Már csak kapkodja a fejét az ember a brüsszeli hírek hallatán. Pár hete arról írtam, hogy miközben Magyarország még mindig nem kapja meg a neki járó uniós forrásokat, a migránskvóta alapján már büntetést is kellene fizetnie akkor, ha nem akar bevándorlókat befogadni. Ezt az elmúlt napokban sikerült megfejelnie a brüsszeli adminisztrációnak azzal, hogy további befizetést kér a tagállamoktól, ugyanis a költségvetési pénzt szétosztogatta Ukrajnának. Összefoglalva tehát:
miközben mi nem kapunk egy eurót sem, fizessünk, ha nem akarunk bevándorlókat befogadni és emellett adjunk be még többet a közösbe, mert kell a pénz a háború finanszírozására. És mindez nem vicc, hanem a valóság!
De nézzük, miről is van szó pontosan!
Miután Magyarország már évek óta várja, hogy Brüsszel kifizesse a neki járó uniós forrásokat, egyre többen vetették fel, hogy lehet, már meg sincsen az a pénz, ami nekünk járna, ezért talál ki állandóan újabb feltételeket az Európai Bizottság. Eddig sokan csak legyintettek ezekre a felvetésekre, összeesküvés-elméletnek titulálták, ugyanakkor a legfrissebb információk egyre inkább ezt a gyanút erősítik. Kiderült ugyanis, hogy tényleg nincsen elegendő pénz az EU költségvetésében.
Az IMF már 2022 szeptemberében figyelmeztette az Európai Bizottságot, hogy az EU jelenlegi gazdasági kerete „kudarcot vallott” a költségvetési kockázatok megfékezésének alapvető feladatában, ezért az IMF azt javasolta, hogy az EU-nak új „költségvetési kapacitást” kell létrehoznia, amelyet közös adósságkibocsátásból és új bevételi forrásokból finanszíroznak, a Covid–19 ideiglenes, 800 milliárd eurós gazdaságélénkítési alap tapasztalataira építve. Röviden:
az IMF már tavaly ősszel úgy látta, hogy az EU-nak újabb közös kötvénykibocsátásra, azaz hitelfelvételre van szüksége, hogy kezelje a válságot.
Ezzel párhuzamosan idén áprilisra már az EU lett Ukrajna legnagyobb segélyezője. Jaroszlav Zseleznyak, az ukrán Verhovna Rada Pénzügyi-, Adó- és Vámpolitikai Bizottságának alelnöke akkor azt közölte, hogy csak márciusban összesen 4,6 milliárd dollárnyi támogatás érkezett a partnerektől, az év eleje óta pedig csaknem tizenegymilliárd dollár nemzetközi támogatást kapott Ukrajna költségvetése. Az év első három hónapjában összesen 4,85 milliárd dollár érkezett az EU-tól, mintegy 3,5 milliárd dollár az Egyesült Államoktól és 1,89 milliárd dollár Kanadától. A hivatalos közlések szerint
az orosz–ukrán háború kitörése óta egyébként Kijev összesen csaknem 170 milliárd eurónyi pénzügyi, humanitárius és katonai segélyt kapott. Ebből az Európai Unió egymaga 70 milliárd eurót folyósított. Összehasonlításképpen: a hazánknak járó helyreállítási alap teljes támogatási része nagyjából hatmilliárd euró, amit megfejelhet további 6,6 milliárd eurónyi hitelláb.
És így jutottunk el a legfrissebb eseményekig. Az Európai Bizottság (EB) ugyanis beismerte, olyan sok pénzt költöttek Ukrajna és a háború finanszírozására, hogy elfogyott a pénz, ezért vagy újabb tagállami befizetésekre, vagy hitelfelvételre van szükség. Mindez ráadásul a német pénzügyminiszter egy lapinterjújából derült ki, aki kijelentette: Németország nem engedheti meg magának, hogy több pénzt fizessen be az uniós költségvetésbe. Christian Lindner a Die Welt című lapnak elmondta, az EU 2027-ig tartó költségvetését nagyrészt kimerítették az Ukrajnának nyújtott „bőséges” segélycsomagok. Emiatt az EB felülvizsgálja az unió költségvetését, amely kapcsán Lindner szerint az Európai Bizottság várhatóan azt fogja javasolni, hogy megemeljék a tagországok hozzájárulását.
Az Európai Unió vezetése tehát annak ellenére is folytatni szeretné a háború és Ukrajna támogatását, hogy ehhez egyébként már nincsen meg az elegendő pénzügyi forrása. De nemcsak a pénzből futott ki Európa, hanem a fegyverekből is.
