Érdemes felidézni, hogy a kormányfő Tusnádfürdőn beszélt arról: Magyarországnak lokális kivételnek kell lennie egy globális recesszióban. Ez akkor tud összejönni, ha megmarad az unió átlagos növekedési kibocsátásához mért kétszázalékos bővülési előnyünk. Ez pedig az idei első fél évben sem tűnt el: a magyar kibocsátás 7,3 százalékkal bővült, miközben az unió növekedési átlaga öt százalék alatt maradt, tehát jócskán megvolt a többlet, amely a visegrádi országokhoz képest is számottevő volt. Szembetűnő különbség azonban, hogy a régiós országokban már az év elején jelentkeztek a magas infláció okozta problémák, nálunk azonban a statisztikai hivatal reálbér-növekedést mért. Közben az is magyarázza a kedvező magyar adatokat, ahogy a külföldi működő tőke beáramlása is érdemi támaszt adott eddig a növekedésnek.

Szó se róla, az év második felét, de leginkább az utolsó negyedévet sok bizonytalanság jellemzi, az energiaárak elszabadulása miatt nagyon nehéz előrejelzéseket adni, ám annyi bizonyos, hogy jókora fékezőerőt fog kifejteni a gazdaságban. Gyakorlatilag hasonló a helyzet, mint a Covid alatt, amikor is nagyon nehéz volt előre látni, hogy a járvány okozta sokk mivel jár a gazdaságra nézve. Ne áruljunk zsákbamacskát: számos gazdasági szereplőt megfojthatnak a mostani energiaárak az európai és a hazai gazdaságban is, épp ezért sok múlik azon, hogy az európai kormányok milyen támogatást nyújtanak a lakosság és a vállalatok megsegítésére, lesz-e ársapka a gázon és az áramon, vagy hogy beváltják-e az oroszok a kemény jelzésüket, miszerint elzárják a gázcsapokat.

Meghatározó lesz tehát mindenütt a vállalkozások alkalmazkodóképessége és az, hogy az állam mennyire tudja mérsékelni a vállalkozások növekvő terheit, hogy a beruházások termőre fordulása milyen ütemben tudja ellentételezni a munkahelyek megszűnését és hogy az energiaárak mikor térnek vissza egy normálisabb szintre. Persze a felzárkózás nem történik meg magától, tenni kell érte, és ennek nagyon fontos elemei a beruházások és a humán-erőforrás fejlesztése, hosszabb távon pedig ismét feladat lesz a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre való áttérés.

Számoljunk azzal, hogy lassan normalizálódik a helyzet, vagyis a mostani felzárkózási ütem 2025 után várhatóan lassulni fog. 2030-ra azonban így is az uniós átlag 88 százalékára emelkedhet a magyar gazdaság fejlettsége. Összehasonlításképp: a görögöket és a portugálokat már lehagytuk, és nyolcvan százalék fölötti fejlettségi szinttel rendelkezett tavaly Spanyolország. Pestiesen szólva: azért ez nem rossz névsor.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Kovács Attila)