Európát régóta demográfiai tél, kevésbé költőien fogalmazva mélyülő népesedési válság sújtja. Ez azt jelenti, hogy az európai népek nem tudják természetes (biológiai) úton fenntartani önmagukat, mert a szülőképes korban levő generációk kettőnél kevesebb utódot hoznak világra, nevelnek föl, hagynak maguk után. Figyelemre méltó a világ egyik leggazdagabb üzletembere, Elon Musk vészkiáltása, hogy az alacsony és gyorsan csökkenő születési ráta az egyik legnagyobb civilizációs kockázat – „nincs elég ember”.

És nehogy azt gondoljuk, hogy mindez csupán európai probléma. A világ legnépesebb országában 1961 óta először fordult elő, hogy a halálozások száma meghaladta a születésekét, így megtörtént a korábban elképzelhetetlen: 2022-ben csökkent Kína lakossága, és ezzel megkezdődött a „népességfogyás végtelen időszaka”. A globális gazdasági erősorrendben a Kína mögött (még) harmadik helyen álló Japánban még súlyosabb a demográfiai válság – a kormányfő nemrég kijelentette, a vészes népességfogyás miatt „nemzetünk az utolsó órában van”, ezért megduplázzák a népességpolitikára fordított költségvetési forrásokat. Kisida Fumio úgy fogalmazott: a gyermeknevelés megkönnyítését célzó politika a leghatékonyabb befektetés a jövőbe.

Nekünk, magyaroknak nagyon ismerős a japán miniszterelnök érvelése, hiszen a 2010 óta kormányzó nemzeti, kereszténydemokrata kormány jövőképe, egyben gazdaság- és társadalompolitikája középpontjába állította a népességfogyás megállítását célzó családpolitikát. A természetes reprodukció helyreállítása – ezt Orbán Viktor többször megerősítette – nem egy, hanem „a” nemzeti ügy. Ezért 2017-ben a kormány azt a célt tűzte ki, hogy az akkori másfélről 2030-ra 2,1-re emelkedjen a teljes termékenységi arányszám, vagyis minden magyar nő legalább két gyermeket szüljön és neveljen föl élete folyamán. Ez történelmi léptékű célkitűzésnek számít, hiszen legutóbb a „Ratkó-unokák” születési boomja idején (1974–78 között) volt kettő fölött ez a ráta, a mélypont pedig 1,23 volt 2011-ben.

Az erőfeszítéseknek köszönhetően jelentősen nőtt a házasodási és a gyermekvállalási kedv is. A fokról fokra bővülő családtámogatási formáknak és az egyre nagyobb – Európában szinte példátlan arányú – költségvetési ráfordításoknak is köszönhetően 2021-re 1,59-re emelkedett a teljes termékenységi arányszám, ami csaknem 30 százalékos javulás 2011-hez viszonyítva.

Mindenhol csökkent a gyermekvállalási hajlandóság, Magyarországon is mérséklődött (1,52-re) a teljes termékenységi arányszám, ami azonban még mindig meghaladja az uniós átlagot. Ezért sem indokolt a Mi Hazánk Mozgalom riogatása, amely szerint demográfiai szempontból 2022 volt Magyarország negyedik legrosszabb esztendeje 1900 óta, ezért szerintük radikális beavatkozásra van szükség a családpolitikában.

Ellenkezőleg:

Hiszen például a Hungarostudy 2021 vizsgálat szerint is a magyarok a házasságot tekintik a leg­ideálisabb együttélési formának, a fiatalok (még mindig) legalább két gyereket szeretnének, a pozitív szülésélmény pedig hozzájárul a további gyerekek vállalásához. De ahhoz, hogy visszatérjen a házasodási és gyermekvállalási kedv, most a legfontosabb a fegyverszünet és a béketárgyalások megkezdése, a háborús szankciók megszüntetése, a normális gazdasági és mindennapi élet helyreállítása.

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/Kovács Anikó)