A NATO főtitkára pár napja nyíltan kimondta: a NATO fegyver- és lőszerraktárai kiürültek, így azokat a lehető leghamarabb újra kell tölteni. Németországban a leglátványosabb a probléma, ahol az igazi botrány tavaly december elején robbant ki, amikor kiderült,
a Bundeswehrnek annyira kimerültek a lőszerkészletei, hogy mindössze néhány napra elegendők. Christine Lambrecht védelmi miniszter ekkor utólag próbált belenyúlni a már elfogadott költségvetésbe, ami csak olaj volt a tűzre.
A szociáldemokrata tárcavezető alkalmatlanságáról és várható kirúgásáról akkor már folyamatos pletykák keringtek, amelyek végül igaznak bizonyultak: Lambrecht január 16-án lemondott posztjáról.
Teljesen dilettáns, az európaiak érdekeit súlyosan sértő politikai vezetése van tehát az Európai Uniónak és annak vezető hatalmának, Németországnak. Mindezek fényében nem meglepő, hogy tovább folytatódik az az őrület, amivel szemben egyedül Orbán Viktor hallatja a hangját.
A magyar kormányfő számtalan alkalommal elmondta már, hogy Európa a saját kárára, saját magát veszélyeztetve képvisel háborúpárti álláspontot, teljesen kimerülnek a gazdasági és katonai tartalékai. Az EU jelenleg úgy finanszírozza ezt a háborút, hogy közben saját magát teszi tönkre.
Ezért Magyarország ahol csak tud, próbál ellenállni: a szankciók ügyében próbálja felébreszteni az európai vezetőket, nem támogatja a fegyverek küldését, és minden fórumon a béke mellett áll ki.
Szerencsére Magyarország mellett már máshol is kezdik érteni, hogy mi a probléma. Emmanuel Marcon például az év eleje óta egyre élesebb kritikát fogalmaz meg a NATO-val és az amerikai dominanciával szemben. Mert kétségeink ne legyenek,
Európa ezt az önsorsrontó politikát nem önmagától csinálja, ennek fő oka az amerikai nyomásgyakorlás, amelynek a gyengekezű európai vezetők egyszerűen nem tudnak ellenállni. Erre utalt a francia elnök is, amikor arról beszélt, hogy amerikai vazallusokká válunk mi európaiak, miközben lehetnénk a harmadik pólus a világpolitikában.
Marcon ébredésre szólította fel Európát, és kijelentette, a legrosszabb dolog az lenne, ha mi, európaiak azt gondolnánk, hogy követni kéne bárkit és alkalmazkodnunk kellene az amerikai ritmushoz.
Kérdés, hogy Franciaországnak van-e elég ereje ahhoz, hogy ezen az európai vazallus státuson változtasson. Ugyanis sajnos általános jelenség az európai országokban, hogy a magas államadósság miatt pénzügyileg rendkívül sérülékenyek, ami miatt egyszerűen nem képesek önálló politika képviseletére. A legjobb példa erre Olaszország, ahol tavaly jobboldali kormányt választottak ugyan, és Giorgia Meloni személyében egy Orbán-barát kormányfő került az ország élére, ugyanakkor a GDP közel 140 százalékát kitevő államadósság akkora zsarolási potenciál a globalista baloldal kezében, hogy nem tud mit csinálni az olasz politika, követnie kell az amerikai utasításokat. Ha nem így tenne, akkor egyszerűen nem újítanák meg az olasz államkötvényeket, amire egyébként maga az Európai Központi Bank is tett célzásokat a választások környékén, de Ursula von der Leyen is fenyegetőzött pénzmegvonással a kampány alatt.
Magyarország kis méretű európai országként ebben a helyzetben csak egy dolgot tud tenni: az európai nyilvánosságot kihasználva hangoztatni a békepárti álláspontot, és kivárni, hogy Európában elkezdődjön végre egy politikai fordulat. Ez volt a helyzet az illegális bevándorlás ügyében is.
2015-ben teljesen egyedül volt a magyar politika a bevándorlást elutasító álláspontjával, majd ahogy jöttek a választások, úgy fordultak át a kormányok és ma már sok baloldali kormány is az orbáni politikát követi a migráció ügyében. A valósággal ugyanis nem lehet hosszú távon szembemenni, az utat tör magának. Ez várható a háború ügyében is, a békepárti tábor minden bizonnyal erősödni fog, a jövő évi EP-választás ebben kulcsfontosságú lesz. Erre a fordulatra enged következtetni a már fentebb idézett Emmanuel Macron kijelentése, miután Olaf Scholz német kancellárral és Andrzej Duda lengyel elnökkel tárgyalt. A francia elnök lényegében kijelentette: kicsit még támogatják az ukránokat, de aztán béketárgyalás lesz. Jobb lenne, ha ez minél hamarabb bekövetkezne és minél több életet meg lehetne menteni.
A szerző politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője
