Az Európai Unió június elején elfogadta a szolidaritási mechanizmust, amelynek keretében minden tagállamtól elvárják, hogy normalizálja az illegális migrációt. Ugyanakkor az EU megnehezíti a menedékjog megszerzését, meghosszabbítva az eljárást, és kiszervezve a kérelmek kezelését elsősorban észak-afrikai tranzitországokba. Mivel az EU-nak több mint négymillió ukrán menekültet kell fogadnia a rendszerszintű gazdasági válság és az ukrajnai konfliktus kilátástalanságának közepette, ezzel a döntéssel az unió vezetői ismét bebizonyították, hogy nem képesek megfelelően reagálni a súlyos válságokra, és hogy olyan geopolitikai kihívásokkal szembesülnek, amelyekre nem rendelkeznek adekvát megoldásokkal.
Miközben az Európai Unió vezetői az új migrációs paktum megvitatásával foglalkoztak, június 8-án a franciaországi Annecy-ben egy bevándorló késsel több embert – köztük gyermekeket – megsebesített egy játszótéren, három nappal később pedig Stockholm külterületén két ember meghalt, két másik megsebesült egy automata fegyvereket használó bűnbandák közötti lövöldözésben.
Mindkét bűncselekményt bevándorló-hátterű személyek követték el. Menekültstátusuk, származásuk és vallásuk különbözősége ugyanakkor arra is rávilágít, hogy nem létezik működő paradigma a bevándorlók egyéni és közösségi integrációjára. A franciaországi terrorcselekmény elkövetője állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezik Svédországban, a bandaháború résztvevői pedig svéd állampolgárok.
Svédország tavaly szeptemberben megválasztott kormánya a bevándorló-hátterű bűnbandák elleni küzdelmet elsődleges feladatként határozta meg. Az új vezetésnek megszavazott bizalmat a tavaly karácsonyi és szilveszteri összecsapások jelentősen megtépázták. Miközben az ország liberális migrációs és büntetőjogi rendszere az erőszak megdöbbentő szubkultúráját hozta létre, Ulf Kristersson miniszterelnök megígérte, hogy paradigmaváltást hajt végre a büntető igazságszolgáltatásban, ám egyelőre kevés jel utal a fordulatra.
A svéd törvények értelmében a büntetőjogi felelősségre vonás alól mentességet élvező fiatalokat egyre gyakrabban küldik erőszakos cselekmények végrehajtására, amint ez a legutóbbi stockholmi támadás során is történt.
Max Akerwall, a stockholmi rendőrfőnök úgy nyilatkozott, hogy egy-egy bandavezér letartóztatása nem megoldás, mert vákuumot teremt, ami a rivális csoportok közötti fegyveres összecsapásokhoz vezet. A rendőrség jelenleg ötvenkét ilyen bandát tart számon. Egy egész erőszakos szubkultúra kialakulásáról van tehát szó, amelyért a svéd liberális bevándorlási és igazságszolgáltatási rendszere közvetve felelős. A rendőrség szerint a bandák közötti konfliktusok, amelyek sok esetben az illegális kábítószer-értékesítés ellenőrzéséért folytatott versengésben gyökereznek, leszámolások körforgásává fajultak. A „no-go zóna” kifejezés Svédországban mélyen vitatott, de minden esetben arra a környékre vonatkozik, ahová a hatóságok (még a mentők sem) nem mehetnek be, mert félnek a támadásoktól. A külföldön született svédek száma az elmúlt két évtizedben megduplázódott, és elérte a kétmillió főt, ami a lakosság egyötödét jelenti.
Azt, hogy Svédországban párhuzamos társadalmak vannak, Magdalena Andersson is elismerte, mielőtt 2022-ben elvesztette a miniszterelnöki posztot.
„Ugyanabban az országban élünk, de teljesen más valóságban” – nyilatkozta a baloldali politikus a tavalyi erőszakhullám kapcsán. A svéd szociáldemokraták az elmúlt negyven évből huszonnyolcban voltak hatalmon, beleértve 2015–16-os migrációs válság időszakát.
