De nem Truss volt az egyetlen magas rangú illetékes, aki két lábon járó biztonsági kockázatnak bizonyult! Vegyük például Suella Braverman esetét, akit a minap újra belügyminiszternek neveztek ki. Azért kellett őt újra kinevezni, mert néhány héttel ezelőtt menesztették, miután nem jelentette azonnal, hogy ha akaratlanul is, de megsértette a biztonsági előírásokat. Braverman nem a megfelelő személynek – egy beosztott parlamenti munkatársnak – küldte el egy írásos nyilatkozattervezetét, amely igencsak kényes politikai információkat tartalmazott. Amikor az e-mail címzettje jelezte, hogy félrement az üzenet, Braverman válaszolt neki – órákkal azelőtt, hogy beismerte volna a malőrt –, és azt írta, „Kérem, törölje, és hagyja figyelmen kívül az üzenetet!”

Hírszerzési jelentések és korábbi illetékesek szerint számos miniszter nincs tisztában a veszéllyel, ami abból fakad, hogy magán-mobiltelefonjukat használják hivatalos ügyek lebonyolítására. Vagy ha tisztában vannak is ezzel, akkor is úgy vélik, a magántelefon használatának kényelmét előbbre sorolhatják a biztonság fenntartásával járó fáradsághoz képest. Ahogy Lord Richard Dannatt korábbi vezérkari főnök fogalmazott, „vezetőinket megfelelően rá kell szorítani arra, hogy csak engedélyezett, titkosított és biztonságos módon kommunikáljanak”.

Ezért is megdöbbentő, hogy egy külügyminiszter ennyire hanyag magatartást tanúsítson. Amint Dannatt megjegyezte, „ha valaki kormányzati ügyben akar kommunikálni, használjon titkosított mobilkészüléket, biztonságos telefonvonalat, biztonságos kommunikációs eszközt”. „A vezető beosztásokban lévőknek rendekelkezésükre állnak ezek az eszközök, és ­élniük is kellene velük. Ha nem ezt teszik, az fegyelmezetlenségre vall, és őszintén szólva nagyon rossz fényt vet az ítélőképességükre” – tette hozzá.

Amikor Liz Truss még külügyminiszterként összekeverte a Balti-tengert a Fekete-tengerrel, miközben támogatásáról biztosította Ukrajnát, a világ tudomására hozta, hogy nem áll a helyzet magaslatán. Joe ­Biden amerikai elnök is hasonló malőröket követett el, például amikor összekeverte az ukránokat a magyarokkal; az ilyesmik márpedig nem pusztán személyes hiányosságokat fednek fel.

A másik és érvelhető módon fontosabb oka annak, hogy a politikai vezetők miért is nem veszik komolyan a nemzetbiztonság kérdését, az, hogy teljes mértékben komolytalanul viszonyulnak a közszolgálat eszményéhez. Egy telefonkészülék egyszerre jelent személyes kényelmet és közbiztonsági kockázatot. Azt, hogy ezt nem értik meg, alátámasztja, hogy a politikai osztály túlságosan is sok tagja a magánszempontjait helyezi az előtérbe. A politikai éthosz individualizált, teljes egészében az egyénről szóló korában a közszolgálat iránti elkötelezettség gyakran csak retorikailag értelmezhető.

Mindenki követhet el hibát és áthághatja a nemzetbiztonságból adódó kényszerhelyzetet. Nem az a valódi probléma, hogy Truss telefonját meghekkelték, Braverman pedig ostoba hibát követett el, amikor az e-mailjeit kezelte. A valódi probléma az, hogy – számos kollégájukkal egyetemben – nemtörődöm módon viszonyulnak a közszolgálat követelményeihez. Márpedig akárkinek, aki csak ilyen magas beosztást tölt be, le kell mondania a személyes kényelemről, és ügyelnie kell rá, hogy minden percben tudatában legyen a kötelezettségének.

A szerző Angliában élő magyar származású szociológus, publicista

Borítókép: Liz Truss bukott brit kormányfő (Forrás: MTI)