A vegán, azaz a kizárólag növényi alapú táplálkozás körül folyamatos vita zajlik, ellene és mellette is megismerhetünk érdekes és elgondolkodtató érveket. Ellenzői hajlamosak összemosni a vegánokat azokkal az extrém, szektás jellegű hóbortokkal, amelyek súlyosan károsítják az egészséget, ezért olykor még halálos áldozataik is vannak. Szerintem viszont a veganizmus nem extrém életmód, az azt választókkal nincs más dolgunk, mint tiszteletben tartani a döntésüket. Az érveikre is érdemes odafigyelni, mert ahhoz nem kell vegánná válni, hogy a táplálkozási szokásainkat felülbíráljuk, az egészségünk érdekében a hús/növény arányon változtassunk, ha szükséges.
Az állatvédelemmel kapcsolatos észrevételeiket is halljuk meg, mert bizony vannak helyek a nagyvilágban, ahol a felfokozott húsigény kielégítése és a profit maximalizálása miatt borzalmas körülmények között élnek és pusztulnak el haszonállatok milliói.
Eddig igyekeztem megmutatni egy szerintem normális hozzáállást, ami nyitott más véleményekre, szokásokra. Kérdés, hogy megkapom-e mindezt a másik féltől. Ha elvakult, beszűkült tudatú aktivistákról van szó, akkor nyilván nem. Márpedig a Magyar Vegán Egyesület Fonyódon megjelent képviselői egyértelműen ilyenek, amit a molinójuk felirata igazol. Ilyenek, mert átlépik azt a határt, ameddig a saját életmódjuk pozitívumait igyekeznek bemutatni, és azon túl igyekeznek bemocskolni minden mást. Ezzel megtagadják a tiszteletet és nyitottságot az övékétől eltérő szokásokkal élő emberektől. Ennek az intoleráns, erőszakos mentalitásnak a tudatlanság az alapja. Pedig ma már nem kell hozzá hosszú és nehézkes kutatómunka, különleges természetismereti tudás, hogy megértsük az összefüggést a természetgazdálkodás foglalkozásai és a természetvédelem között. Azokban az országokban, ahol a tudomány megállapításai alapján meghozott jogszabályok irányítják az erdő-, mező-, vad- és halgazdálkodást, ott a lehető legszínesebb állat- és növényvilág él.
Ott, ahol a ma divatos kamu állatvédelem aktivistái sikeresen befolyásolják a politikai döntéshozatalt és a számukra nem tetsző természetgazdálkodási tevékenységeket részlegesen vagy teljesen ellehetetlenítik, betiltatják, mind az állat-, mind pedig az addig természetes élőhelyül szolgáló növényvilág pusztulni kezd.
Ennek az az oka, hogy mára a Föld nagy részét az ember által létesített települések, úthálózatok, ipari és mezőgazdasági objektumok hálózzák be, az emberiség létszáma és életmódja kihatással van az egész bioszféránkra. Így már alig található olyan hely a világban, ahol a természet sokszínű fennmaradása elképzelhető direkt emberi beavatkozás nélkül. Ha nincsenek gondos szakértő gazdái a természetes élőhelyeknek, akkor először óriási károk keletkeznek, majd pedig az ellenük való védekezés áldozatául esik az élővilág tekintélyes része. Ha nincs a jogszabályok által felhatalmazott gondos gazda, amelyik úgy befolyásolja a folyamatokat, hogy ne sérüljön a biodiverzitás, viszont a környezettel való konfliktusokat is kezelhető szinten tartja, akkor gazdátlan lesz a terület. Nem lesz olyan csoport, amelyik közvetlenül érdekelt a természetes állapot fenntartásában. És a gazdátlan területeket, amelyeket nem őriznek érdekelt csoportok, törvényszerűen válnak másban érdekelt csoportok prédájává. Hála az Egy a természettel vadászati és természeti világkiállításnak, erről az összefüggésről számtalan csatornán, különféle eszközökkel, mintegy két éven keresztül találkozhattak az érdeklődő százezerek.
