Természetesen nem az a baj, hogy a cégek munkalehetőséget adnak olyanoknak is, akik egyébként kevésbé tudnának érvényesülni a munkaerőpiacon. Ez nagyon dicséretes dolog, ha egyrészt nem álszent módon, másrészt nem a rátermettebbek rovására teszik. Magyarországon is működnek ilyen programok, állami szinten és a magánszektorban is. Siketnéma vagy egyéb módon csökkent munkaképességű pénztárosokkal számtalanszor találkoztam már én is a szupermarketekben, kedvesek, szimpatikusak, jól végzik a munkájukat. Semmivel sem rosszabbul, mint mások. De nem végeztetnek velük olyan munkát, amire nem alkalmasak, puszta erényfitogtatásból, csak azért, hogy az adott cég „társadalmi kreditpontokat” kapjon.

A meritokrácia megszüntetése ugyanis borzasztó egészségtelen állapotokat teremt egy társadalomban. A tehetségesebb, szorgalmasabb emberek elnyomása, visszaszorítása, ha nincs miért igyekezniük, azt eredményezi, hogy nem alkotnak, nem dolgoznak többet, megszűnik az innováció, a fejlődés, nem viszik előre a világot. A nagy egyenlősdiben pedig nemcsak a hátrányos helyzetűe­ket jutalmazzák érdemeiken felül, hanem a semmirekellő, lusta disznókat is. (Itt a kiváló példa: Karácsony Gergely főpolgármestersége.) Mindezt persze azért teszik, hogy részben kompenzálják azt a valós kizsákmányolást, amit a harmadik világban végeznek a munkaerőpiacon, másrészt hogy jó pontokat szerezzenek a társadalmi véleményformálóknál, a média és a tömegkultúra megmondóembereinél.

Ráadásul nem csak az online világban: a meleg párnak lelkiismereti, hitbéli okokból esküvői tortát sütni nem akaró (de őket semmilyen módon meg nem bántó, barátságosan egy másik sütödéhez irányító) cukrász vagy a nyilvános edzésen Pride-tematikájú melegítőfelsőt szintén vallási megfontolásból felhúzni nem hajlandó hokikapus a való életben is halálos fenyegetéseket kap, a családjával együtt. És nekünk, mezei fogyasztóknak is folyton az arcunkba tolják a szivárványt, a magukat nőnek képzelő férfiakat, a bevándorlók simogatását vagy épp a Covid-fasizmust. Nem minél jobb termékeket akarnak nekünk eladni, hanem kötelező ideológiákat erőltetnek ránk.

Talán a techcégek, az online platformok, a közösségi médiaoldalak diktatúrája a legdurvább. A kötelező globalista-neomarxista, woke-narratíva ellen megszólalókat letiltják, törlik, eltüntetik; ezt úgy nevezzük: deplatformizálják. Vagyis: elveszik tőle a felületet, a „színpadot”, a megszólalás lehetőségét. És kollektíven teszik, összedolgozva, ami még ráadásul a kartellezés bűnügyi tényállását is kimeríti. (Az Apple, a Google és Amazon közös akció­ja a Facebook alternatívájaként megjelenő Parlerrel szemben a 2020-as amerikai választások előtt a legkirívóbb ilyen eset volt, sajnos következmények nélkül, az Egyesült Államokban, az állítólagos kitűnő, más országokat előszeretettel kritizáló „jogállamban”.) Mindezt persze a demokrácia megvédése nevében, a diktatúra és a fasizmus elleni küzdelem szlogenjei mögé bújva teszik, és közben megszüntetik a demokráciát és bevezetik a diktatúrát, a fasizmust…

Rendben, ezt már mind tudjuk, ismerjük a helyzetet, panaszkodunk is régóta. És? – kérdezheti az olvasó, teljesen jogosan. És valóban, itt a lényeg. Be kell fejeznünk a panaszkodást. Helyette cselekednünk kell! Nem vagy legalábbis nem csak tüntetni, petíció­z­ni stb. (Ezek figyelemfelkeltésre nagyon jók, ebből a szempontból nagyon fontosak is, de magukra a cégekre nincs különösebb hatásuk, valójában tesznek rá.) Nekik egyetlen dolog fáj: a pénz. Ha nincs belőle elég. És itt kell harcba szállni velük. Ha ők kettészakították a társadalmakat a kultúra eszközeivel, akkor mi szakítsuk ketté az ő birodalmukat gazdasági eszközökkel!

