Most jöjjön a vidék!

Miután az ország éves GDP-jének tekintélyes része a fővárosban termelődik, a vidék egyes területeinek lemaradása hatalmas.

Sokakat zavaró kifejezés, hogy általában, aki vidékről megy a fővárosba, az „felmegy”, aki meg onnan vidékre, az „lemegy”. Ennek ellenére a magyarok túlnyomó része így mondja. Vagyis tízmillió honfitársunkból kétmillió fenn található, nyolcmillió pedig lenn. A tréfát félretéve: miközben évtizedek óta irritáló dolog lehet ez a kicsengés, addig sajnos magában hordozza a lényeget: Magyarországból valójában kettő van. Budapest és a vidék. Nézzük ennek a gazdasági vetületét!

Miután az ország éves GDP-jének (bruttó hazai termék) tekintélyes része a fővárosban termelődik, a vidék egyes területeinek lemaradása hatalmas. Akkora az eltérés Budapest és a vidéki Magyarország között, hogy az még Európában is szinte páratlan.

Elég csak rápillantani a legutóbbi, az Eurostat által készített 2021-es statisztikára. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritással korrigált GDP tekintetében Budapest az EU-átlag 151 százalékát hozza, amivel előzi Bécset vagy Berlint! Ugyanakkor a kiugró érték mögött nem feltétlenül a főváros kiemelkedő életszínvonala húzódik meg, hanem az, hogy az egy főre jutó GDP-t jelentősen emelik az itt tevékenykedő multinacio­nális leányvállalatok. Ezzel szemben az alföldi régiók mutatói különösen negatívak. Az Észak-Alföld például az euró­pai u­niós átlag felének megfelelő GDP-t sem termelt, de a mutató a Dél-Alföldön is mindössze az átlag 54 százalékának megfelelő nagyságú volt, és Észak-Magyarországon is csak annak felét érte el. Pedig a magyar gazdaság fejlődése töretlen, és ezekben a régiókban is öt-hat százalékos évente a fejlődés.

Érdemes konkrétan kitérni arra is, hogy Magyarország vásárlóerő-paritáson számított GDP-je 2021-ben két százalékponttal került közelebb az uniós átlaghoz, a 2020-as 74 százalék után tavaly már a 76 százalékát tette ki. Ezzel a visegrádi országok közül a legnagyobb fejlődést érte el, hiszen míg Lengyelország felzárkózása egy százalékpontos volt, addig Csehország egy, Szlovákia pedig két százalékponttal még távolodott is az átlagtól. De talán ennél is fontosabb, hogy beigazolódott, amit korábban csak sejtettünk: hazánk megelőzte az 1986 óta EU-tagállam Portugáliát, ezzel egy hellyel előrelépett az uniós GDP-rangsorban. És fontos eloszlatni azt a tévhitet is, hogy Románia megelőzte volna Magyarországot.

Ugyanakkor ez az eredmény sem volt elég ahhoz, hogy kikerüljenek a magyar régiók az unió húsz legszegényebb területi egysége közül. Egyedül annyi öröm lehet a 2021-es számokban, hogy nem négy, hanem már csak három vidéki térség található ezen a listán, miután a Dél-Alföld (az uniós átlag 54 százalékán áll) évekkel ezelőtt kikerült kilépett ebből a körből, ma már lényegében azonos fejlettségi szinten van a dél-olaszországi Calabriával, de több kelet-lengyelországi régiót is megelőz.

Budapest fejlettsége immár nem pusztán tünet, hanem beteges jelenség is. Asszociálhatnánk persze arra, hogy ugyanaz a vízfejűség van nálunk is, mint Bécsben, és ez egyfajta monarchista hagyomány.

Csakhogy a helyzet Ausztriában az elmúlt évtizedekben alapjaiban megváltozott: sem az infra­struktúra, sem a gazdaság, vagy éppen a közigazgatás nem annyira Wasserkopf, mint nálunk, Budapesten.

Magyarán a változtatás szükséges, s az alapok ehhez megvannak: Magyarország a biztonságnak és a kedvező beruházási feltételeknek köszönhetően nemzetközi viszonylatban is a legkedveltebb befektetési célpontok egyike, de az újabb beruházások érdekében tovább kell erősíteni a magyar vidéket. A munkaerő, a képzés lehetősége adott: elég csak arra gondolni, hogy vidéki gyártó- és központi bázisa működik pél­dául a Mercedes-Benznek, a Suzukinak, az Opelnek, az Audinak, s majd a BMW-nek vagy éppen a Boschnak és a ZF-nek is.

Még ha az elmúlt években egymást érték is a beruházások az ország különböző térségeiben, újra kell tervezni a fejlesztéspolitikát, hogy az a vidéket, az agráriumot, az ágazathoz kötődő helyi élelmiszeripart preferálja.

Ennek magyarázata egyszerű: a vidéki munkaerő­piac jelentős része ma is a tágan értelmezett mezőgazdasághoz kapcsolódik. Vidéken a föld­­műveléstől a feldolgozóiparon keresztül a helyi turizmusig szinte minden az agráriumhoz kötődik. És az átalakuló világban a lokális önellátás kérdésköre felértékelődik.

Ami a vidék fejlesztésének pénzügyi részét illeti, az u­niós felzárkóztatási források ezt szolgálják, láthatóan azonban még ez is kevés, hazai kohéziós pénzekre is szükség lesz. Éppen ezért helyes, hogy a kormányzat kiemelten foglalkozik ezzel a témával.

A kormányt adó Fidesz–KDNP fix szavazóbázisa vidéki, vagyis a fejlesztéspolitikai fordulat a jobboldalnak nem pusztán felelőssége, hanem érdeke is. De még ezt is zárójelbe tehetjük, látván az Eurostat elszomorító adatait. Most a vidéken, pontosabban a vidékfejlesztésen a sor! Ez az egész országnak elsőrendű gazdasági és társadalmi érdeke.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese

Borítókép: A drónnal készített felvételen Jászfényszaru központja 2022. október 10-én. (Fotó: MTI/Komka Péter)