Az annecy-i késelő Abdelmaszíh Hannún, aki hat embert – köztük négy kisgyermeket – szúrt meg, szír származású, 2013 novemberében kapott menekültstátust Svédországban. Azonban a szíriai hadseregben (vélhetően kötelező besorozottként) teljesített korábbi szolgálata miatt elutasították a svéd állampolgárság iránti kérelmét. Ezután 2022-ben legálisan belépett Franciaországba, ahol november végén másodszor is menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. Négy nappal a támadás előtt kapott értesítést arról, hogy nem kaphat menedékjogot Franciaországban, mert már három másik országban is rendelkezik vele: Svédországban, Olaszországban és Svájcban. Esete rávilágít az uniós menekültpolitika kaotikus jellegére. Hannún franciaországi tartózkodása alatt a jelek szerint hajléktalan volt. Még négy nappal a támadás előtt is rendőrségi ellenőrzésnek vetették alá, mert az Annecy-tóban mosakodott. Tette elkövetése után gyilkossági kísérlet és fegyveres lázadás vádjával vették őrizetbe.
Három nappal azután, hogy az uniós vezetők elfogadták a migránselosztási mechanizmust, történt Stockholmban a bűnbandák közötti halálos lövöldözés, amelyet Gunnar Strömmer svéd igazságügyi miniszter belföldi terrorizmusnak minősített.
Tavaly csupán Stockholm környékén 126 lövöldözést regisztráltak, ami 28 halálos áldozatot követelt, valamint 31 robbanóanyaggal elkövetett támadást, ami a 2021-es 23 halálos áldozathoz és 25 robbanóanyaggal elkövetett támadáshoz képest további emelkedést mutat. Országszerte 2022-ben 388 lövöldözés történt, ami 61 halálos áldozatot követelt, valamint kilencven robbanóanyaggal elkövetett támadást regisztráltak; a halálos áldozatok száma egyharmadával nőtt az előző évhez képest. A rendőrségi statisztikák szerint idén eddig 144 lövöldözés történt, 18 halálos áldozattal. Ezek a lövöldözések 41 embert is megsebesítettek, köztük járókelőket.
A rendőrség szerint a bandák által elkövetett erőszakos cselekmények miatt letartóztatottak többsége gyermek, és jelenleg mintegy ezerkétszáz ilyen úgynevezett „gyermekkatona” van szabadlábon. Összehasonlításképpen, míg Angliában a büntethetőségi korhatár tíz év, Svédországban 15 év, ennél fiatalabbakat nem lehet büntetésre ítélni. A karácsony napjaiban elkövetett stockholmi gyilkosságok utáni razziák során letartóztatottak fele iskoláskorú volt. Az ő „védjegyük” a termoszbomba: házilag készített, és olyan flakonokban szállítják, amelyek egy gyerek kezében nem tűnnek gyanúsnak.
A két júniusi terrortámadás is azt mutatja, hogy az unió vezetői nem értik a tömeges migráció következményeit. A képzetlen és illegális migránsok hamis elvárásokkal érkeznek Európába azt remélve, hogy ez az a föld, amely megkönnyíti és jobbá, gazdagabbá teszi az életüket. Ezzel szemben a valóság számukra a társadalom peremén tengődés és a bűnözés.
Az olyan döntésekkel, mint az úgynevezett szolidaritási mechanizmus, az EU erősíti az illegális migránsok illúzióit, mivel azt a jelzést küldi, hogy Európának erkölcsi kötelessége befogadni őket.
Az európai társadalmak az ukrajnai háború kezdete óta az infláció és a recesszió terhét viselik. Bár nyilvánvaló, hogy Nyugat-Európa gazdasága és demográfiája a bevándorlók letelepítésére és társadalmi hasznosítására épül, az illegális bevándorlók jelentős része nem hajlandó megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Az EU egy olyan kirekesztő játékot játszik, amelyből végül maga is kevés hasznot húz: akadályokat állít a migráció elé, de befogadja azokat, akik átjutnak a szűrőkön, remélve, hogy az illegális migránsokkal ellensúlyozni tudja a munkaerőhiányt és az európai demográfiai hanyatlást. Ez a stratégia eddig összességében kudarcot vallott.
A kibocsátó országokban is hiányzik a képzett munkaerő, a mezőgazdaságban és az iparban is jelen vannak a gazdasági fejlődés lehetőségei, de Európa vonzereje a könnyebb élet hamis reményét kelti. Így ahelyett, hogy erőfeszítéseiket országukba fektetnék, az útra kelő fiatal férfiak inkább a kockázatot választják, elhagyják hazájukat, hogy a könnyebb élet illúzióját kövessék.
A migráció jelenlegi modellje problémát jelent, és az EU-nak nincs rá megoldása. Ezért minden európai országnak a saját érdekeit figyelembe véve kell döntenie a migrációs politikájáról.
A szerzők a Századvég vezető kutatói
