Ezen a héten hétfőn az ausztrál Kathleen Folbigg húszévnyi rabság után kiszabadulhatott a börtönből, ahol négy gyermeke meggyilkolásáért ült. Pontosabban ezzel vádolták meg két évtizeddel ezelőtt, a bíróság pedig nem hitt neki, és negyven év börtönre ítélte. A tudomány viszont azóta annyit fejlődött, hogy egy genetikai vizsgálat kimutatta: egy, a családjukban örökletes betegség okozhatta a négy baba halálát, így – a váddal ellentétben – Folbigg nem fojtotta meg őket. A nő ártatlansága mellett egyébként már az eljárás alatt is komoly érvek szóltak, például a boncolási eredmények szerint a babákon nem találtak külsérelmi nyomot vagy arra utaló jelet, hogy gyilkosság áldozatai lettek volna.
Bár nem ismerem minden apró részletét az ügynek, de a megjelent cikkek és az ügyben eljáró ügyvédek elmondása alapján a nőt a gyermekágyi időszakok alatt írt naplója alapján ítélhették el, amely tele volt önváddal, és sorait erősen átitta a szülés utáni depresszió.
Folbigg képviselői úgy nyilatkoztak, az ausztrál igazságszolgáltatás történetének legsúlyosabb tévedésére derült most fény, ha pedig megsemmisítik az ítéletet, vagyis ártatlannak nyilvánítják az édesanyát, akkor akár több száz millió forintnak megfelelő kártérítést is kaphat az államtól. Az eset akkora port kavart a kontinensen, hogy több más aktát is újranyithatnak, a tudomány fejlődése ugyanis több, megingathatatlannak vélt tényt megcáfolhat, és további elítéltek ártatlanságára derülhet fény.
Nagyon sokat járt a fejemben ez az eset, és próbáltam elképzelni, milyen lehet húsz évet eltölteni egy börtönben úgy, hogy mindvégig tudod, hogy ártatlan vagy. Nem elég nagy tragédia elveszíteni négy gyermeket, ép ésszel kibírni is lehetetlen, hogy utána ártatlanul ítélnek el a meggyilkolásukért. Nem hisz neked a férjed, nem hisznek neked a családtagjaid. A nőben csupán néhány barátja tartotta a lelket. Aztán tovább nézelődtem az interneten, és rengeteg számos hasonló ügyet találtam, ám a többségük nem Ausztráliában, hanem az Egyesült Államokban történt. Csak úgy záporoztak a cikkek az elmúlt évekből: harminc évet ült ártatlanul, huszonöt év után kiengedték, negyvennégy évet töltött rács mögött a tévesen elítélt vádlott… Nem tudom, hogy egy derékba tört életet kárpótol-e a hátralévő időben az ilyen esetekben megítélt kártérítés, még ha az sok száz millió forintnak is felel meg. És vajon miért éppen Amerikában gyakoribbak a tévesen meghozott ítéletek?
