A miniszterelnököt hatalmas támadások érték, mert egy labdarúgó-mérkőzésen Nagy-Magyarországot ábrázoló sálat viselt. A témával kapcsolatban újabb aktualitás, hogy a FIFA-nak elvi éllel el kell döntenie, vihetnek-e a meccsekre a szurkolók hasonló jelvényeket, zászlókat stb. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke a FIFA-hoz és az UEFA-hoz fordult, hogy megpróbálja elfogadtatni az ilyen jellegű jelképek létjogát a stadionokban.
Nézzük, mint mond a kérdésről alaptörvényünk D) cikke, amely zsinórmértékként szolgál hasonló nehéz ügyekben is.
„Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
Tehát egyértelmű, hogy történelmi hagyományaink, a Kárpát-medence értékeinek békés védelme a magyar alkotmányos önazonosság része. Ezt pedig még a nemzetközi jognak is tiszteletben kell tartania. A kettős állampolgárság (kedvezményes honosítás) bevezetése lehetővé tette, hogy a határon kívül rekedt magyar testvéreink határmódosítás nélkül hivatalosan is a magyar nemzet részei legyenek. Úgy kaptak állampolgárságot, hogy nem kellett Magyarországra költözniük. Ezáltal, továbbá a határos országok – hazánk által elősegített – Európai Unióhoz való csatlakozásával a határok szerepe elmosódott. A szomszédos államok lakosai dolgozni rendszeresen átjárnak egymáshoz. Ezek együttes segítségével volt talán nagy nehezen gyógyítható mégis a magyarság gyógyíthatatlannak érzett sebe.
És tegyük hozzá, Magyarország szinte úgy segíti a háborús övezetből menekülőket, mintha saját polgárai lennének.
A magyar jogalkotó még arra is figyelemmel volt, hogy választójogi törvénye ne sértse a szomszédos államok érzékenységét.
Egy kiváló ötlet szerint a határon túli magyarok nem csupán listára szavazhattak volna, hanem egyéni jelöltekre is. De diszfunkcionális lenne magyarországi körzetek jelöltjeire szavazniuk, akikhez fűződő kötelékük nincs. Egyéni jelöltjeik így saját maguk közül kerülhettek volna ki. Mondjuk az „erdélyi körzet” jelöltjeire szavazhattak volna a romániai magyarok. Egyesek azonban ezt azért ellenezték, mert a magyar állam kvázi saját jelenlegi határain kívül jelölt volna ki választási körzeteket. Noha az érintett rendszer nem lett volna alaptörvény-ellenes, de az óvatosság így elejét vette, hogy bárki is akkor a Nagy-Magyarország víziójával vádolja a kormányzatot.
