Oroszország gazdasági értelemben nem számít nagyhatalomnak, az előállított GDP tekintetében nem fér be a tíz legjelentősebb ország közé. Európai összehasonlításban Olaszország és Spanyolország között helyezkedik el, GDP-je az előbbinél kevesebb, az utóbbinál valamivel több. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított nemzeti termék esetében még rosszabb a helyzet.
Itt a világranglista 44. helyezettje, az amerikai mutató több mint duplája az orosznak.
Oroszország sok szempontból – elsősorban a modern technológiák tekintetében – elmarad a világ élvonalától, de olyan erőforrásokkal, elsősorban energiahordozókkal és ritka földfémekkel rendelkezik, amelyekből a fejlettebbnek számító országokban hiány van. Háborús időszakban ez utóbbiak hihetetlen mértékben felértékelődnek, mert az alapvető fiziológiai és biztonsági szükségletek kielégítése múlik rajtuk. Az Európai Unióval éppen ez a helyzet. Hiába magasabb itt az életszínvonal, energiahordozók tekintetében igen jelentős, csaknem negyvenszázalékos az Oroszországnak való kitettségünk. A fejlett technológia alapú társadalmak működtetése nem képzelhető el megfizethető árú és kiszámítható módon érkező földgáz és kőolaj nélkül.
Annak ellenére, hogy az EU-ban régóta napirenden van az egységes belső energiapiac kialakítása, egyelőre nem lehet eltekinteni az azt alkotó térségek, országok geopolitikai meghatározottságától.
Az energetikai hálózatok kiépítése, átalakítása költséges és időigényes feladat. Számít, hogy az adott ország hol helyezkedik el, van-e cseppfolyós gáz fogadását lehetővé tevő tengerpartja, milyen infrastruktúrát és összeköttetéseket örökölt. Éppen ezért amikor az EU az Oroszországot sújtó szankciók bevezetésén gondolkodott, az európai szolidaritás jegyében illett volna azt a leginkább kiszolgáltatott országok szempontjaihoz igazítani. Annak ellenére, hogy Magyarország az elmúlt években sokat tett az energiaszállítási útvonalainak diverzifikálásáért – most már Szlovénia kivételével minden szomszédunkkal gázvezeték (interkonnektor) köt össze, az unióban lakosságarányosan miénk a harmadik legnagyobb földgáztároló-kapacitás, Horvátországon keresztül képesek vagyunk akár nem orosz olajat és LNG-gázt is vásárolni, és jelentős megújulóenergia-kapacitást építettünk ki –, egyelőre nem tudunk teljes mértékben függetlenedni az orosz kőolajtól és földgáztól.
Magyarország évek óta hangoztatja, hogy kiáll Ukrajna függetlensége és területi integritása mellett.
Az első pillanattól kezdve egyértelműen és élesen elutasította a szomszédos országot ért orosz agressziót. Az elmúlt bő fél évben több mint kilencszázezer ukrán menekültet fogadott be és több tíz milliárd forintot fordított az ellátásukra. Bizonyítottuk, hogy különbséget tudunk tenni az életüket mentő menekültek és az illegális migránsok között. Annak ellenére, hogy a kezdetektől hangsúlyoztuk a szankciók eredményességével és célszerűségével kapcsolatos aggályainkat, mindaddig, míg az energiahordozók szankcionálása fel nem merült, az uniós egység jegyében minden szankciós csomagot megszavaztunk. Tettük ezt annak ellenére, hogy bennünket a 2008, majd 2014 után már bevezetett szankciók és főleg az orosz ellenintézkedések különösen súlyosan érintettek.
Miközben Németország az uniós szolidaritásra fittyet hányva, Lengyelországot megkerülve az Északi Áramlat 1-en keresztül olcsón jutott hozzá az orosz gázhoz, már építette a Északi Áramlat 2-t és vált nyugat-európai gázelosztó központtá, addig a mi agrárexportunk súlyosan megszenvedte a szankciókat.
Napjainkra egyértelművé vált, hogy a brüsszeli bürokrácia a valósággal teljesen párhuzamos valóságot alakított ki magának, és abban él. A szankciós politika élesen ellentmond és szembemegy az uniós országok és polgárok valós igényeivel. Ma már az is egyértelműen kimutatható, hogy az energiaárak korábban soha nem tapasztalt emelkedése és volatilitása, az annak következtében fellépő infláció és gazdasági recesszió nemcsak a háborúval, hanem a szankciók bevezetéséről szóló felelőtlen, átgondolatlan nyilatkozatokkal van összefüggésben. A földgázzal kapcsolatosan egyelőre semmilyen szankciót nem fogadtak el, de csupán az azzal való fenyegetőzés képes volt a tőzsdei egységárat a konfliktus kirobbanása előtti szint négyszeresére emelni és tartósan magasan tartani. Eközben az oroszokat nem sikerült eltántorítani Ukrajnával kapcsolatos terveik megvalósításától. Mi több, az egekben lévő gázárak miatt az Európának eladott kevesebb gáz ellenére is a Gazprom bevételei történelmi csúcsot értek el.
Miközben az EU azzal foglalkozik, hogy hány százalékkal kell csökkenteni a fogyasztást, milyen maximális hőmérsékletre engedélyezett felfűteni az intézményeket és lakásokat, és milyen büntetést kapjanak a szabályszegők, Oroszország a felszabadult mennyiséget a szinte korlátlan felvevőkapacitású Kínának, Indiának, más országoknak adja el, vagy csak egyszerűen elégeti.
