Nehezen, de leginkább sehogy sem tudom fölfogni, hogyan képes némely honfitársunk külföldön, idegen lapokban, Magyarországgal ellenséges alakoknak a saját hazáját köpködni. Olykor, ha kínozni akarom magam, próbálom megfejteni e lelki torzszülöttség okait, ám sosem jutok messzire. Olyan ez, mint hogy ép lelkű ember nem jár át a szomszédba a feleségét, férjét, gyermekeit, anyósát, tantiját szidni. A családi viták csak a családra tartoznak. Aki a szomszédban mószerolja az övéit, az kiiratkozik a családjából. Az egy embertelen ember.
A minap egy bizonyos Péterfy-Novák Éva nevű írónő köpködte meg a hazáját a brit Guardiannek nyilatkozva. Pár nappal a lapinterjú előtt már duzzogva bejelentette: ő bizony nem ír többet a Librinek egy sort sem, tudniillik föláll a szőr a hátán attól, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) lett a kiadó többségi tulajdonosa. Az MCC pedig maga a Fidesz, sőt személyesen Orbán Viktor.
„Köszönöm nekik [a Libri szerkesztőinek], hogy azt írhattam, amit akartam, de sajnos nem áll módomban megvárni, hogy ezután is azt írhatok-e majd, amit akarok. A Libri Kiadónál a jövőben nem kívánom megjelentetni a könyveimet” – tudatta Péterfy-Novák, majd, gondolom, falhoz vágta a számítógépét.
Csodálatos, nem? A kutya nem szólt bele, miről irkált eddig (noha az MCC már jó ideje kisebbségi tulajdonosa volt a Librinek), ám őnagyságának „nem áll módjában megvárni”, hogy netalántán, később, esetleg valamikor beleszóljanak. Amúgy honnan a fenéből gondolja, hogy ilyet tennének? Magából indul ki? Csak nem előítéletes a néni? Vagy csak hisztérika? Végül is mindegy. A lényeg, hogy akármilyen fékezhetetlen gyűlölet feszíti, előbbi sorait legalább még a Facebookra írta, magyarul – tehát a családi szennyest nem a szomszédnak, nem külföldieknek teregette ki. Egészen múlt péntekig. Akkor jelent meg az említett Guardian-riport Írók hagyják el a magyar kiadót tiltakozásul, amiért azt eladták az Orbán-közeli főiskolának címmel. Ebben Péterfy-Novák a következőkről tájékoztatja az angolokat meg a világ népeit (mintha bármi közük lenne hozzá): „Ez a kiadó olyan volt nekem, mint a családom, és nem akarok olyan család tagja lenni, ahol a Fidesz a családfő. Elképzelhetetlen számomra, hogy azokkal az emberekkel karácsonyozzak, akik az egész országot uralják, akik hazudnak, lopnak és propagandával mossák a társadalom agyát.”
Utóbbi kiszólása az agymosásról különösen bájos annak tükrében, hogy Péterfy-Novák is élharcosa a kisgyermekek LMBTQ-s agymosásának. 2021 májusában például „szivárványcsaládos mesekönyvet” népszerűsített olyan géniuszokkal együtt, mint Berg Judit, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Nádasdy Tamás, Parti Nagy Lajos vagy éppen férjura, Péterfy Gergely. Lám, a szivárványos cukrosbácsik, -nénik már az óvodákban kopogtatnak, mételyezik a legkisebbeket – s közben a kormánypropagandára panaszkodnak.
Péterfy-Novák guardianes nagymonológját ekképp zárja: „Biztos vagyok benne, hogy ugyanaz történik majd, mint az egyetemekkel, színházakkal vagy az Indexszel és az Origóval: teljes ellenőrzés alá vonják, és a saját ideológiai és politikai céljaikra használják. Csak idő kérdése.”
Miért, mi történt az egyetemekkel, színházakkal? Egyiknek-másiknak – ó, borzalom – konzervatív vezetője lett. S oda most már olyanok is bemehetnek, akiket a rendkívül toleráns és elfogadó és türelmes liberális igazgatók évtizedekig kirekesztettek. Mert, ugye, erről szól az egész. Péterfy-Novákék köreiben a „másság tisztelete” meg az „elfogadás” csak egy lózung, süket duma. Nem akolbélieket nem tűrnek a közelükben. S annak is jaj, aki a brancson belül nüansznyit másképp mer gondolkodni.
Hát persze. Sajtószabadság is csak addig volt, amíg Gyurcsány regnált, s libsi kézben volt a média nyolcvan százaléka. A kiegyensúlyozott, ötven-ötven százalékos helyzet e beteges gyűlölködőknek már diktatúrát, fasiszta terrort jelent. Éspedig azért, mert pontosan tudják: ha nem feléjük lejt a pálya, esélyük sincs hatalomra vergődni. (Teljes ellenőrzés az Indexnél, mi? Puzsér tud róla?)
Bő harminc éve ugyanezeket a köröket futjuk. 1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök az olasz La Stampában kérte Európa segítségét a magyarországi „jobboldali veszély” miatt, meg amiért a rádió, a tévé és az MTI „a kormány szócsövévé vált”. (Például Bánó Andrást is megzavarták vágás közben.) A taxispuccs nem jött be – mit tehet ilyenkor egy igazi (szabad) demokrata? Hát külföldi beavatkozást kér.
Mindössze annyi változott: Göncz idejében még csak hetente jártak Nyugatra hazát árulni a „demokraták” – ma már félóránként.
S nemcsak interjút adnak, hanem saját kezűleg megírják a Magyarországot elítélő jelentéseket. Aztán megszavazzák a hazájuknak járó pénzek lenyúlását.
Embertelen emberek. Mi csupán nem kedveljük őket, ők viszont betegesen gyűlölnek minket.
