Érdeklődve vártam, hogy vajon milyen hatással lesz a katolikus egyházfő látogatása, jelenléte a közélet szereplőire, az egyházra és annak közösségeire, a hitéletre és a magyarságra. S arra is kíváncsi voltam, hogy másfél év elteltével, három napon keresztül megismételhető lesz-e a csoda, amit 2021. szeptember 12-én, a Hősök terei pápai szentmise alatt átéltünk. S a kérdést nemcsak a mi, hanem Ferenc pápa szempontjából is érdemes volt feltenni. Vajon a szentatya is átéli-e majd nálunk azt, amiért visszatért Magyarországra? Emlékezhetünk rá, amikor a katolikus egyházfő a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után a Szlovákiába tartó repülőgépen interjút adott, akkor ezt mondta:

A vívódásom addig tartott, a kérdések addig cikáztak a fejemben, amíg április 28-án délelőtt Ferenc pápa gépe le nem szállt a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, majd meg nem láttam a szentatyát. Akinek felkínálták a kerekesszéket, de ő a kétórás repülőút után gyalogosan akart közlekedni, és állva szeretett volna részt venni a hivatalos fogadtatásán. Aki mozgásszervi betegséggel, térdproblémával és más nehézségekkel küzd, és ráadásul már a 87. életévében jár, mégis szilárdan képviseli Krisztus ügyét, és szolgálja a rá bízott katolikus világegyházat. Akinek az első, újra magyar földön megtett lépéseinél még inkább a nehézségek, a fáradtság ült ki az arcára, amit aztán egy pillanat alatt felváltott a rá jellemző, utánozhatatlan mosoly, ami a magyarországi útján végig elkísérte. S aki a biztonságiak munkáját is megnehezítve, egy Fiat 500-as kisautó anyósülésén utazott, és a letekert ablakból integetett az embereknek, ezzel is demonstrálva az Istenbe vetett hitét és az emberszeretetét.

Nemegyszer fordult elő, hogy amikor Budapesten közlekedve az autójából megpillantotta az út szélén neki integető gyermekeket, hívőket, akkor megállíttatta a konvojt, majd kiszállt a kocsiból, és kezet fogott az őt üdvözlő emberekkel, megáldotta őket. Többször is megtörtént, hogy azért parancsolt megálljt a konvojnak, hogy gyermekeket áldhasson meg, megsimogatva, akár megcsókolva őket. Ha kellett, viccelődött, mint a Papp László Sportarénában, ahol azért állíttatta meg a golfkocsit, hogy elkérje az egyik fiatalnál levő, az ő pápai fejfedőjéhez (pileólus) hasonló fejfedőt, majd kicserélte azt a sajátjával. Ezután visszaadta a kölcsönkapott fejfedőt. Nem sokkal később ugyanott kiszállt a kocsiból, hogy kerekesszékben ülő mozgássérültekkel fogjon kezet.

Még az is előfordult, hogy valahol a hivatalos programhoz képest több időt töltött, a Boldog Batthyány-Strattmann László Otthonba például azért érkezett korábban, hogy többet lehessen együtt az ott lakó vak, gyengénlátó és halmozottan sérült gyermekekkel, fiatalokkal. S ahogy Erdő Péter bíboros előrevetítette, az emberek valóban megérezték, hogy a szentatya egészen különleges módon képviseli Krisztust.

Az ifjúsági találkozón részt vevőkre pedig olyan hatással volt a katolikus egyházfő, hogy amikor megérkezett, a fiatalok egy emberként ugrottak fel a helyükről, és rohantak a kordonokhoz, hogy közelebb legyenek a szentatyához. S ezek a jelenetek megismétlődtek a Kossuth téri pápai szentmise előtt és után is.

Az utolsó, bennem korábban felmerült kérdésre Erdő Péter bíboros adta meg a választ, aki azt mondta:

Mint az esztergom–budapesti érsek kiemelte, Ferenc pápa az egyes találkozásokat követően megosztotta örömét, kifejezte, hogy jó megtapasztalni: itt élnek az európai, keresztény értékek. Ezek a mondatok is arról árulkodnak, hogy a pápa háromnapos látogatása alatt a pozitív, békét sürgető és szeretet sugárzó energiák hatalmas erőteret képeztek Magyarországon. A szentatya és mi egyesültünk Krisztusban.

Borítókép: Ferenc pápa a Kossuth téren (Fotó: Mirkó István)