Ebből is látszik, hogy a globális médiát uraló hatalomközpontok – mert valójában ezek csak ennek nevezhetők – kizárólag úgy demokratizálhatók és reformálhatók, ha valaki kivásárolja őket, és egytől egyig megszabadul az önkényeskedő szélsőséges véleményelittől. Az aggasztó kérdés csak az, hogy az ilyen üzletekből származó sok milliárd dollárból a szólásszabadság esküdt ellenségei megint mit építenek ki, és melyik érdekeiket kiszolgáló politikai pártnak vagy inkább „mozgalomnak” jut majd ebből konc.

Csupán azért, mert nem a globalista radikális liberalizmus szellemében fogalmaztak. Saját tapasztalatomból ismerem, amikor évekkel ezelőtt egy angol nyelvű hírportálnak írtam, egyik napról a másikra, minden indoklás nélkül szüntették meg a fiókunkat. Egy önkényes döntéssel többéves kemény munka ment semmibe. Se figyelmeztetés, se megokolás. Megtehették, tudták, hogy elszámoltathatatlanok, és egy olyan sajtótermékért Brüsszelben sem fog senki kiállni, amelyik némi szkepszist fejez ki az általuk gerjesztett tömeges bevándorlással kapcsolatban.
A lebukásnak vannak elemei, amelyek sokban hasonlítanak az 1972-es Watergate-botrányhoz, amely az Egyesült Államok demokratikus rendszerét alapjaiban rázta meg. 

A különbség az, hogy akkor ez az amerikai elnök székébe került, ma viszont a megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok ellenére még csak meg sem remeg a szék a Fehér Ház jelenlegi ura alatt. Nem remegett meg akkor sem, amikor a CNN hírtelevízió egyik vezetője bevallotta, hogy demokrata párti érdekeket kiszolgálva hazudtak a nézőknek a választások során, hogy megbuktathassák Trumpot, és akkor sem, amikor az egész világsajtó által széttrombitált Trump állítólagos orosz dossziéjáról kiderült, hogy ez az FBI segítségével koholt, szemenszedett hazugság. A Twitterrel egyetemben a többi amerikai sajtótermék kartellszerűen elhallgatta az elnök fia, a Hunter Biden körüli elképesztő méretű korrup­ciós és szexbotrányt is.

Ma is van ilyen, csak rendkívül gyenge és mérhetően megcsappant.
A legismertebb amerikai hírcsatornák és sajtótermékek ahelyett, hogy az ilyen égbekiáltó botrányok mentén a politikai felelősségre vonást követelnék, inkább a Magyarország esetében is alkalmazott forgatókönyv szerint Elon Muskot nácizzák cikkeikben. Csak úgy ontják a „tudományos” felméréseket arról, hogy a Twitter a demokrácia világítótornyából pár hét lefogása alatt hogyan ment át egy állítólag strukturálisan antiszemita és rasszista portállá, miután az amerikai demokrata párthoz nyílegyenest köthető menedzserek elvesztették felette az uralmat.

Ahelyett, hogy elszámoltatnák az uralkodó osztályt, annak részei­vé váltak. Manapság elképzelhetetlen egy Watergate típusú botrány, amelyben a globális baloldal vezéralakjai is érintettek lehetnének. Az elszámoltathatatlanok korát éljük, amelyben a korszellemnek engedelmeskedő mainstream sajtó és média az igazság felderítése helyett aktív szerepet játszik a tények, valóság és bűnösök nevének elhallgattatásában.
A szerző szerkesztő, újságíró

Borítókép: A Twitter emblémája (Fotó: MTI/EPA/George Nikitin)