Azért a víz az úr

Ha van olyan ismert ember, aki egy személyben megtestesíti bizarr korunkat, az Elon Musk. Az a vállalkozó, aki minden ismert kommunikációs technikát felborított, újraértelmezte a gazdasági élet mozgatórugóit, és felszántotta s sóval behintette a médiát. Az önmagát folyamatosan mikromenedzselő vizionárius vállalkozóval kapcsolatban minden hír. Ha köhint, ugranak egyet a részvénypiacok, ha rámutat valamire, az értékessé válik. Néhány milliárd dollár úgy tűnik el varázslatos szavainak hatására, mintha sosem létezett volna – természetesen ez igaz, a szóban forgó pénzek valóságban nem léteztek, ahogy a kriptovaluták sem, minden csak mese –, majd hirtelen kétszer annyi jelenik meg a híradások alapján a számláján. Egyetlen bizonyíték Musk szava. Azt pedig elhiszi mindenki.

Néhány napja egy Twitter-felhasználó kijelentette, nagyon szereti az indiai konyhát, amelyre maga Elon Musk reagált azzal: Igaz. Ez az egy szó felpörgette az üzenetküldő oldal forgalmát, pillanatok alatt kétmilliónál is többen olvasták Elon Musk magvas gondolatát. Persze nem érdemes csodálkozni, hiszen India bizony feltörekvő nagyhatalom, óriási lakossággal, akik egyben nagyon büszkék konyhájukra. Musk pedig pontosan tudja ezt. Mégis, a vállalkozó alapvetően pénzember, teljesen lényegtelen, hogy milyen ételeket eszik. Csakhogy ma, 2023-ban ez igenis fontos, jóval fontosabb, mint az, hogy működik-e a Tesla. Ahogy az elektromos autózás esetén, mindenhol másodlagos a termék maga. Egy életérzést, filozófiát ad el Musk, mégpedig nagyon hatékonyan, és mások megpróbálják ugyanezt követni. Az Apple is így lett sikeres. Valójában ma már mindenki csak így tud áttörést elérni, hogy nem csak a terméket teszi vonzóvá, hanem önmagát is. Ehhez pedig felhasználja eszközül a médiát, vagyis azt, ami lett belőle.

Ez a média ugyanis már nem az, amit valaha megismertünk. Ahogy minden, a média is alakul, modernizálódik, esetleg visszafejlődik. Egykor sürgönyökkel tudatták a világgal, mi történik egy-egy helyszínen. Ryszard Kapuscinski valaha egymaga küldött telexen üzenetet arról, hogy kitört a háború Honduras és El Salvador között, egyetlen más újságíró se járt akkor arrafelé. Ma mindenhol mindenki újságíró, vagy annak képzeli magát. Egyetlen korszerű mobiltelefonnal helyettesíthető egy régi tévéstúdió, éles képek és szépen összerakott videóbejátszások teszik átélhetővé az eseményeket. De egyáltalán nem lett senki tájékozottabb ettől, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy visszafejlődik a szakma. Ma már az az érdekes hír, hogy Musk szereti az indiai konyhát. Egy fontos politikai vagy közéleti esemény egyszerűen nem tud olyan érdekes lenni, mint az önmagát érdekessé fazonírozó influenszer bármilyen megnyilvánulása. Tömegeket ér el Musk egyetlen helyeslése, valamint a hasonló módszerrel befolyást elérő milliók üzenetcunamija, a fülsiketítő virtuális zajban teljesen elsikkadt a lényeg.

Egykor még azért olvasott valaki lapokat, híroldalakat, mert elfogadta, hogy az adott szerkesztőségben profik dolgoznak, ők állítják össze a hírcsomagot, van érzékük ahhoz, hogy mi a fontos és mi a kevésbé lényeges, átlátják az álhírek szövevényét, értelmezni tudják a tényeket és kijelentéseket. Ez ma is pontosan így van, a szerkesztőségek profikból állnak, csak ma már amatőrök is profiként tudják önmagukat feltüntetni. Pedig nem azok, csak pokoli egyszerű dolga van mindenkinek, ha önmagát újságírónak akarja feltüntetni. Az írott szó mágia, az ember elhiszi, amit leírva lát, sokkal inkább, mintha ugyanazt valaki szóban elmondja neki. Ez egy ismert hatás, a média ezért is tudott befolyásra szert tenni. De ma már kevésbé hiszi el az olvasó azt, hogy egy stabil, régóta működő szerkesztőség valóban képes arra, hogy kiválogatja a hírek közül az igazságot, és azt képzeli, hogy erre bizony ő maga is képes. Önbizalommal telve ül le a szédítő híráradatba, és azt hazudja magának, képben van, tisztában van a körülötte zajló eseményekkel. Közben a böngészőjében feltűnő hírek legalább 90 százaléka egyszerű hazugság, csúsztatás, politikai manipuláció vagy cégek reklámja. Bizonyítékok nélkül írnak le gátlástalan gazemberek egyértelmű hazugságokat, játszanak a befolyással, és tudják, hogy ők nyertek, nincs megállás.

