A történelmi Magyarország a maga kortársaival összevetve büszke lehet a jogok védelmére. (Természetesen minden ország történelmében találhatók bírálható elemek, főképp a mai haladó alkotmányjogi felfogás szerint. Ez azonban nem a Nagy-Magyarország és nem a történeti alkotmányunk bűne.) Történeti alkotmányunk szellemében a világon egyik legelsőként alakult ki a bírósági eljárásokban a fellebbezés rendszere, ami az állampolgárok jogvédelme szempontjából elsőrendű fontosságú. A történelmi Magyarországon biztosították Európában egyik legelsőként a vallásszabadságot. Rákóczi Ferenc a sokak által etalonnak tekintett nagy francia forradalmat mintegy száz évvel megelőzve hintette el a közteherviselés magvait.

Kossuth Lajos pedig a világon talán először dolgozta ki a centralizált alkotmánybíráskodás koncepcióját 1851-ben, éppen akkor, amikor a régi Magyarország szuverenitása pont csorbát szenvedett a Habsburgok elnyomása alatt. A Habsburg Birodalomban a magyar szabadságharc más népek számára is szabadság zsinórmértékét jelenthette. A megcsonkított Magyarországnak a kommunizmus dühöngése idején csak a nosztalgia maradt – és a sportsikerek. Puskás Öcsiék sikereitől volt hangos a nagyvilág. A régi hazáról való megemlékezés viszont tilos volt az ő korukban. A rendszerváltás után pedig sokáig elmaradtak a futballsikerek – de legalább alkotmányos védelmet élvez azóta a véleménynyilvánítás szabadsága. Orbán Viktornak közismerten szívügye a magyar labdarúgás újbóli felvirágoztatása. És felemelő szurkolóként is úgy véleményt nyilvánítani, hogy sokéves munka eredményeként végre futballsikereknek is örülhetünk! Hiszen mintegy harminc év szünet után válogatottunk kétszer is kijutott az Európa-bajnokságra.

Magyarország soha nem használta ki a térség háborús konfliktusait. A délszláv háború idején sem merült fel semmilyen területi revízió. Az orosz–ukrán háború során még retorikai szinten sem merült fel a kormány részéről nemhogy területi revízió, hanem még a kárpátaljai magyarok jogainak feltételként való követelése sem. Mi ez, ha nem a Nagy-Magyarország agressziós üzenetének teljes hiánya?

A történelmi Magyarország jelképe egy tiszteletadás is a Kárpát-medence azon sportolóinak, akik magyar nemzetiségűként más országok színeiben szereztek győzelmeket. Ezek a dicsőségek pedig Magyarország eredményeihez soha nem számíthattak hozzá. Magyarországnak soha nem lehetett BEK- (BL-) győztes focicsapata. A Steaua Bukarest győzelméhez viszont magyar származású remek játékosok is hozzájárultak. Szeles Mónika jugoszláv színekben lett világeső teniszben. Az első magyar származású téli olimpiai bajnok az osztrák állampolgárságú Hunyady Emese gyorskorcsolyázó lett. Milyen megrendítő erre gondolni, miközben Hunyadi Mátyás hadát nyögte „Bécsnek büszke vára”.

Vajon épeszű emberben felvetődne-e a Német-római Császárság történelmi térképe láttán a németek revíziós követelése?

A FIFA álláspontja jelenleg azon kompromisszum mentén kezd kikristályosodni, hogy a Nagy-Magyarországhoz hasonló emblémák, molinók, zászlók nem lengethetők, de ruhadarabon, így akár sálon viselhetők. Meglehetősen álszentnek tűnik ez a különbségtétel, de legalább az egyes személyek öltözködésébe nem szólnak bele. Az ugyanis a szubjektum olyan – szólásszabadsággal is szervesülő – megnyilvánulása, amely semmiképpen nem korlátozható. (Ezzel összefüggésben hazánkban például az egyébként sok szempontból vitás 4/2013. [II. 21.] AB-határozat rendelkezett.)

Némi iróniával azt mondhatnánk, hogy ellenkező esetben az esetleg így felmerülő eljárásokban be kellene vezetni az igazságügyi divatszakértők kategóriáját. A mérkőzéseken lobogtatott zászlók, jelképek annyira a sporthoz való jogból levezethető „szurkoláshoz való joggal” és az önrendelkezési joggal kapcsolatosak, hogy azok korlátozását igen óvatosan kell megközelítenünk.

A Nagy-Magyarország egy lelki közösség. E jelkép nem sugallja jogok csorbítását, hanem éppen a jogok védelmét sugározza. A trianoni diktátumot még szinte meggyászolni sem volt joga és lehetősége a magyarságnak. Ezzel összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságát is sérti az ilyen jellegű tilalomfa. Ezen szabadságjognak kitüntetett szerepe van, sok más alapjog forrása és a demokratikus közbeszéd kialakulásának biztosítéka is. Így nagyon kivételes, és más emberi joggal szemben sem kell meghajolnia. (Legelőször a 30/1992 [V. 26.] AB-határozat fejtegette, de az új alaptörvényt követő gyakorlat is ezen az elvi alapon áll.)

A vitatott kép lényegében a Kárpát-medence térképe, amely a világ magyarságának gyűjtőmagva. És egyben több évezredes kulturális hagyományok letéteményese. Alapjogvédőként felvetem: érezheti bármely személy saját emberi jogait fenyegetve e térkép kapcsán?

A válasz aligha kétséges.

A szerző alkotmányjogász-professzor

Borítókép: Illusztráció. Dzsudzsák Balázs megajándékozta Orbán Viktort egy mezzel (Forrás: Facebook)