Az elmúlt évek során, de különösen 2022-ben mindannyian megtapasztalhattuk a liberális véleményabszolutizmust. Akár családon belül is, az óceán mindkét oldalán. Sokunkkal előfordult, hogy egyes családtagok, ismerősök, kollégák vagy sporttársak nekünk estek, mert egy adott témáról nem úgy nyilatkoztunk, ahogy elvárták volna. Ezzel az önkényes viselkedéssel persze két lábbal tiporják a legalapvetőbb emberi szabadságjogokat, a szólás- és véleményszabadság szentségét.
A liberális eszmekufárok korábban még csak emelt hangon perlekedtek társasági beszélgetéseken, később már menetrendszerűen próbálták fenyíteni és rendszabályozni az eltérő véleményt hangoztatókat. Ma már odáig jutottunk, hogy törölnek a közösségi térből, kitagadnak, majd vérig sértődnek, amikor cezaromán viselkedésükkel szembesítjük őket. Kinek a családjában ne lenne példa arra, hogy egyes rokonok vagy ismerősök töröltek bennünket közösségi oldalakról vagy blokkolták Google-, e-mail-hozzáférésünket mindössze azért, mert szabadon kifejtettük álláspontunkat egy adott témában? Márpedig ez nem más, mint az intoleráns, hisztérikus önkény megnyilvánulása a részükről.
Hogyan jutott idáig a liberális baloldal, hogy szemérmetlenül eltipor mindent maga körül, ami nem egyezik abszolutista politikai diktátumaival? Ismét egy ijesztő, a legsötétebb történelmi korszakokat idéző világ alakul ki körülöttünk. Voltak átkos idők, amikor felnégyeltek, máglyán elégettek vagy tarkón lőttek embereket, mert szembeszegültek a felülről, netán kívülről (külföldről) diktált társadalmi eszmékkel. Szívük szerint ma is hasonlóan cselekednének, de eszközeik kifinomultabbak.
Márpedig a véleményabszolutizmus és a cenzúra a demokráciával és a pluralizmussal összeegyeztethetetlen, kirekesztő viselkedés. Szégyenletes, ahogy nagybácsik, unokafivérek és egyéb családtagok ideológiai alapon korlátozni próbálták a nézeteimet az évek során, mindössze azért, mert az nem egyezett az övékkel, illetve a fősodor által diktált irányvonallal.
Eklatáns példája volt a véleménykorlátozó viselkedésnek az ötszörösen elítélt amerikai fekete bűnöző, George Floyd esete, amelynek kapcsán ma is azt gondolom, hogy az intézkedő rendőr ellen egy szélsőségesen ideológiai alapú és rasszista ítélet született. Ezzel szemben viszont az a rendőr, aki 2021. január 6-án szándékosan lelőtt egy fegyvertelen tüntetőt a Capitolium ostrománál Washingtonban, még mindig szabadlábon van. Ez a kétkulacsos ítélkezési gyakorlat bicskanyitogató és a jogállamiság kereteit feszegeti.
Személy szerint engem mindig elborzasztott a parancsuralom. Ennek első megnyilvánulásait már az iskolapadban tapasztalhattuk. A Marczibányi téri általánosban (ma Kodály Zoltán Zeneiskola) vagy a Rákóczi Gimnáziumban is gyakran előfordult, hogy egyes tanárok szadista, önkényes pedellusi viselkedést mutattak. Elcsattantak pofonok, vonalzóval csapkodták kezünket, bezártak az igazgatói iroda folyosóján (ahol vigyázzban kellett állnunk egy vagy két órán keresztül tanítás után), csak azért, mert valami olyasmit mondtunk vagy tettünk, ami nem felelt meg az elvárásaiknak. És persze voltak olyan tanáraink, akiknek az ilyesmi eszébe se jutott, mert ők is viszolyogtak a zsarnoki rendszertől. Rájuk a mai napig szeretettel emlékezünk.
A cenzúra definíciója különböző álláspontok, vélemények és információk tartalmi felügyelete, elsősorban politikai vagy morális alapon. A cenzúra az abszolutizmus, illetve a diktatórikus rendszerek jellemzője, ahol nemcsak az emberek véleményét és nézeteit, de az információáramlást is korlátozni kívánja a hatalom. Ezen intézkedéseket jellemzően a nemzetbiztonság, a közérdek vagy a jó ízlés ürügyén hozzák. Utóbbi a legmegátalkodottabb kategória, hiszen semmilyen empirikus meghatározás nincs mögötte, leginkább a politikai korrektségre hivatkozik.
Elsőként Szókratészt foglalkoztatta a cenzúra és a szólásszabadság kritikus elmélete. Az ógörög filozófus végül inkább a halált választotta, mintsem hogy elfogadja tanításainak korlátozását. Platón megalkuvóbb volt, önként állított fel bizonyos mércéket, amelyek az intellektuális, vallási és művészeti kifejezést társadalmi szinten korlátozhatták. A rómaiaknál lényegében csak az arisztokraták élvezhették a szólásszabadságot, a plebejusok nem.
A polgári forradalmak egyik célkitűzése a cenzúra eltörlése volt. A XX. századra a nyugati társadalmak többnyire betiltották a cenzúrát, míg a kommunista országok vezetői vaskalapos véleménykorlátozást alkalmaztak a társadalom szinte minden szegletében. Hazánkban 1948-tól 1989-ig diktatórikus egypártrendszer létezett, amely „aczélosan” felügyelte a vélemény-, a szólás- és a művészi szabadságot. 1989-ben felcsillant a remény, hogy mindez megváltozik, azonban ironikus módon manapság már éppen akkori „felszabadítóink”, az Európai Unió és az Egyesült Államok alkalmaznak egyre kíméletlenebb cenzúrát a közéletben.
Hogy kinek áll érdekében a véleményt korlátozni? A válasz egyszerű: elsősorban mindig a hatalmon lévőknek. De nemcsak politikai hatalomról van szó, hanem a különböző ciklusokon átívelő eszmeáramlatok ellentmondást nem tűrő felsőbbrendűségéről és a domináns ideológiai eszméket kritizáló gondolatiság teljes eltiprásáról. A legfőbb cenzorok manapság azok a liberális ideológusok és politikai konspiránsaik, akik a legcinikusabb módon korlátozzák a szabad véleménynyilvánítást. Márpedig ez maga a zsarnokság.
lllyés Gyula rendkívül kifejezően és mély pátosszal írta meg az Egy mondat a zsarnokságról című versét. „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van… nemcsak a puskacsőben, a börtönökben vagy a vallatószobákban… de az óvodákban, az otthoni falak között és a színfalak mögött szinte mindenhol… úgyhogy felírlak én, s ez egy szó erejével kezdek újra élni, hogy rád ismerjek és neveden szólítsalak – szabadság.”
A zsarnokság a 2022-es év során a woke mozgalmak és az eltörléskultúra erőszakszervezeteiben, a Black Lives Matter és az Antifa rasszista demagógiájában, az abortuszpártiak kíméletlenségében, a szabad vélemény folyamatos korlátozásában, a szélsőliberális ámokfutásban, a kevert társadalom cinikus lakosságcseréjének erőltetésében (azaz az illegális migráció bátorításában), valamint egyéb felforgató eszmék ránk tukmálásában nyilvánult meg.
