A Brüsszel által bevezetett, valamint állandó jelleggel lebegtetett szankciók óriási árrobbanást váltottak ki a világpiacon a gáz, a villamos energia és a kőolaj esetében is. Ezt a fajta áremelkedést pedig önmagában nem indokolta a háborús konfliktus kibontakozása, ahogyan az a tőzsdei folyamatokban is megfigyelhető volt tavasszal. A szankciós politika kudarca, hogy az ígéretekkel szemben nem ért véget a háború, Oroszország helyett pedig Európa vált a háború legnagyobb vesztesévé.
Drasztikus mértékben növekszik ugyanis az infláció, amelyre pontosabb kifejezésként szolgálhat a szankciós felár megnevezés, hiszen az energiaköltségek megugrása a fogyasztói termékek előállításának és szállításának költségeire is kedvezőtlenül hat, így az beépül minden egyes megvásárolt termék árába.
A magyar kormány ennek ellensúlyozására továbbra is árstopokkal, kamatstoppal, a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig történő fenntartásával, a nyugdíjak értékének és a családtámogatási rendszer megőrzésével védi a magyar embereket.
A mintegy tízszeresére emelkedett energiaköltségek azonban mind állami, mind önkormányzati szinten takarékosságra kényszeríti az intézményeket, mert az energiaválság alapjaiban írta felül a korábban meghatározott költségvetési terveket.
A brüsszeli szankciók mind magyar, mind európai szinten súlyos károkat okoznak az iparnak és a gazdasági élet valamennyi szereplőjének. Ebből kiutat a háború mielőbbi befejezése, valamint az energiaszektort érintő brüsszeli szankciók újragondolása vagy eltörlése jelenthetne. A jelenlegi becslések alapján a szankciók nélkül mintegy megfeleződne az Európát sújtó infláció, amely jelentős könnyebbséget jelentene a családoknak, a vállalkozásoknak és az iparnak.
