A szakemberek egyetértenek abban, hogy a személyiségfejlődés szempontjából a szocializáció legmeghatározóbb színtere a család. Ennek elsődlegessége értelemszerűen abban áll, hogy a gyermek legérzékenyebb fejlődési szakaszában hat. Normális esetben ugyanis a szülők segítik a gyerekeknek értelmezni a világot, így mire óvodába és később iskolába kerülnek, már rendelkeznek bizonyos alapokkal. Az persze nagyon nem mindegy, milyenek ezek az alapok.
Köztudott, hogy amikor a rendszerváltáskor leépült a nehézipar, emiatt jelentősen megnövekedett a munkanélküliek aránya, a foglalkoztatási ráta néhány év alatt 60 százalékról 52 százalékra csökkent. Elsősorban azokban a térségekben, ahol korábban a nehézipar volt a húzóágazat, nagyon sokan maradtak munka nélkül, és ezt az amúgy is elkeserítő helyzetet később, 2002 után csak tovább rontotta a balliberális kormányok téves politikája.
Hatalmas károkat okozott, hogy az állástalan tömegeket akkoriban segélyekkel igyekeztek bevételhez juttatni, és ezeknek az embereknek egy része közben a szürke- vagy feketezónába is elkalandozott, hogy több pénzhez jusson. Idejük volt rá, hiszen a segélyért cserébe nem vártak tőlük munkát.
Ez a rendszer önmagában is borzasztóan káros volt, de az maga volt a tragédia, hogy ezt az életmódot ezekben a családokban a felnövekvő gyermekek végignézték. Nagyon sokan nőttek úgy föl, hogy azt látták, az édesapa nem dolgozik, de mégis „megél”, otthon pihenget, alkoholizál, még rosszabb esetben bűnöző életmódot folytat. Nem véletlen, hogy amikor ezeknek a gyermekeknek feltették a kérdést: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, akkor olyan válaszok is érkeztek, hogy segélyes és kamatozó. Az előbbi fogalom nem igényel különösebb magyarázatot, az utóbbi pedig arra utal: sokan jól éltek abból, hogy brutális kamatokkal uzsorakölcsönöket adtak nehéz sorsú és éppen ezért kiszolgáltatott családoknak.
Ebből a világból kitörni – ha nem is lehetetlen, de – elképesztően nehéz, és nagyon sok minden kell ahhoz, hogy ez sikerüljön.
Ebben természetesen meghatározó szerepe van az oktatási intézményeknek, de ennek kapcsán egy gond rendszeresen előjött, mégpedig az, hogy a szegregátumokban élők, elsősorban a romák sokszor nehezen fogadják el az értelmiségiek, így a pedagógusok „okoskodását”. Úgy vannak vele, hogy nem kíváncsiak azoknak a véleményére, akik tőlük eltérő társadalmi helyzetben élnek, másképpen szocializálódtak, és kívülről próbálják meg megmondani a tutit.
Ennek a problémának a felismerése húzódik meg az Ökumenikus Segélyszervezet Roma példakép programjában, amiről a napokban közöltünk riportot.
E kezdeményezés lényege, hogy cigány származású, nehéz sorból kitörő, az életben bizonyított példaképek mennek el a szegregátumokba és mondják el nem mindennapi élettörténetüket, tapasztalataikat hátrányos helyzetű gyermekeknek.
Azt az üzenetet próbálják meg eljuttatni a fiatalokhoz, hogy kemény, kitartó tanulással, szorgalmas munkával lehet érvényesülni, és ennek köszönhetően be lehet illeszkedni a többségi társadalomba is. A néhány hónapja tartó programban eddig Lázár Péter cigány származású, biológia–testnevelés szakon végzett pedagógus, Galamb Alex pék, a Sütni Jó Alapítvány létrehozója és Orsós Zsuzsanna biológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa mesélte el élete történetét a rászoruló gyermekeknek.
Az Ökumenikus Segélyszervezet egyelőre kísérleti jelleggel szervezte meg a programot, de ha sikerrel járnak, akkor a kezdeményezés országossá is válhat. A sikerben joggal reménykednek a szervezők, mert a kiválasztott előadók olyanok, akik elmondhatják a hallgatóságnak: egy vagyok közületek.
A példaképek ugyanis a hátrányos helyzetű fiatalokhoz hasonlóan nehéz sorból, adott esetben intézetből törtek ki. Ráadásul maguk is roma származásúak, emellett hitelesek is, hiszen szinte elképzelhetetlen nehézségek közepette tanultak, szereztek szakmát vagy éppen diplomát, és a munka világában is rendkívül keményen és becsületesen dolgoztak és dolgoznak meg a sikerért, a biztos megélhetésért.
Nyilvánvalóan az utóbbi is nagyon fontos szempont, a gyerekeknek is. A legtöbben közülük is jólétben szeretnének majd élni, és azért sok mindent hajlandók is megtenni. Egyikük meg is kérdezte az egyik előadót, hogy mennyit keres. Az előadó őszintén elmondta, hogy körülbelül hatszázezer forint a jövedelme, és azt a törvényeket betartva, becsülettel keresi meg. S ez óriási dolog.
Nagy kérdés persze, hogy ezek a néhányszor egyórás előadások, programok mekkora hatást érnek el a fiataloknál. A legtöbbjüket bizonyára nem engedi majd el a közeg, amiben élnek, nagyon nehéz ugyanis kitörni egy olyan sokgyermekes családból, ahol nagy a szegénység, adott esetben nincs áram, vagy ahol a szülők törvénysértő módon élnek gyermekeik szeme láttára. Lázár Péter ugyanakkor megfogalmazta a lényeget:
Ha egy csoportból csak egy fiatal elgondolkodik azon, amit hall, már megérte.
Bízzunk benne, hogy többen is lesznek!
Borítókép: A Roma példakép program résztvevői (Fotó: Bach Máté)
