Harmatgyönge az ellenzék

A március 15-i ünnepi események jól bemutatták, hogy befagytak a politikai erőviszonyok Magyarországon: a kormány stabilan őrzi vezető pozícióját, miközben a balliberális oldal továbbra sem talál magára, még az ünnepi beszédekben is az aktuálpolitika mocsarában ragadtak, továbbra sem nőttek fel a feladathoz.

Pedig ez nem lenne alapvetés, ugyanis a háború és a szankciók okozta gazdasági válság szerte Európában komoly társadalmi feszültséget eredményezett. Franciaországtól kezdve Csehországig több tíz- vagy százezres utcai demonstrációk, sztrájkok vannak, a kormányzó erők támogatottsága sok európai országban bezuhant, az ellenzéki erők pedig profitálni tudnak a válságból. Magyarországon azonban más a helyzet: a balliberális oldal annyira harmatgyenge, hogy még Karácsony Gergely sem képes pár száz embernél többet utcára hívni azon a Budapesten, ahol jövőre választást akar nyerni. Ez annak fényében igazán meglepő, hogy tavaly október 23-án még egy pár ezer fős demonstrációt képesek voltak összehozni, mostanra azonban még ez az erejük is teljesen elveszett.

Vajon mi lehet ennek az oka, tehetjük fel a kérdést. A válasz kézenfekvő: a balliberális pártok ismét szembemennek a társadalmi elvárással a legfontosabb politikai kérdésekben, a háború- és szankciópárti álláspontjuk még az ellenzéki szavazók körében sem népszerű.

Ezzel szemben a kormányoldal a háború ügyében mindvégig a nemzeti érdekek mentén politizált, a békepárti álláspontot a magyarok 91 százaléka osztja a Századvég felmérése szerint, míg csupán az emberek hét százaléka gondolja – amit például Karácsony Gergely is hangoztat –, hogy a háborút addig kell folytatni, amíg Ukrajna nem győz. Eléggé egyértelmű, a balliberális oldal ismét a magyarok többségének akaratával szemben pozicionálta magát, hasonlóan a bevándorlási válsághoz, a koronavírus-járványhoz vagy például a gyermekvédelem ügyéhez.

A március 15-i beszédek a már jól ismert szerepet töltötték be a balliberális oldalon. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára ismét a DK vezető szerepét hangsúlyozta, egyértelművé tették, hogy csak azt hagyják életben az ellenzéki térfélen, aki csatlakozik a Demokratikus Koalícióhoz.

Gyurcsány Ferencék emellett igyekeznek kormányzóképes alternatívaként feltűnni, ezért a mostani beszédben is olyan programpontokat jelenítettek meg, mint például a skandináv modell, ami álláspontjuk szerint követendő példa lehetne Magyarország számára. Meglepő fordulat volt, hogy Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára közösen állt a színpadra, ezzel is demonstrálták a többi balliberális pártnak, hogy vagy Gyurcsánnyal működnek együtt és életben maradnak, vagy senkivel, de akkor a megszűnés veszélye fenyegeti őket.

Ha ugyanis megnézzük a felméréseket, azt látjuk, hogy a DK-n kívül csak a Momentum lenne képes önállóan bejutni a parlamentbe a balliberális összefogás egykori pártjai közül, a Jobbik, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd stabilan a parlamenti bejutási küszöb alatt áll. Mindezek fényében hiába kommunikálnak néha mást ezek a pártok, a végén úgyis Gyurcsánnyal kell együttműködniük, máskülönben a megszűnés réme fenyegeti őket. Van, aki az újabb összefogást nem várja meg és inkább át is lép a DK-ba, a hírek szerint az elkövetkezendő napokban újabb politikus lép át valamelyik balliberális pártból Gyurcsányékhoz.

