Ki ártatlan és ki nem?

Ezen a héten hétfőn az ausztrál Kathleen Folbigg húszévnyi rabság után kiszabadulhatott a börtönből, ahol négy gyermeke meggyilkolásáért ült. Pontosabban ezzel vádolták meg két évtizeddel ezelőtt, a bíróság pedig nem hitt neki, és negyven év börtönre ítélte. A tudomány viszont azóta annyit fejlődött, hogy egy genetikai vizsgálat kimutatta: egy, a családjukban örökletes betegség okozhatta a négy baba halálát, így – a váddal ellentétben – Folbigg nem fojtotta meg őket. A nő ártatlansága mellett egyébként már az eljárás alatt is komoly érvek szóltak, például a boncolási eredmények szerint a babákon nem találtak külsérelmi nyomot vagy arra utaló jelet, hogy gyilkosság áldozatai lettek volna.

Bár nem ismerem minden apró részletét az ügynek, de a megjelent cikkek és az ügyben eljáró ügyvédek elmondása alapján a nőt a gyermekágyi időszakok alatt írt naplója alapján ítélhették el, amely tele volt önváddal, és sorait erősen átitta a szülés utáni depresszió.

Folbigg képviselői úgy nyilatkoztak, az ausztrál igazságszolgáltatás történetének legsúlyosabb tévedésére derült most fény, ha pedig megsemmisítik az ítéletet, vagyis ártatlannak nyilvánítják az édesanyát, akkor akár több száz millió forintnak megfelelő kártérítést is kaphat az államtól. Az eset akkora port kavart a kontinensen, hogy több más aktát is újranyithatnak, a tudomány fejlődése ugyanis több, megingathatatlannak vélt tényt megcáfolhat, és további elítéltek ártatlanságára derülhet fény.

Nagyon sokat járt a fejemben ez az eset, és próbáltam elképzelni, milyen lehet húsz évet eltölteni egy börtönben úgy, hogy mindvégig tudod, hogy ártatlan vagy. Nem elég nagy tragédia elveszíteni négy gyermeket, ép ésszel kibírni is lehetetlen, hogy utána ártatlanul ítélnek el a meggyilkolásukért. Nem hisz neked a férjed, nem hisznek neked a családtagjaid. A nőben csupán néhány barátja tartotta a lelket. Aztán tovább nézelődtem az interneten, és rengeteg számos hasonló ügyet találtam, ám a többségük nem Ausztráliában, hanem az Egyesült Államokban történt. Csak úgy záporoztak a cikkek az elmúlt évekből: harminc évet ült ártatlanul, huszonöt év után kiengedték, negyvennégy évet töltött rács mögött a tévesen elítélt vádlott… Nem tudom, hogy egy derékba tört életet kárpótol-e a hátralévő időben az ilyen esetekben megítélt kártérítés, még ha az sok száz millió forintnak is felel meg. És vajon miért éppen Amerikában gyakoribbak a tévesen meghozott ítéletek?

További Vélemény híreink

Gyurcsány kiadta a tűzparancsot

Nem szeretnék bonyolult összehasonlításba belemenni az amerikai és a magyar büntetőeljárás különbségei kapcsán, már csak azért sem, mert nem vagyok jogász. Laikusként sem nehéz azonban néhány alapvető különbséget felfedezni: míg hazánkban már meglévő törvénykönyvek és jogszabályok szolgálnak alapul egy ítélethez, addig az Egyesült Államokban az úgynevezett precedensjog az irányadó, tehát a korábban hasonló ügyekben meghozott ítéletek. További fontos különbség, hogy a tengerentúlon egy tizenkét fős esküdtszék is döntést hoz az adott büntetőeljárásban, a filmekben látott, majdhogynem színpadi showhoz hasonló ügyvédi bizonyítások pedig alapvetően az ő érzékeikre, érzelmeikre próbálnak hatni – az esküdtszék tagjai ugyanis átlagos amerikai állampolgárok, akik a pártatlanság elve alapján, egyhangú vagy többségi szavazással hozzák meg végső döntésüket. Ám ők sokkal inkább hagyatkoznak intuícióikra, benyomásaikra, szimpátiájukra, semmint jogszabályokra vagy korábban már lezajlott perek ítéleteire.

Mindez pedig annak fényében tűnik érdekesnek, hogy egyre több esetben derül ki, az ítészek tévedtek, a külső szemlélő számára pedig úgy tűnhet, amikor az a kérdés, hogy valaki bűnös vagy ártatlan, az igazság tulajdonképpen csak másodlagos szempont. Az lesz az ügy nyertese, aki hatásosabban érvel, jobban hat az érzelmekre, határozottabban képviseli az igazát – vagy kiváló képességei vannak arra, hogy valamilyen állításról meggyőzzön másokat, még akkor is, ha az nem igaz.

