Még nem is olyan régen, ha egy fiatal munkára jelentkezett, jövendő munkáltatója ismertette vele, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie, és számba vette képzettségét, tudását, tapasztalatait. Külföldi üzletemberektől azt hallom, hogy változott a helyzet: most a munkát kereső fiatal sorolja el az elvárásait és faggatja jövendő munkáltatóját, mit tud neki nyújtani. Korábban még az érdekelte, hogy milyen gyorsan építheti fel karrierjét, és mennyit fog keresni. Most már azon van a hangsúly, hogy munkája mennyire segíti hozzá az élet élvezetéhez.
A mai 40-50-esek az első, információs technológia által formált, vezérelt generáció, az X-ek. A kvarcóra, hifi-torony, magnókazetta, videókazetta, majd a digitális világ új eszközeinek generációja. Ők a rendszerváltással léptek be a munkaerőpiacra. Ekkor jelent meg az internet. Ekkor reccsentek meg a felnőttorientált társadalom alapjai; elkezdődik a kortársorientált társadalom megalapozása; a családi közösséget felülírták a fogyasztói társadalom elvárásai.
A mai harmincévesek az Y generáció. Az ő életük kereteit már az információtechnológia korszakos eszközei szabták meg: a walkman, a Commodore 64, a Windows, a digitális fényképezőgépek, a digitális mobiltelefon, majd a web. Steingervald az első individualista nemzedéknek nevezi őket. Élményorientáltakká váltak; még az offline világban születtek, de belenőttek a digitális világba. Ők az első olyan nemzedék, amely magáévá tette a világhálót. És történelmi változás történt: megfordult a tudás átadásának iránya; eltűnt az életkor tisztelete; ők az első kortársorientált generáció.
A mai huszonévesek a Z-k. Mostanra teljesedett ki a digitális világ arzenálja: Google, okostelefon, tablet, Facebook, YouTube, újabban pedig a mesterséges intelligencia és konkrét alkalmazása, a ChatGPT. Beleszülettek az internetes világba; tudatában vannak, hogy a világ összes tudását bármikor előhívhatják – ez meghatározza a tanuláshoz való viszonyukat. Élménytársadalomban nőnek fel, kommunikációs színterük a mikroplatformok világa. Nem telefonálnak, hanem üzeneteket küldenek; az ügyintézést online végzik. A kereskedelemben nem ügyfeleknek tekintik magukat, hanem tudatos felhasználóknak. Ők már nem híreket, hanem véleményt olvasnak.
A most munkába lépő Z generáció elvárásai: hogyan állnak a munkához, milyen munkára vágynak, milyen körülmények között szeretnének dolgozni. Követeléseik határozottak: négynapos munkahét, sabbatical (minden hetedik év szabad, amit szakmai képzésre, utazásra, az NGO-kkal való munkára fordíthatnak – a sabbatical eddig az angolszász egyetemek oktatóinak privilégiuma volt), home office, nincs túlórázás, a hivatalos szabadságon kívüli pótlólagos, egy-két hónapos szabadság, a „take-time”, amelyet egy-egy nagyobb feladat elvégzése után vesznek ki. Felmérések szerint a 18-24 évesek 58 százaléka felmondana, ha olyan lenne a munkája, ami megakadályozza abban, hogy élvezze az életet. 45 és 50 százalékuk pedig nem kíván olyan állásban dolgozni, amikor vagy a munkahely, vagy a munkaidő nem illeszthető rugalmasan az életükbe.
Szüleik, a háború után született „baby-boomer”-ek életében még a munka volt a legfontosabb: identitásképző és beteljesítő feladat. A Z generáció számára a munka csupán életük része. De félreértés ne essék: fontos része. Ami változott: a munka és a magánélet jobb összehangolása, és a munka mint prioritás megszűnt. A magánéletet a Z generáció számára felértékeli az a bizonytalanság, amelyet a klímaváltozás, a világjárvány vagy az ukrajnai háború okoz a világban. A vírusjárvány során megszűnt az otthon és munkahely, munka és magánélet szigorú szétválasztása. Azon túl, hogy ezek összemosódtak, a korábbinál nagyobb szerepet kap a munkában a személyes ízlés, az egyéni szempontok.
