Ezt udvarias, de nagyon határozott módon egyértelművé kell tenni amerikai barátainknak is. Sokkal jobban járnak egy erős, büszke szövetséges Magyarországgal, mint egy kifosztott, megtört gerincű országgal. 

Mert miként lehet értelmezni azt, hogy Demszky Gábor volt főpolgármester a mai napig ennek a szervezetnek az ösztöndíjasa? Csakúgy, mint Magyar Bálint egykori oktatási miniszter a Nyílt Társadalom Alapítványnak. Kérdés, hogy mit tehettek vagy mit tudhatnak ezek az urak, amiért megéri őket a mai napig a fizetési listákon tartani. 

Ha az általuk kutatott – vagy inkább megrendelésre teljesített – témákat nézzük, akkor már jobban értjük. Posztkommunista maffiaállam, nacionalizmus, rasszizmus, elnyomott kisebbségek. Minden, amivel egy nemzeti elkötelezettségű kormányt támadni lehet.

De a veterán balliberálisok szponzorálásán túlmenően a fiatalabb korosztály is jelentős összegekhez jut ettől a fedőszervezettől. A Krekó Péter vezette Political Capital a közép-európai rosszindulatú – kínai és orosz – külföldi befolyás feltérképezésére kapott 2019-ben közel kilencvenezer dollárt. 

Ez az intézet azért érdemel kiemelt figyelmet, mert 2006 és 2009 között az akkori Nemzetbiztonsági Hivatalnak is készítettek külsősként elemzéseket, majd kétszázmillió forintért. Látva a vezetők bekötését ehhez az amerikai szervezethez, felvetődik a kérdés, hogy a 2006. őszi magyarországi kritikus helyzetben kinek és főleg miért jutott eszébe pont ezt a szervezetet megbízni a magyar elhárítás támogatására. 

Emellett az is kiderült, hogy Ficsor rövid miniszterségét az amerikai külügyminisztérium olyan kiválónak értékelte, hogy meghívta egy öt hónapos amerikai vezetői továbbképző programra. Az idén pedig a „magyar kultúra megváltoztatásra” érkezett milliárdok jelentős része is az ő cégénél landolt. Mindez véletlen lenne? Aligha. 

Mindenesetre ebben az évtizedek óta tartó, szerteágazó ügyben azt is meg kell majd vizsgálni, hogy a magyar szolgálatokat érte-e bármiféle külső támadás, befolyás. Azt tudjuk, hogy az oroszok részéről volt egy aktív művelet, amikor bolgár fedéssel bejutottak a Nemzetbiztonsági Hivatalba, és tucatnyi dolgozót vetettek hazugságvizsgálat ürügyén technikai ellenőrzés, netán még mélyebb támadás alá.

Ezek nagyon súlyos kérdések! Adott esetben ezek az emberek (akár a tudtukon kívül is) elősegíthették azt, hogy a „nagy testvér” érdemi információkhoz jusson a magyar szolgálatok munkájáról, képességeiről, felkészültségéről.

A guruló dollárok ügyének fősodrata mellett számos olyan mellékszál bukkant fel már eddig is, amelyek nemzetbiztonsági kérdéseket vetnek fel. Ezeket pedig a legapróbb részletekig tisztázni kell. 

Amikor a szovjet hírszerzés a II. világháború idején sikeresen beépült a brit államigazgatás és a titkos­szolgálatok legérzékenyebb területeire, az ügynökeik mérhetetlen károkat okoztak Nagy-Britanniának. Lebukásuk után (későbbi visszaemlékezések szerint) sok évig dolgoztak azon a brit elhárítók, hogy minden személyt és információt azonosítsanak, amihez a szovjetek hozzáfértek. Csak így tudták teljes mértékben kitakarítani a rendszert, és megvédeni a külső befolyástól, netán támadástól.

A mostani eset eddig megismert tényei azt mutatják, hogy ezek a szervezetek mindig a frontvonalban dolgoznak. Napjainkban már valódi háborús fenyegetés is megjelent a határaink mentén. 

De ez nem jelentheti azt, hogy nem jut elég erő és tudás a múlt történéseinek a tisztázására. Mert akkor nem lehet sikeresen fellépni az új, külső kihívásokkal szemben sem. A vakond egy kedves, védett állat, még ha tönkre is teszi a pázsitunkat. A szolgálatok világában viszont a „vakond” a legártalmasabb, legveszélyesebb fenyegetés, amit nem lehet eltűrni.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Bajnai Gordon (Fotó: MTI/Beliczay László)