Ki így, ki úgy minősíti a davosi gazdasági csúcstalálkozót, jelentősége azonban elvitathatatlan: a világ száz országának vezetői, meghatározó politikusai, a multinacionális cégek tulajdonosai, a föld leggazdagabbjai találkoznak évente egyszer a festői szépségű svájci városban. Háromezren képviselik nagyjából a világgazdaságot jelenleg is.
Alkalmanként ugyan anarchista fiatalok zavarják meg a luxuskörülményeket, a világ döntéshozóit ez különösebben aligha hatja meg; szeparált helyen értekezhetnek, gyakorlatilag a világtól elzárva. Így a világ vezetői legfeljebb unaloműzőként tekintenek az immár szokásos demonstrációkra. Általában ezek az összejövetelek – különösen békeidőben – nem túl karcos mondanivalójúak. Azaz pestiesen szólva Davos sokszor inkább pofavizit, valamint háttéralkuk megkötésére kiváló terep. Momentán azonban más a helyzet: tekintettel arra, hogy Covid miatt három évig szünetelt a davosi csúcs, valamint még tart az orosz–ukrán háború, bőven akad mondani- és üzennivaló.
Kezdjük azzal, hogy a davosi csúcs is beleállt a politikai pozícióba, így Oroszország nem kapott meghívót az alpesi köztársaságba. Ez borítékolható is volt, hiszen a nyugati világ álláspontja közismert ebben a témában. Cseppet sem mellesleg a péntekig tartó esemény főcímében is utal erre: „Együttműködés a megosztott világban”. Ami pedig a kilátásokat illeti, sajnos a világgazdaság nincs jó bőrben, és a Világgazdasági Fórum (WEF) is azt jósolja, amelyet korábban a Nemzetközi Valutaalap vagy éppen a Világbank: nyakunkon a zsugorodás, a recesszió.
Ugyanakkor érdekessége a WEF jelentésének, hogy az átlagos halandó számára elvont makrogazdasági elemzésen túl azt jósolja, hogy a következő két évben a fő veszély a megélhetési költségek növekedésének válsága lesz. S ez egyszersmind általános érvényű, globális kockázat is. Ezalatt leginkább a magas inflációt, valamint a megnövekedett finanszírozási költségeket kell értenünk, amelyek a háztartások szintjén is erősen tetten érhetőek. Némi vigaszra adhat okot, hogy legfontosabb gazdasági partnereinknél, Németországban és Franciaországban, valamint az eurózóna nagyrészében az elmúlt hónapokban normalizálódott valamelyest a gazdasági helyzet.
