Látszólag elkalandoztunk most, de a világ olyanná változott, mintha mindenki egy másfajta bélyeget nyalogatna benne, miközben azért szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikat. A nagy terv, az ellenőrzött és irányított fogyasztás, a totális elhülyítés (makacsabb egyedekkel szemben a hülyének nézés) a szórakoztatóipar és a modernitás és haladás szükségességét, valamint a nemzetállamok szükségtelenségét szajkózó média aktív közreműködésével szemkápráztató gyorsasággal lépi, ugorja meg a szinteket. Máris ott vagyunk a meg- és kimagyarázhatatlanban. Igaz, már magyarázat sincs. A simli, a csalás, az átverés, a levevés, a totálissá szervezett bűnözés elfogadottá vált. Már morgás is alig van, nemhogy önvédelem, bojkott, ellenállás. Aki megteheti, a fenntartható fejlődés szent nevében ész nélkül vásárolja a méregdrága dodzsemeket, és fel sem tűnik neki, hogy ezzel többet árt a környezetnek, mint amennyit használ. Közben persze a multik akaratának megfelelően kiszorítják, kitiltják, betiltják a hagyományos autókat, mert most éppen ebben van a lóvé.

De persze az elektromos járművekbe is bekódolták a tervezett elévülést, mint a mosógéptől a telefonokig mindenbe. Épp hogy lejár a garancia és a vele szövetséges törlesztőrészlet, és reccs, máris mehet a kukába. Mert úgy lett kitalálva, hogy javíttatni ugyanannyiba kerülne, mint egy újat venni. Már ha egyáltalán lennének még a javításhoz értő szakik, de nincsenek, mert elévültek ők is, mint az elavult kenyér, vagy visszaadták az ipart, tönkrementek és velük együtt családok milliói, de ez kit érdekel. Hogy ki ölt meg kit. A feltételezett kényszerűségbe való belenyugvás, a totális agymosás és a szolidaritás hiánya megtette a hatását.

Élelmiszerfronton pedig az a tapasztalás, ha betér az ember a multikhoz, hogy egyrészt vérlázító módon bánnak a hatósági áras termékek jelentős részével (magyarul nincsenek és hazudnak róluk reggel és este), másrészt a többi termék irreálisan és indokolatlanul drága, amit most a legegyszerűbb a háborúra fogni, úgy en bloc. Oknyomozni szinte lehetetlen, mert az egyre ingerültebb vásárló azon kérdésére, hogy miért van mindez így, rémült tekintet a válasz, illetve nincs válasz. Pedig a kérdés egyszerű, miért nem tetszenek többet rendelni a tejből, ha lenne rá igény? Mert a sarki fűszeresnél alkalmatlanság miatt ennek a negyedéért a páros láb lenne igénybe véve. Ja, hogy ez a vezetőség döntése, a központé, mint ahogyan azt egy magát megnevezni érthető módon nem kívánó informátoromból hetek múltán sikerült kihúzni? Így már értjük, a Központi Bizottság. A fejlődés utolérte önmagát.