Érthető tehát, hogy miért is határozott úgy a magyar kormány, hogy a szankciók ügyében is kikéri a magyar emberek véleményét. A nemzeti konzultációnak köszönhetően ezúttal is Magyarország lesz az első – és talán nem is utolsó – olyan európai uniós tagállam, ahol az emberek demokratikus módon nyilváníthatnak véleményt egy olyan kérdésben, amit a fejük felett hoztak meg a politikai elit részéről Brüsszelben. 

A nemzeti konzultációban hét kérdésre vár választ a kormányzat, mely érinti a kőolaj, a gázszállítások, a nyersanyagok, a nukleáris fűtőelemekre vonatkozó szankciók helyzetét, továbbá a tervezett paksi atomerőmű bővítését, illetve a turizmus korlátozásával és az élelmiszerárak emelkedésével járó szankciókat. Mindegyik olyan téma, ami valós és komoly problémákat és kihívásokat okoz az egész országnak.

Amennyiben létrejönnek az egyetértési pontok, úgy Magyarország kellő erővel tudja képviselni Brüsszelben is azt az álláspontot, hogy nem újabb szankciók bevezetésére van szükség, hanem az eddig meghozott intézkedések felülvizsgálatára, amelyek egy régóta nem látott gazdasági válságot eredményezhetnek. 

Épp ezért is politikai baklövés a baloldali pártok és politikusok részéről, hogy a magyar érdekek képviselete helyett a szankciók és Brüsszel pártján állnak, ahogyan azt tették a migrációs válság és a genderlobbi ügyében is.

Akárcsak az illegális bevándorlás válságos időszakában, úgy ismét igazolódhat az a sokszor emlegetett mondás, miszerint „Magyarországnak nem igaza van, hanem igaza lesz”. 

Ha nem történik változás a szankciós politikában, úgy a Nyugat-Európában tapasztalható energiahiány a jelenleginél is súlyosabb következményeket idézhet elő, ami az ipar működését, a családok komfortját és megélhetését is veszélybe sodorja. Ennek a politikai következménye pedig az lehet, hogy a brüsszeli szankciókkal szembeni fellépés igénye tőlünk nyugatabbra is egyre erőteljesebbé válik.

A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Katona Vanda)