A DK mellett csak Karácsony Gergely tartott kisebb megmozdulást, a főpolgármester álcivilek mögé bújva pár száz főt hívott az utcára, a meglehetősen gyenge beszédében ő is aktuálpolitikai szinten maradt, emellett a magyar nemzeti ünnepen Ukrajnát érezte fontosnak hangsúlyozni. A Karácsony-féle beszédből emellett jól látszódik, hogy a jövő évi önkormányzati választáson ő „civil” színekben indulna el, ami arra enged következtetni, hogy a 2022-es parlamenti választáshoz hasonlóan ismét ezeken a szervezeteken keresztül finanszírozná a kampányát külföldről.

A pártok külföldi finanszírozása ugyanis tiltva van, de ha magukat civilnek nevező szervezetek támogatják a jelölteket, akkor ők elfogadhatnak pénzt külföldről, és abból kampányolhatnak a balliberális politikusok mellett. Mindezek fényében érdemes lehetne átgondolnia a törvényhozásnak, hogy miként lehetne kiküszöbölni ezt a nemzetbiztonsági kockázatokat magában rejtő külföldi beavatkozási kísérletet, miként lehetne elkerülni, hogy bizonyos politikai erőket ilyen látványosan finanszírozzanak és mozgassanak külföldről.

Orbán Viktor március 15-i beszéde államférfihoz méltó módon felülemelkedett a napi aktuálpolitikai csatározásokon, és az ünnephez méltó módon Petőfi Sándor történelmi szerepéről beszélt, illetve levonta azokat a tanulságokat a költő életművéből, amelyek mind a mai napig érvényesek.

A kormányfő hangsúlyozta, „sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből!”, illetve ismét szembehelyezkedett a brüsszeli birodalmi törekvésekkel. Ez világos üzenet a globalista köröknek: hiába a hatalmas külföldi nyomás, Magyarország nem fogja feladni a nemzeti érdekeit, és nem változtat például a háború kapcsán kialakított magyar állásponton.

Ne legyenek kétségeink, az EP-választásig hátralévő időben az eddigieknél is erősebb nyomás helyeződik majd Magyarországra, hogy feladja a nemzeti érdekek mellett kiálló politikáját. Ennek egyik fontos eleme a hazánknak járó uniós források visszatartása, amellyel kapcsolatosan azok a legfrissebb hírek, hogy legkorábban majd csak nyáron kaphatjuk meg azokat. A politikai logikából kiindulva Brüsszelben még tovább fogják majd mindezt húzni, ugyanis abban reménykednek, hogy e források nélkül a magyar gazdaság összeroppan. Ebben reménykedtek már tavaly is, ez ugyanakkor nem következett be. A magyar gazdaság 4,6 százalékos növekedést tudott felmutatni, és minden várakozás szerint az idei évben is elkerüli a recessziót. Emellett különböző nemzetközi partnerekkel együttműködve a kormány képes finanszírozni az ország működését, Brüsszel elkalkulálja magát, ha arra számít, hogy a források visszatartásával majd politikailag zsarolhatja hazánkat.

Az orosz–ukrán háború ugyan konkrétan nem került elő a miniszterelnök beszédében, de utalások szintjén megjelent. Ebből világosan látszik, hogy a külföldi nyomás ellenére sem adja fel hazánk békepárti álláspontját, a kormányfő továbbra is kitart mellette. Ezzel kapcsolatosan nagyjából hasonló folyamatok várhatók Európában, mint a migrációs válság ügyében: ahogy jönnek a választások az egyes tagállamokban, egyre több szövetségesünk lehet ebben a kérdésben is.

Jó példa erre Szlovákia, ahol szeptemberben előre hozott választásokat tartanak majd, és minden előrejelzés szerint az a Pellegrini–Fico-féle szövetség térhet vissza a hatalomba, amely a magyar kormányhoz hasonló álláspontot képvisel a háború és a szankciók ügyében, így a jelenlegi háborúpárti szlovák vezetés a feledés homályába veszhet. Hasonló fordulatokra van szükség a többi uniós tagállamban is, és akkor a bevándorlási kérdéshez hasonlóan a háború és a szankciók ügyében is egyre többen osztják majd a magyar álláspontot.