Kós Károy Temesvárott, ebben a soknemzetiségű, gazdag partiumi városban született 1883-ben egy postatiszt fiaként. Kolozsvárt, majd Pesten tanult. Pogány Móricnál, a neves épületszobrásznál dolgozott, Maróti Géza és György Dénes mellett tanulta az építészetet. De már ekkoriban is írt. 1911-ben jelent meg első kis füzetkéje, a Régi Kalotaszeg. Hadd idézzek ide pár mondatot a kiadói előszóból!
Volt idő, amikor Kalotaszeg divatban volt. Felfedezte azt a földet néhány lelkes magyar és a magyar sajtó, a képes újságok hirdették, hogy íme, itt az a föld, hogy magyar művészet van készen. Erre megindult a vándorlás: írók és művészek, amatőrök és spekulánsok árasztották el nyaranta a Vlegyásza alját. Divatba jött a kalotaszegi mellény, varrottas függöny, ágyterítő, asztalra való, női blúz. De bútoron, épületen is megjelent egy-egy fejfavégződés, hímes rovás. Azt mondotta akkor a közvélemény: íme, megvan a nemzeti stílus. Aztán elmúlott a kalotaszegi láz rólunk. Kiderült, hogy nem illik a sujtás a pantallónra sehogyse és a lényeg nélküli, testetlen cifraság sohasem lehet művészet. Ma pedig Bécs újra közelébb, közelébb van, mint Bánffyhunyad és a magyar művésznek nem kell fáradságos utat tennie egy-egy motívumért; a sok-sok idegen képes lap házhoz szállít kész művészi eredményeket. Végre is, ugye, mit csináljunk azzal a sok parasztholmival, még ha az – magyar is. Csak azon csodálkozunk, hogy mégis akadt egy-két olyan magyar művészünk, aki ma is vissza-visszatér oda, ahol a Körös és Kalota vize zúg a nagy hegyek alatt. Akiket úgy meg tudott fogni az a világ. Akik magyar kincseket keresni ma is csak oda térnek vissza. És akik valóban találnak is ott magyar kincseket. Kós Károly ezek közül való…
Megdöbbentő és valamiképpen megindító is, hogy egy harminc körüli fiatalember ilyen tévedhetetlen biztonsággal találja meg önmagát, gondolkodásának lényegét, művészetének forrását, a kulturális otthonát, ahová lecövekeli életét, s örökre hű marad hozzá. A sikeres és mind sikeresebb fővárosi építész ugyanis keveset tépelődik, amikor a történelem választás elé állítja, Budapesten vagy Kalotaszegen képzeli el jövőjét: Sztána mellett dönt. Pedig mire lecsap országunkra a trianoni béke, Kós nevét már olyan épületek tették híressé, mint az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom, az állatkert több épülete, a városmajori iskola, a Wekerle-telep bejárata és főépülete, a sztánai görögkatolikus templom, a kolozsvári kakasos templom, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, tucatnyi villa és nyaraló, no meg az a tény, hogy mások mellett ő tervezhette meg IV. Károly budapesti koronázásának díszleteit.
