A tavaly decemberben kirobbant brüsszeli korrupciós botrány akkoriban olyan eseménynek tűnt, amely alapjában forgathatja fel a hazug és képmutató brüsszeli világot. Most, fél évvel az események után kijelenthetjük: nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Fikarcnyit se változott semmi az Európai Unió intézményeiben, a kezdeti fogadkozások lassan elhaltak, a gyanúsítottak visszatérnek „dolgozni”, és Brüsszelben mindenki úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. A szokásos ügymenet, mondhatnánk, de azért álljunk meg egy pillanatra, és merengjünk el azon: vajon mi is vezethetett oda, hogy most már ismét úgy viselkedhetnek, mintha valamiféle erkölcsi felsőbbrendűség glóriája ölelné körül a brüsszeli politikusokat. Olyan morális válságba jutott az EU, hogy miközben tagállamait igyekszik ideológiai alapon vasmarokkal megrendszabályozni, addig saját magára nem vonatkoztatja fennkölt eszméit. Beszédes az is, hogy ezen értékek védelmét egy szomszédban zajló háborúban látják, nem pedig az európai békében.
Tavaly decemberben mindenkit a nekünk járó – és azóta álszent módon visszatartott – uniós forrásokról zajló viták és egyeztetések tartottak lázban, amikor bombaként robbant a hír: hatalmas korrupciós botrányt lepleztek le az Európai Parlamentben.
A legfontosabb gyanúsított Eva Kaili, az EP egyik baloldali alelnöke volt, aki ugyanazon Szocialisták és Demokraták EP-frakció tagja, mint az MSZP és a DK képviselői. A razziázó belga rendőrség a házában több-bőröndnyi készpénzt foglalt le, és hamarosan családtagjai is a gyanúsítottak közé kerültek. A botrány szálai egyre messzebb ágaztak, de csigalassúsággal érkeztek az új információk. Felmerültek olyan képviselők nevei, amelyeket előtte csak az európai politika legszakavatottabb ismerői hallhattak: Panzeri, Tarabella, Moretti, Arena, Cozzolino, a sort lehetne még folytatni. Látszólag jelentéktelen figurák, akik azonban jócskán ezen felüli hatalom és befolyás birtokosai.
A felháborodás első hangjai igencsak jelentősek voltak, főleg, hogy egyértelművé vált: nem egyszeri esetről beszélhetünk, hanem egy hosszú évek óta, mintegy bűnszervezetként működtetett liberális körről. Ez a sötét lelkű társaság EP-képviselőkből és hozzájuk kötődő NGO-k vezetőiből állt össze, tagjai pedig képviselői szavazataikat árulták jó pénzért külső hatalmaknak és cégeknek.
Csakhamar beszédtémává vált, hogy az EP saját átláthatósági és összeférhetetlenségi szabályai a korrupció melegágyát jelentik. A liberális bűnözői kör egyik kulcsfigurája, Panzeri 15 évig volt EP-képviselő, és aztán különféle NGO-k élén folytatta tovább „munkásságát”. Ezen idő alatt teljesen észrevétlenül tudott tevékenykedni, még a gyanú árnyéka sem vetült rá.
