A remények után viszont mindkét pártnak szembe kell néznie a valósággal.
A Republikánus Párt képviselőházi többsége már szinte biztosra vehető, és a szenátust is megszerezhetik. Ezzel együtt nem lehet megspórolni a szembenézést Pennsylvania elvesztéséért vagy épp az olyan államokért, mint Georgia vagy Arizona, amelyeket a párt jelen tudásunk szerint nem tudott visszaszerezni. Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője már a nyáron jelezte, hogy nem tartja konstansnak a jelöltek „minőségét”, ami sokkal nagyobb súllyal esik a latba a szenátus, mint a képviselőház esetében. Tény, hogy tizenkét képviselőházi körzetben tudtak fordítani a republikánusok, szemben a négy demokratával, amelyek ráadásul mind városi körzetek. Az is, tény, hogy a XX. században három kivétellel minden félidős választáson a hivatalban lévő elnök pártja veszítette el legalább az egyik házat. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt negyven évben – amikor demokrata elnök volt hivatalban – most veszíthetik el a legkevesebb képviselőházi helyet.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a demokraták megnyugodhatnak. Ugyanis a ház(ak) elvesztése nem csak szimbolikus jelentőségű. Az, hogy az „erszény hatalma” a republikánusokhoz került, komolyan hátráltatja nemcsak az elnököt, de a Demokrata Párt radikális balszárnyát is abban, hogy gazdaság- és társadalompolitikájukat érvényesítsék, egyúttal új dinamikát visz Ukrajna finanszírozásába is. Nem szabad természetesen azt várni, hogy egyik napról a másikra radikálisan megváltozik Amerika álláspontja. Nemcsak azért, mert van egy párthatárokon átnyúló Oroszország-ellenesség a politikusok egy részénél, de azért sem, mert maga a társadalom is konzekvensen támogatja a Moszkva elleni fellépést. Az viszont nagyon is várható, hogy változnak a feltételek. Amint Kevin McCarthy, a republikánusok képviselőházi vezetője fogalmazott, nem lesznek hajlandók több kitöltetlen csekket aláírni, vagyis Ukrajna feltétel nélküli és korlátlan támogatásának jó eséllyel vége. A feltételek között pedig alighanem ott szerepel majd a háború mielőbbi lezárására való törekvés, vagyis a béketárgyalások megkezdése. Ezekben természetesen végső szava Washingtonnak és Moszkvának lesz, de a republikánus politika ezt jobban igyekszik majd tudatosítani Kijevvel is, mint tette azt a demokrata többségű törvényhozás. Belpolitikai téren pedig nagy eséllyel ellehetetlenülnek az olyan programok, melyek például az egészségügy baloldali átalakítására vagy épp a diákhitelek további elengedésére vonatkoznak.
A legfontosabbak természetesen a következmények.
A Republikánus Párton belül értelemszerűen a fő kérdés Donald Trump elnökjelöltsége, illetve a párt hosszú távú stratégiája benne és DeSantis kormányzó szerepe. Nem egyértelmű ma még, hogy ez a harc hogyan dől el. Amennyiben Donald Trump bejelenti indulását, amire minden esély megvan, a labda a floridai kormányzó térfelén pattog, hisz más potenciális kihívó a párton belül jelenleg nem látszik. Többen osztják Lindsey Graham dél-karolinai szenátor véleményét, amely szerint az idei félidős választás határozottan nem egy republikánus hullám, ugyanakkor a képviselőházi többség tagadhatatlanul komoly lehetőségeket ad a pártnak az elkövetkezendő két évben.