De ne legyünk gyengék, ne legyünk kishitűek! Tegyük velük mi is ugyanezt. Ignoráljuk őket, a termékeiket, a szolgáltatásaikat! Égető szükségünk van a Disney-filmekre? Nélkülözhetetlenek számunkra a Coca-Cola (vagy a Pepsi, mert egyik sem jobb a Deák­né vásznánál) termékei? Egy frászt! És nem csak maga a kóla, hanem a Fanta, a Sprite, a Kinley, a Naturaqua stb. is hozzájuk tartozik. Sőt nem is csak italok. Csokik, chipsek stb. is. Letarolják a piacot, de igenis vannak alternatívák. Ráadásul feltétlenül ezek az egészségtelen, cukros meg zsíros vackok kellenek nekünk? Kiváló gyümölcsleveink, jó minőségű, hazai cégek által palackozott vizeink vannak, a kézműves szörpökről, csokoládékról, a helyi pékségek termékeiről nem is beszélve.

És a legfontosabb: az interneten is – egyelőre még – létezik szabadság. És bízhatunk benne, hogy mindig is létezni fog: a weboldalakat, az e-maileket nem tudják korlátozni a nagy cégek. Legalábbis, ha odafigyelünk. Például nem muszáj, hogy gmailes e-mail-címünk legyen. De az e-mail-cím talán még nem is annyira problémás, ha a Google-nél van, mint például a YouTube. Amelyik, a Facebookhoz hasonlóan, egyre durvábban korlátozza egyrészt a szólásszabadságot, másrészt kémkedik utánunk, követi a szokásainkat, használja az adatainkat, bombáz és manipulál minket.

Még egyszer: mindenre van alternatíva, van ellenszer. Facebook helyett használjuk inkább a Twittert. Amióta Elon Musk megvette, tényleg szólásszabadság van. A törvényeket ott is be kell tartani. Pedofília, erőszakra való fejbujtás stb. nem lehetséges, de ezek jogi kategóriák, és a Twitteren összhangban is vannak a hatályos törvényekkel, nem pedig rejtőzködő moderátorok döntik el önhatalmúlag, hogy mit lehet mondani és mit nem, miután aljas, ávós házmesterek – azaz DK-, Momentum-, Párbeszéd-, Jobbik- stb. aktivisták – névtelenül feljelentettek bennünket. (Vagy néha név szerint is elárulják magukat, mint például Cserép János DK-s esztergomi önkormányzati képviselő vagy a Pénztáros Lőrinc Facebook-csoport ócska, hitvány protohumanoidjai.)

És ugyanez a helyzet a YouTube-bal. Egy nálunk még kevéssé ismert, de Amerikában már kifejezetten sikeres videómegosztó platform a Rumble. Egy rakás népszerű, az igazságot kimondó, ezért a YouTube-on szanaszét cenzúrázott, letiltott alkotó, véleményvezér stb. van már ott Russel Brandtől kezdve Stephen Crowderig. És igen, már Magyarországon is kezdjük felfedezni. Miután a YouTube egy héttel ezelőtt törölte a Pesti TV csatornáját, többtucatnyi kommentelő írta többünknek is, hogy miért nem megyünk a Rumble-re. Ezek szerint sokan már ismerik. Nos, nálam nyitott kapukat döngetnek: én már hónapok óta ott vagyok. És most már a Pesti TV is indul. Nem, nem fogunk azonnal elérni havonta 650 ezer embert és 3-4 millió megtekintést, mint korábban a YouTube-on. De jöjjenek velünk a nézők, és mutassunk együtt egy nagy fityiszt a YouTube-nak, a Google-nek, a globalista elitnek!

Mert igenis meg tudjuk csinálni! Ha nem vesszük igénybe a szolgáltatásaikat, ha nem vásároljuk a termékeiket, hanem jobb alternatívákat találunk, akkor igenis megérzik az anyagi veszteséget. Persze, a Google-nak nem számottevő könyvelési tétel a magyarországi bevétele. De sok kicsi sokra megy. És mivel minden országban szép lassan ébredeznek az emberek (az Egyesült Államokban, a legnagyobb piacon főleg), ezt már nagyon is meg fogja érezni a Google, a Facebook, a Disney, a Coca-Cola... A Disney-cég részvényei például ötven százalékot estek egy év alatt! Mert az embereknek elegük lett az ócska, agymosó, indoktrináló filmjeikből. Legyünk bátrak, türelmesek, kitartóak! Váltsunk egyre többen, és egyre többen jönnek majd utánunk! Irány a Twitter és a Rumble!

Borítókép: tüntetés a Google budapesti székházánál (Fotó: Kurucz Árpád)