2006 őszén, az októberi események után a további demonstrációk megakadályozása céljából kordonokat állítottak fel a Kossuth téren. Orbán Viktor és képviselőtársai nemtetszésük kifejezéseként 2007. február 2-án elkezdték szétszedni a kordonokat, majd azt nem sokkal később abbahagyták. Ha az akkor megjelent újságokat böngésszük, a cselekményt elítélő „szakértők” véleményének garmadájával találkozhatunk.
A szabadságjogok főszakértője, a magát független civil szervezetnek kikiáltó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) akkori elnöke a következő nyilatkozatot tette közzé: „A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet felhívja a figyelmet arra, hogy bár a jelenlegi Kossuth téri helyzet vitán felül a rendőrség cinikus, jogsértő és elfogadhatatlan magatartásának a következménye, jogállamban még a jogszerűtlennek tartott hatalmi-rendőri intézkedéssel szemben sem lehet helye jogellenes fellépésnek. Nyilvánvaló, hogy amennyiben nem parlamenti képviselők, hanem egyszerű állampolgárok kezdtek volna a mai akcióba, a rendőrség haladéktalanul fellépett volna ellenük. A mentelmi joggal bíró képviselők ellen a rendőrök tehetetlenek voltak, bár a mentelmi jog nyilvánvaló jogsértés és tettenérés esetén nem védi a képviselőket. [Jó lenne, ha erre Hadházy Ákos figyelmét is felhívnák.] Százötven parlamenti képviselő ellen a téren jelen lévő rendőrök, ahogy az várható is volt, nem tudtak intézkedni, így az akció üzenete egyértelmű: a politikusoknak mindent szabad, a jogszabályok rájuk nem vonatkoznak. A TASZ álláspontja szerint tekintettel arra, hogy Magyarország demokratikus jogállam, a rendőrség szabadságjogokat sértő jogalkalmazásával szemben is csak törvényes eszközökkel lehet fellépni. A Fidesz-képviselők pénteki akciója nem tartozik ebbe a kategóriába, ezért azt a polgárok számára történt példamutatásként értékelni felelőtlen és cinikus magatartás.”
Az álcivil szervezettől így megtudhattuk, hogy a szemkilövető miniszterelnök regnálása idején Magyarország jogállam volt, és a szabadságjogokat megcsúfoló intézkedések kizárólag a rendőrség akciói voltak.
Gyurcsány Ferenc pedig eközben valószínűleg a Hold túloldalán tartózkodott, és fogalma sem volt arról, mi van a Kossuth téren. A Nyílt Társadalom Alapítványok által is támogatott szervezetek szerint azonban 2010 óta Orbán Viktor saját két kezével – esetleg kormánya segítségével – maga építi le a jogállamot. A „független” TASZ például a 2018-as baloldali vereség után azt ígérte, hogy még Orbán Viktortól is megvédi a magyar állampolgárokat.
Bezzeg most a TASZ sztárszakértője a Miniszterelnökség előtt erőszakoskodó képviselőket nem ítélte el. Nyilván azért, mert ők példamutatóan viselkedtek, és hűen követték a Soros-féle NGO-k kormánybuktató kiskátéjában megfogalmazott utasításokat. Annak ugyanis az egyik pontja az állami intézményekben olyan demonstrációk tartását javasolja, melyekről a média széles körben tudósít. A fő problémája a szokásos volt: a rendőrök nem jelezték előre a könnygáz használatát.
A Momentum pedig a TASZ nyilatkozatára alapozva hirdeti, hogy itt diktatúra tombol, és ezért hazánk megbüntetését követeli az Európai Bizottság elnökétől. A május 3-i kordonbontási akciónál a TASZ aktivistája az „indulattól fűtött diákokat” mentegette. Azok felelősségéről persze nem tett említést, akik „indulattal fűtötték” őket. Azt senki sem hiheti, hogy a diákok elolvasták és értelmezték a státustörvényt, majd ettől felindulva maguktól mentek „békésen” kerítést szaggatni. Az „aggódó anyák” rossz címre mentek tiltakozni.
A fenti nyilatkozat egyéb csúsztatásokat is tartalmaz. Orbán Viktor és társai ellen ugyanis rendzavarás és garázdaság szabálysértése miatt eljárás indult. A képviselők – akik a bírósági ítéletből kitűnően 150 helyett csak nyolcvanan voltak – maguk mondtak le mentelmi jogukról. Az eljárás végén meghozott bírósági végzésben, ellentétben a TASZ állításával, az állt, hogy a rendőrök intézkedni kezdtek, felszólították a képviselőket a cselekmény abbahagyására: „A leírt magatartás rövid ideig tartott és a rendőri felszólításokat követően röviddel befejeződött. A cselekmény folytatásától való önkéntes elállás folytán rendőri kényszerintézkedésre nem került sor. A demonstrációnak szánt esemény kifejezetten békés volt, és az abban résztvevők hangsúlyozottan törekedtek még a károkozás elkerülésére is.”
Ezért a bíróság a cselekmény társadalomra való veszélyességének csekély foka miatt az eljárást felelősségre vonás nélkül megszüntette. A döntés szerint rendzavarás nem valósult meg. Hozzátehetjük, hogy a cselekmény üzenete, egyszeri, demonstratív jellege mindenki számára egyértelmű és világos volt. Hadházy és társai azonban hiába lépnek fel sorozatban erőszakosan a nem létező önkénnyel szemben, a kívülállók számára érthetetlen, miért ragaszkodnak az építési kordonok lebontásához. Akcióikból így csak a futtatóiknak való megfelelési kényszerre és kóros rögeszméjükre lehet következtetni. Azt egyébként megköszönhetjük nekik, hogy tevékenységükkel a Soros-hálózattal való összefonódásukat és az általuk alkalmazott kettős mércét még nyilvánvalóbbá tették.
A két történet összehasonlítása mellé helyezzük oda Gyurcsány Ferenc 2.0-s őszödi beszédét. Abból ugyanis megtudhattuk, hogy a hazánk elleni uniós eljárások valójában a nemzeti kormány megbuktatása érdekében indított, jogi köntösbe bújtatott politikai támadások. Ezt a jogi köntöst pedig a Soros-féle „független civil szervezetek” varrják, hiszen azok, élükön a TASZ-szal, hosszú „szakmai” jelentésekben bizonygatják a brüsszeli intézményeknek, hogy Magyarországon nincs jogállam, sőt a teljesített vállalások sem elegendőek. Ezek után pedig azt hangoztatják, hogy hazánk a pedagógus-béremeléshez is szükséges forrásokat a kormány hibájából nem kapja meg.
