Szüleik, a háború után született „baby-boomer”-ek életében még a munka volt a legfontosabb: identitásképző és beteljesítő feladat. A Z generáció számára a munka csupán életük része. De félreértés ne essék: fontos része. Ami változott: a munka és a magánélet jobb összehangolása, és a munka mint prio­ritás megszűnt. A magánéletet a Z generáció számára felértékeli az a bizonytalanság, amelyet a klímaváltozás, a világjárvány vagy az ukrajnai háború okoz a világban. A vírusjárvány során megszűnt az otthon és munkahely, munka és magánélet szigorú szétválasztása. Azon túl, hogy ezek összemosódtak, a korábbinál nagyobb szerepet kap a munkában a személyes ízlés, az egyéni szempontok.

Az online munkavégzés nem csak az alkalmazottaknak kedvez; a fiatal vállalkozók számára is lehetővé teszi, hogy startupjaik, internetes vállalataik szinte bárhol működhetnek, bárhonnan irányíthatják cégüket. A változásokban szerepet játszanak egyes világvége-hangulatot árasztó klímaaktivisták is (ha elkerülhetetlen a vég, akkor élvezzük az életet) és a kizsákmányoló struktúrákat kritizáló neomarxisták is. A radikális zöldek azért is támogatják a négynapos munkahét ötletét, mert ha csökkennek a keresetek, kisebb lesz a fogyasztás és így a környezet terhelése. Mindez persze nem valósítható meg minden területen; elsősorban a digitalizált és az irodai munkák adnak rá lehetőséget.

Németországban 2035-ig hétmillió „baby-boomer” megy nyugdíjba. A munkaképes korú korosztályok zsugorodnak, és ráadásul olyan fiatalok lépnek a helyükbe, akik számára mást jelent a munka az életükben, és – mint fentebb láttuk – igen határozott követelményeik vannak munkáltatójukkal, munkahelyükkel szemben. Ráadásul ez az új szemlélet kezd átragadni az idősebb korosztályokra is. Ez általános, a nyugati jóléti társadalmakra jellemző jelenség. Gondolkozzunk el azon, mit fog ez jelenteni ezen országok nemzetközi versenyképességére, gazdasági jövőjére.

A fejlettek „késztermékfüggősége” már eddig is kezdett zavaró méreteket ölteni; és mindehhez jött Kína, amely nemcsak késztermékei­vel árasztotta el a világpiacot, de az olcsón gyártott hightechet is ontja. A fejlett országokban csökken a munkaképes korú népesség, és a pótlás a Z generációból jön. Magasan kvalifikáltságuk vitathatatlan, de követeléseik jelentősen megdrágítják az általuk előállított termékeket és szolgáltatásokat. Ez fokozni fogja Kína és a hasonló feltörekvők versenyképességét – a fejlett Nyugat versenyhátrányba fog kerülni. A magasabb műszaki fejlettségtől várt világgazdasági előnyök általában eltúlzottak.

Eljön a Nyugat alkonya? Ezentúl a kevesebb munka, kevesebb fizetés kevesebb adóbevételt is jelent, és veszélybe kerülhet a jóléti állam. A szociális, egészségügyi és oktatási ágazatokban pedig (különösen az időseket gondozó intézményekben) már így is súlyos a munkaerőhiány. A rövidebb munkaidő krónikus ellátási hiányokat okoz. Ezekre a megoldást a külföldi munkaerő befogadása és az idősek továbbdolgoztatása jelenti. Végül is, ha a Z generáció szabadidő-követelései megvalósulnak, nem lesz, aki szabadidejükben őket kiszolgálja.

Ez a helyzet engem a római birodalom bukására emlékeztet. Hagyományosan azt a 451-es catalaunumi csatavesztésre vezetjük vissza. De a hanyatlást végső soron az okozta, hogy az évszázadokon keresztül a római birodalomba beszivárgó germánok és más barbárok „túlszaporodták” a rómaiakat, akik az élet élvezetével voltak elfoglalva, és elhanyagolták az utódok nemzését.

A szerző társadalomkutató, közgazdász

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)