Az elmúlt évek eseményei így megtaníthatták az embereknek – legalábbis azoknak, akiknek van fülük a hallásra –, hogy nem érdemes telhetetlennek lenni, mindig a többet, a nagyobbat és a drágábbat hajszolni. Nem érdemes, mert ha az ember nem elégszik meg azzal, amije van, akkor sohasem lesz boldog. Mindig lesz ugyanis a szemünk előtt nagyobb, több és drágább. Másrészt azt, amink van, bármikor elveszíthetjük. Az orosz–ukrán háború miatt tízezrével halnak az emberek, mindkét oldalon, százezrek sebesülnek meg, és milliók válnak földönfutóvá. Az elhibázott európai uniós szankciók miatt pedig egyre nagyobb kincs, a kontinensen is, az élelmiszer, nagy érték, hogy van üzemanyag és hogy melegben lakhatunk az otthonunkban.

S hogy mi lehet a helyes szemlélet? Először is talán jó, ha tudomásul vesszük, hogy az életünk során rendkívül kiszolgáltatottak vagyunk. Lehetünk akármilyen szépek, okosak, ügyesek és gazdagok, mindenünk odalehet, akármikor. Különösen az ilyen nehéz idők tanítanak meg arra, hogy legyünk hálásak. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van miért hálát éreznie. Érezhetünk hálát a családunkért, házastársunkért, gyermekeinkért, otthonunkért, barátainkért, de akár a hazánkért vagy a munkánkért is. Közhely, de hatalmas kincs az egészségünk is, hogy ez mennyire igaz, az tudja, akinek nincs.

Azt persze nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra könnyű megfordulni, és szemléletet váltani, de érdemes megpróbálni. Fontos ugyanakkor az is, a hálaérzet nem jelenti azt, hogy le kell mondani a fejlődés lehetőségéről, csak mindig úgy lépjünk egyet előre, hogy tudjuk és felfogjuk, hány lépés van már mögöttünk, és ne csak a csúcsot nézzük. Az új esztendőben megpróbálom megfogadni kedves ismerősöm jó tanácsát, és másokat is arra biztatok: legyünk hálásak! Van miért.

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins)