Azok, akiknek valóban emberhez méltó gondjaik vannak, első ránézésre irigyelni fogják az én problémáimat. De csak első látásra tűnök majd piszlicsáré dolgokat felnagyító felelőtlennek. Mert ismét a békafőzés módszertanáról lesz szó, amit, ugye, hideg vízben kezdünk el, szép lassan forralva. Amikor ezt írom, festenem kellene. Fiam pár hete lecsiszolta húszéves kerti bútorainkat, és a nagyobb padot le is kente a felesége, ami most úgy pompázik hálatelt csillogással, mintha új lenne. Az asztalt már nekem kellene megajándékoznom a kártevők ellen is védő bevonattal, de teljesen elbizonytalanodtam a Ferencvárosban elhelyezett szivárványos pad miatt. Mi, ugye, meglehetősen ókonzervatív, már-már homofób módon szép sötétbarna lazúrt választottunk. Erre most kiderül, hogy már megint hátrafelé nyilazó, bőgatyás, árvalányhajas mucsai bunkó vagyok, aki még a padok színének szimbolikáját sem érti. Mint az Amnesty International nevű bajkeverő társaság szíves közléséből megtudtam, a szivárványos színezet jelenti egy pad esetében azt, hogy mindenkinek van helye az ülőkén. Sőt a szeretet mindig legyőzi a gyűlöletet.
Milyen gyűlöletet? Majd elfelejtettem, hogy a szivárványos giccs nem tetszett mindenkinek a IX. kerületben. Állítólag ferencvárosi ultrák sebtiben zöld-fehérre festették át, és megüzenték a rendkívül haladó gondolkodású, modern műveltségű, a színszimbolikát értő és napi szinten gyakorló polgármester asszonynak, hogy ez a város nem az a város. Ferencváros. Lassan Baranyi és a többi libernyák is megtanulhatná. Foglaljuk össze ezen a ponton a történet meglehetősen összetett képi világát előbb progresszív megközelítésben.
Tehát Baranyi Krisztina kirak egy szivárványszínű padot a szeretet jegyében a Tompa utcába. Ez kiváltja a Fradi-szurkolók gyűlöletét, akik azonmód átfestik a padot a nekik kedves színekre. Majd jön a tudálékos Amnesty, kioktat bennünket szeretetből, aminek jegyében újra átfesti szivárványosra a szerencsétlen padot. Túl azon, hogy a környékbeli festékboltok remekül keresnek majd a soha véget nem érő mázoláson, szerintem ez a festőbajnokság sok mindenről szól, de a szeretetről semmiképpen sem.
Konzervatív vagy inkább normális nézőpontból az egész vircsaft elkerülhető lett volna, ha a pad el sem készül. Diszfunkcionalitása ordít róla, bármelyik festékréteg takarja éppen, hiszen pont azt jelenti bármelyik színvilág, hogy valakiknek nincs hely rajta. Jó lenne végre, ha megértenék az LMBTQ-propagandisták, hogy kizárólag annyi empátiát, megértést és szolidaritást követelhetnek meg az érzékenyíteni kívánt társadalmi csoportoktól, amennyit ők tanúsítanak irántuk. Ha érzéketlen nemtörődömséggel provokálják teszem azt a ferencvárosi fociultrákat, akkor ne csodálkozzanak, ha hasonló érzéketlenséget kapnak reakcióként az arcukba.