Bő két hónapon belül másodszor emelnek vádat Donald Trump, az Egyesült Államok előző, republikánus elnöke ellen. Kevésen múlt, hogy nem harmadízben, a 2021. januári Capitolium-ostrom kapcsán. Csak hogy érezzék ennek a ténynek a súlyát: ő az első korábbi elnök az Egyesült Államok történetében, akivel szemben büntetőeljárás indul.

Az első ügy 2016-ig nyúlik vissza, amikor is a vád szerint Trump közvetítőin keresztül hallgatási pénzt fizetett ki az abban az évben tartott elnökválasztási kampányban. Azzal is vádolják, hogy számos hivatali iratot, köztük titkos és szigorúan titkos minősítésű dokumentumokat is magával vitt a floridai birtokára hivatali ideje vége után, és azokat nem szolgáltatta be a hatóságoknak, holott a törvények szerint át kellett volna adnia az iratokat a nemzeti levéltárnak. Ha ezekben a vádpontokban elítélik a volt elnököt, az akár szabadságvesztéssel is járhat.

És nem, nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, illetve megállapítani, hogy ki ártatlan és ki nem, ugyanakkor nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy 2024-ben lesz majd a következő amerikai elnökválasztás, Joe Biden pedig, ez a kedves öreg bácsi, aki látszólag azt sem tudja, hogy hol van és mi lenne a feladat, nem tudná másként megtartani a székét, csak úgy, ha Trump minimum egy kilométeres hátránnyal indulna, de leginkább sehogy.

Érdekesség egyébként, hogy Joe bácsi kapcsán is felmerült ugyanez a gyanú még ez év elején, valamikor januárban, ellene azonban mégsem emeltek eleddig vádat, és nem távolították el a hivatalából.

Pedig… Több helyszínen is minősített, titkos iratokat találtak az aktuálisan regnáló elnök munkatársai, ami a BBC szerint egyre nagyobb politikai kellemetlenséget okoz a Fehér Háznak. A Penn Biden Centerben talált iratok között Ukrajnáról, Iránról és Nagy-Britanniáról szóló dokumentumok vannak.

További Vélemény híreink

Az RTL Klub kisfiút bántalmazott ország-világ előtt

A legújabb hírek szerint pedig létezik egy (egyelőre) titkos FBI-akta, ami a Biden család ukrajnai korrupciós ügyeit részletezi. Ennek alapján Biden még alelnökként ötmillió dollár kenőpénzt fogadott el egy ukrán gázipari óriásvállalat, a Burisma Holdings egyik vezetőjétől, ezért cserébe pedig nyomást gyakorolt az ukrán vezetésre, hogy távolítsák el az akkori főügyészt, amiért nyomozást indított a Burisma ellen. Ez sem tűnik piti ügynek, ugyanakkor arról nem nagyon hallani, hogy komolyabb platformra terelné bárki is a történetet.

Az amerikai elnökválasztási kampány mindig is kegyetlen volt. A magyar ahhoz képest mondhatni szalontánc, pedig hazánkba is elkezdett már begyűrűzni az egymás magánéletét cincáló, az igazságtól igen távol álló kampányelemekkel tűzdelt „kard ki kard”. Az biztos, hogy Donald Trump a maga konzervatív politikájával csúnyán belegázolt az addig uralkodó lobbiérdekekbe, így az ő visszatérését megakadályozandó tulajdonképpen semmi sem drága – még egy, az igazságot figyelmen kívül hagyó, akár szabadságvesztéssel járó büntetőeljárás sem. Aztán pár év múlva lehet, hogy kiderül, a vádlottat ártatlanul ítélték el, de csak akkor, ha már nem jelent veszélyt.

És, hogy ránk, magyarokra nézve mi a jelentősége annak, ki is az Egyesült Államok elnöke?

Nos, Donald Trump korábban azt nyilatkozta, ha még mindig ő lenne az elnök, Ukrajnában nem lenne háború. Talán ez a kijelentés mindent meg is magyaráz, de azért gondoljanak csak bele: mennyire más lenne az életünk most, ha tényleg így történt volna? És vajon visszafordítható-e még ez az állapot, vagy innen már nincs visszaút? Vajon van-e bárki Magyarországon kívül, aki a háború békés lezárását képviseli, és nem csak látszólag, hanem valóban? Vajon miért cél, hogy egy jól láthatóan nem beszámítható ember irányítsa azt a nagyhatalmat, amelyik igyekszik egyre több szikrát csiholni a puskaporos hordó körül?

Nem tisztem ezeket a kérdéseket megválaszolni, de itt kavarognak bennem. Ez az egész cirkusz rám is, mindannyiunkra hat. Abban az országban, ahol ártatlan emberek évtizedeket ülhetnek a halálsoron, és ahol a szabadság illúzióját hazudva egyre mélyebbre süllyesztenek komplett társadalmakat, nincsenek túl jó kilátások. És ki tudja, hol a vége.

Borítókép: Joe Biden (Fotó: AFP/Andrew Caballero-Reynolds)