A kormánypárti újságírás és a szabad gondolat

A Washington Times nevű konzervatív napilap nemrég védelmébe vette David Pressmant, az Egyesült Államok budapesti nagykövetét, mivel a diplomata – úgymond − folyamatosan a kormánypárti magyar sajtó kereszttüzében áll. Az amerikai lap úgy vélte, hogy a Pressmannel szemben felhozott vádak a diplomáciai protokoll megsértéséről vagy a magyar igazságszolgáltatásba történő beavatkozásról alaptalanok, és a támadásokat az Orbán-kormány által irányított sajtó intézi.

Valamelyest ismerve a magyar sajtó belső viszonyait, annyit mindenképp le kell szögeznünk, hogy

a kormánypártinak mondott újságírás mifelénk nem azt jelenti, hogy az újságírókat a kormány irányítja.

Lehet, hogy az Egyesült Államokból nézvést ez szokatlan, de Magyarországon teljesen természetes, hogy az újságíróknak is van kialakult értékrendjük, világnézetük, s annak alapján szegődnek el a hozzájuk közel álló orgánumokhoz. Ez az ellenzékkel szimpatizáló kollégákról is elmondható, s bár időnként keményen odamondogatunk egymásnak, azért fontos számunkra a szakmaiságból fakadó kölcsönös tisztelet.

Nem tudjuk, hogy az Egyesült Államokban, ahol nagy úr a pénz, mennyire megszokott, hogy az újságírók a politika zsoldjában állnak, de itt, Európa innenső felén a közéleti újságírás berkeiben még számít a világnézeti meggyőződés és az annak megfelelő véleményalkotás. Amikor tehát Pressman úrról megfogalmazunk valamilyen, általunk jogosnak tartott kritikát, akkor azt nem azért tesszük, mert erre a kormánytól utasítást vagy felkérést kaptunk, hanem azért, mert nálunk létezik a véleménynyilvánítás szabadsága.

További Vélemény híreink

„CIA-s forgatókönyvet erőltetnek Budapesten”

Az amerikai napilap védelmébe vette a nagykövetet, aki időnként borzolgatja a hazai közvélemény egy részének idegszálait. Az elmúlt év őszén például burkoltan megfenyegette hazánkat, amiért − Törökországhoz hasonlóan − még nem döntöttünk Finnország és Svédország NATO-csatlakozásáról. Azt mondta, reméli, hogy ez ügyben nem lesz szükség nyomásgyakorlásra. Pressman úr a jelek szerint úgy véli, normális és elfogadható magatartás, hogy a földgolyó ellenkező oldaláról idejön Közép-Európa szívébe, és amerikai nyomásgyakorlást helyez kilátásba nekünk, akikről tudhatná, hogy nagyobb fenyegetésektől sem piszkítottunk bele az alsóneműnkbe.

Ezúttal úgy tűnik, Pressman úr azzal akarja előkészíteni a nyomásgyakorlást, hogy a magyar médiát támadja.

A Washington Post szerint kijelentette, hogy a magyar médiában sorozatosak az Egyesült Államok elleni támadások, és megszokottá vált a Putyin által támogatott nézetek hangoztatása.

A nagykövet a Politico nevű lapba is írt, s az ukrajnai háború kapcsán említette a magyar kormány békefelhívását, amelyet szerinte Amerika is támogat. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a felhívásokat Putyin elnöknek kellene címezni. Írta ezt azok után, hogy a Biden-adminisztráció – a tavalyi invázió óta – több száz tankot, harci járművet, mobil tarackrendszert és rengeteg más hadianyagot küldött és küld Ukrajnának. Pressmannek korábban az sem tetszett, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter Moszkvába utazott. Ezúttal is provokált, amikor azt állította: Magyarország továbbra is a Putyin által támogatott nézeteket hangoztatja.

Külügyminiszterünk erre egy sajtótájékoztatón így válaszolt: „Egy nagykövetnek nem dolga beleszólni Magyarország belügyeibe, és ha arra kívánja felhasználni a magyarországi tartózkodását, hogy minősítgesse a magyar emberek által elég egyértelmű többséggel megválasztott, a magyar emberek felhatalmazását bíró kormány tevékenységét, akkor nagyon nehéz dolga lesz abban a tekintetben, hogy a két ország közötti együttműködés javítása érdekében eredményesen dolgozzon.” Hozzátette: „Nem kormányzókat, nem helytartókat fogadunk, hogy megmondják nekünk, hogyan éljünk a saját hazánkban.”

Egy civilizált nagykövet ezek után nem feszítené tovább a húrt, de David Pressman úgy gondolja, ő ezt megteheti. A Twitteren ugyanis ezt válaszolta: „Oroszország azon kísérletét, hogy egyoldalúan átrajzolja Európa határait, nem tartjuk csupán »magyarországi belpolitikai fejleménynek«.” Nos, Európa határainak átrajzolásához szerencsére nincs közünk, de hogy ezt épp az Egyesült Államok diplomatája próbálja az oroszok szemére hányni, az azért eléggé bizarr. A katonai erejét fitogtató tengerentúli nagyhatalom nem tűr meg idegen fegyvert a saját határai közelében, viszont jó néhány határt átrajzolt már a világ számos térségében.

A pénzzel történő „rendszerformáló” beavatkozásról pedig Victoria Nuland amerikai államtitkár fecsegett annak idején, amikor elárulta, hogy az ukrajnai „színes forradalom” közel ötmilliárd dollárjába került Amerikának. Tudjuk, mi mindenre képes egy szuperhatalom (láthattuk az Északi Áramlat felrobbantásakor is). Egyvalamire azonban soha nem lesz képes: katonai erővel és pénzzel elfojtani a szabad gondolatot.

A szerző író, újságíró

Borítókép: David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)