Az ukrán–orosz konfliktus hadszíntere inkább a virtuális világ, semmint a fizikailag létező csatamező. Ha az olvasó elhiszi, amit lát, akkor nyert ügye van a propagandistának. Ne feledjük, háborúban áll Ukrajna és Oroszország, így katonai cenzúra után közölnek cikkeket, csak ma már nincs sok értelme a zord tisztviselőket beültetni a szerkesztőségbe, akik nemzetbiztonsági szempontból ellenőrzik az írásokat. Ma megbíznak az újságírók öncenzúrájában, s abban, hogy valami módon még az államhatalom el tudja érni azokat, akik saját országuk hadi törekvéseivel ellentétes tevékenységet folytatnak.

A propaganda viszont valós, mint minden háborúban, őrületesen intenzív, sose fog leállni, és többé-kevésbé hihető is. A technika fejlődésével pedig egyre hihetőbb lesz, hiszen már most is több olyan videófelvétel jelent meg a világhálón Ukrajnából, amelyeket számítógép rajzolt, és mégis elfogadták az olvasók valóságnak. Az élet egyre inkább áttevődik a virtuális világba, ott születnek kapcsolatok emberek között, ott folyik a kommunikáció, a munka egy része is egyesek és nullák sorozatává vált. A kommunikáció azonban minőségben átalakult, manipulációvá torzult, az egykor megbízható szakemberek helyét pedig átvették a hivatásos pojácák, egynyári influenszerek.

Pedig az élet ma is ott burjánzik a mezőkön, az utcákon és tereken, a kávézókban és az irodákban, ma is van fizikai kiterjedése. Ez látszik sorvadni, ezt veszítjük el azáltal, hogy a könnyebb utat választjuk, és hiszünk azoknak, akik vonzóvá varázsolták magukat. De épp ez adja a reményt is, hogy a létező világ megmarad, a virtuális pedig nem. Hosszú távon nem a csinoska influenszerek érvényesülnek, az csak a látszat, hanem azok, akik a földön állnak és fel tudják emelni a fejüket a mobil kijelzőjéről. Az Egyesült Királyságban máig minden törvényt kötelezően kézzel állatbőrre írnak és beteszik egy jól őrzött raktárba, hiszen mindig így csinálták és így is fogják csinálni feltehetően örökre. Mert gyors és könnyű a digitális világ, de a fizikai létezés igenis sokat nyom a latban, ha nincs mondjuk elektromosság.

Az átlagember nem képes elválasztani az igazat az álhírtől, mivel nem ez a munkája, és csak tájékozódni szeretne. Nem ássa bele magát az eseményekbe, erre senkinek nincs ideje és energiája, csak annak, aki szenvedélyesen szereti és ezért fizetik. Ne gondoljuk azt, hogy ez a manipuláció véletlen, egyszerűen így alakult. A média eltorzítása régi törekvés, egyidős a médiával, hiszen kiváló fegyver ez a világban, az információ átadása vagy visszatartása.

A sokat emlegetett negyedik hatalmi ág valójában mindig egy jól hangzó mítosz volt, amelyet tanítottak az iskolákban, igazolva a liberális demokrácia győzhetetlenségét és a fékek és ellensúlyok rendszerének tökéletességét. A médiát mindig kihasználta mindenki saját céljaira, és soha nem vált olyan erőssé, hogy önmaga irányítson. Most is ott vannak mindig a függetlenség fügefalevelét maguk elé tartó figurák, akik egyértelmű céllal dolgoznak, manipulálnak, hamis híreket terjesztenek.