Schuler, a Bild berlini parlamenti szerkesztőségének vezetője.

Henry Morgenthau amerikai pénzügyminiszter 1945 után jelentéktelen agrárországgá akarta alakítani a náci Németországot. Elnöke azonban okosabb volt, és legalább az esélyt megadta Nyugat-Németországnak, hogy mindkét fél kölcsönös előnyére gazdaságilag jelentős állammá váljon. A Zöldek világszerte Morgenthau legjobb tanítványai. Óvakodjunk tőlük!

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Olaf Scholz német kancellár (Fotó: MTI/AP/Reuters pool/Lisi Niesner)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

A baloldal elvenné a tanárok pénzét

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A WEF az egyik legnagyobb veszély

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Elegünk van a sokszorosan leszerepelt politikai szereplőkből!

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Miért hanyatlik a kereszténység?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.