Egyesültünk Krisztusban

„A hívőknek minden pápalátogatás valamiképpen Krisztust jeleníti meg. Tudjuk azt, hogy Krisztussal találkozunk a szentmisében, az imádságban, sőt a szegény emberekben is az ő arcát látjuk meg. Mégis a pápa egészen különleges módon képviseli őt, és ezt az emberek megérzik” – fogalmazott a pápalátogatás előtt a lapunknak adott interjúban Erdő Péter bíboros. E gondolat ott, akkor, a bíboros atyát hallgatva, majd később az interjú idézett részét újra és újra elolvasva mélyen megérintett.

További Vélemény híreink

Erdő Péter: Nekünk és a szentatyának is nagy élmény volt a magyarországi apostoli látogatás

Amíg a szentatya megérkezett, próbáltam megfejteni a szent titkot, ami elsőre kézenfekvőnek tűnik, de minél több idő telt el, annál inkább gyűltek bennem a kérdések.

Érdeklődve vártam, hogy vajon milyen hatással lesz a katolikus egyházfő látogatása, jelenléte a közélet szereplőire, az egyházra és annak közösségeire, a hitéletre és a magyarságra. S arra is kíváncsi voltam, hogy másfél év elteltével, három napon keresztül megismételhető lesz-e a csoda, amit 2021. szeptember 12-én, a Hősök terei pápai szentmise alatt átéltünk. S a kérdést nemcsak a mi, hanem Ferenc pápa szempontjából is érdemes volt feltenni. Vajon a szentatya is átéli-e majd nálunk azt, amiért visszatért Magyarországra? Emlékezhetünk rá, amikor a katolikus egyházfő a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után a Szlovákiába tartó repülőgépen interjút adott, akkor ezt mondta:

Megígértem az elnökötöknek, akivel találkoztam, hogy átgondolom, vajon jövőre vagy a rá következő évben el tudnék-e jönni, mert nagyon sok értékük van a magyaroknak. Megragadott, mennyire mély nálatok az ökumenizmus iránti érzék. Ez mélyen megérintett.

A vívódásom addig tartott, a kérdések addig cikáztak a fejemben, amíg április 28-án délelőtt Ferenc pápa gépe le nem szállt a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, majd meg nem láttam a szentatyát. Akinek felkínálták a kerekesszéket, de ő a kétórás repülőút után gyalogosan akart közlekedni, és állva szeretett volna részt venni a hivatalos fogadtatásán. Aki mozgásszervi betegséggel, térdproblémával és más nehézségekkel küzd, és ráadásul már a 87. életévében jár, mégis szilárdan képviseli Krisztus ügyét, és szolgálja a rá bízott katolikus világegyházat. Akinek az első, újra magyar földön megtett lépéseinél még inkább a nehézségek, a fáradtság ült ki az arcára, amit aztán egy pillanat alatt felváltott a rá jellemző, utánozhatatlan mosoly, ami a magyarországi útján végig elkísérte. S aki a biztonságiak munkáját is megnehezítve, egy Fiat 500-as kisautó anyósülésén utazott, és a letekert ablakból integetett az embereknek, ezzel is demonstrálva az Istenbe vetett hitét és az emberszeretetét.

A következő három napban a szentatya fiatalabbakat megszégyenítő módon, fáradhatatlanul vett részt a különböző programokon, amelyek között alig akadt pihenője. S közben újra és újra felborította a hivatalos menetrendet. Azt csak a rá folyamatosan vigyázó svájci gárdisták tudják, hogy Ferenc pápa hányszor állította őket nem várt kihívások elé. Krisztus földi helytartója, Szent Péter utódja ugyanis igyekezett végig minden felé nyújtott kezet megfogni, olykor képletesen, de sokszor nagyon is a szó szoros értelmében.

Nemegyszer fordult elő, hogy amikor Budapesten közlekedve az autójából megpillantotta az út szélén neki integető gyermekeket, hívőket, akkor megállíttatta a konvojt, majd kiszállt a kocsiból, és kezet fogott az őt üdvözlő emberekkel, megáldotta őket. Többször is megtörtént, hogy azért parancsolt megálljt a konvojnak, hogy gyermekeket áldhasson meg, megsimogatva, akár megcsókolva őket. Ha kellett, viccelődött, mint a Papp László Sportarénában, ahol azért állíttatta meg a golfkocsit, hogy elkérje az egyik fiatalnál levő, az ő pápai fejfedőjéhez (pileólus) hasonló fejfedőt, majd kicserélte azt a sajátjával. Ezután visszaadta a kölcsönkapott fejfedőt. Nem sokkal később ugyanott kiszállt a kocsiból, hogy kerekesszékben ülő mozgássérültekkel fogjon kezet.

Csak elképzelni tudjuk, hogy a háromnapos látogatás mennyire volt fárasztó a szentatya számára, de egy biztos, kifelé ebből semmit nem mutatott. A nehézségei ellenére is végig erőt sugárzott, és minden előre eltervezett programon és magánlátogatáson részt vett.

Még az is előfordult, hogy valahol a hivatalos programhoz képest több időt töltött, a Boldog Batthyány-Strattmann László Otthonba például azért érkezett korábban, hogy többet lehessen együtt az ott lakó vak, gyengénlátó és halmozottan sérült gyermekekkel, fiatalokkal. S ahogy Erdő Péter bíboros előrevetítette, az emberek valóban megérezték, hogy a szentatya egészen különleges módon képviseli Krisztust.

Ha Ferenc pápa valahová megérkezett vagy Budapesten valahol elhaladt, az emberek üdvrivalgásba törtek ki, és boldogan, mosolyogva, meghatottan integettek a szentatyának. A vele való találkozás hatására sokan könnyekben törtek ki, törölgették a szemüket idősek, fiatalok, nők és akár férfiak is.

Az ifjúsági találkozón részt vevőkre pedig olyan hatással volt a katolikus egyházfő, hogy amikor megérkezett, a fiatalok egy emberként ugrottak fel a helyükről, és rohantak a kordonokhoz, hogy közelebb legyenek a szentatyához. S ezek a jelenetek megismétlődtek a Kossuth téri pápai szentmise előtt és után is.

Az utolsó, bennem korábban felmerült kérdésre Erdő Péter bíboros adta meg a választ, aki azt mondta:

Nemcsak nekünk, hanem a szentatyának is nagy élmény volt a magyarországi apostoli látogatás.

Mint az esztergom–budapesti érsek kiemelte, Ferenc pápa az egyes találkozásokat követően megosztotta örömét, kifejezte, hogy jó megtapasztalni: itt élnek az európai, keresztény értékek. Ezek a mondatok is arról árulkodnak, hogy a pápa háromnapos látogatása alatt a pozitív, békét sürgető és szeretet sugárzó energiák hatalmas erőteret képeztek Magyarországon. A szentatya és mi egyesültünk Krisztusban.