Különleges és a tényleges súlyánál nagyobb a szerepe a magyar gazdaságban és a társadalomban az agráriumnak. Épp a múlt esztendő történelmi jellegű nehézségei világítottak rá, hogy akkor, amikor a mezőgazdaságot, valamint a hozzá szervesen kötődő élelmiszeripart említjük, nem pusztán egy ágazatról van szó, hanem kincsről is. Emlékezzünk csak! Még a rendkívüli kihívások – alig jöttünk ki a koronavírus-járvány okozta gazdasági sokkból, a szomszédunkban kitört a háború, amelyre Brüsszel szankciós politikával válaszolt, és a szankciók miatt pillanatok alatt egekbe szöktek az árak, ráadásul extrém mértékű aszály sújtotta hazánkat – ellenére is talpon tudott maradni az agrárium.

Ha az örökké kritikát megfogalmazó ellenzéki szakértők elfelejtették volna, az ágazat túlélését, a gazdaságok megmaradását szolgálta a kamatstop bevezetése, a hitelmoratórium elrendelése, a kedvezményes hitelkonstrukciók bevezetése, ahogyan a múlt év őszén elindított emelt összegű előlegfizetés is.

De nézzük, mit hozhat a jövő! Pontosabban a közeljövő, hiszen 2023-tól új agrárpolitika hatályos, mármint ami a forrásokat illeti a gazdatársadalom számára. Konkrétan: több mint 5300 milliárd forint jut a nemzeti társfinanszírozáson keresztül beruházásokra, vagyis nagyságrendekben mérhető változás lesz tetten érhető már idén a támogatáspolitikában. Szükség is lesz a szereplők finanszírozására, több okból is. Egyfelől az orosz–ukrán háború felforgatta a piaci viszonyokat, megzavarta a gabonaszállítások forgatókönyvét. Másfelől a tavalyi aszály hatásai áthúzódnak 2023-ra is: sajnos a mezőgazdasági kibocsátás mintegy ötöde veszett oda, ezen belül pedig kifejezetten súlyos károkat szenvedett a kukorica és a napraforgó, ahogy az állattenyésztés is a szálastakarmány hiánya és az abraktakarmány árának egekbe szökése miatt.

Visszatérve az 5300 milliárdos dotációra: a 2022-es esztendő legnagyobb sikere volt, hogy Brüsszel elfogadta a magyar stratégiai tervet; ekkora összeg soha nem állt rendelkezésre a magyar gazdatársadalomnak. Közben hatalmas jelentősége van annak is, hogy a kormány a Vidékfejlesztési operatív program forrásait nyolcvanszázalékos mértékben egészítette ki nemzeti költségvetésből. Ilyen horderejű döntés egyetlen uniós tagállam sem született.

Ezzel az összeggel az összes versenyhátrányunkat leküzdhetjük: megépülhetnek a hiányzó hűtőházak, korszerűsödhetnek az élelmiszeripari üzemek, megújulhatnak az állattartó telepek, be tudjuk vezetni a precíziós technológiát szerte a mezőgazdaságban. S itt még nincs vége a felsorolásnak. Ugyanis a támogatások felhasználásával megduplázódhat az agrárexport értéke, a gazdák egy hektárról származó jövedelme pedig végre utolérheti az uniós átlagot.

A pénz persze önmagában nem elég, s idevonatkozó jó hír, hogy óriási igény és hatalmas bátorság van a gazdatársadalomban a fejlesztésekkel kapcsolatban. A mondás az agráriumra is áll. A nehézségek idején kell a leginkább fejlődni, mert ekkor dől el, hogy ki az, aki túlél, és ki az, aki nem. A túlélésnek, a jövőnek pedig egyetlen záloga van, amit úgy hívnak: fejlesztés.

A szerző a Világgazdaság főszerkesztő-helyettese