Vérszemet kaptak a magyarellenes provokátorok

Az úzvölgyi haditemető szimbólummá vált. Felkerült a román nacionalista térfoglalás térképére, s ezzel párhuzamosan a székely, erdélyi magyar nemzeti ellenállás jelképeinek listájára. A 2019. június 6-i erőszakos benyomulásának, a törvénytelenül kialakított új parcella ortodox szertartású felszentelésének, a székelyek sírkert körüli élőláncának képei sötét történelmi pillanatokká váltak.

Az ügy a román igazságszolgáltatás elé került, amely szerint nem magyaroknak való vidék, ha etnikai jellegű, szimbolikussá emelkedett kérdésekről van szó, lásd a marosvásárhelyi katolikus gimnázium elleni bírósági hadjáratot. Úzvölgye ügyében mégis két pozitív meglepetés is született. Az egyik, hogy a bíróság jogerős ítéletben kimondta: a székelyföldi Hargita és a moldvai Bákó megye határán fekvő terület Csíkszentmártonhoz tartozik és a betonkereszteket illegálisan emeltette Darmanesti (Dormánfalva) önkormányzata, amelyet arra köteleztek, hogy állítsa vissza a katonatemetőt eredeti formájába. A második meglepetést a bírósági döntés viszonylag gyors végrehajtása jelentette, amire nagyon kevés esélyt jósolt az erdélyi magyar média, de az érzékeny, a helyzetet jól ismerő politikusok is.

További Vélemény híreink

Büntetlenül megúszták a temetőgyalázást a román nacionalisták

Bár a betonkeresztes temetőgyalázásban aktívan szerepet vállaló egykori fociultra, George Simion – aki az azóta parlamenti képviselettel rendelkező Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, s a leghangosabb ellenzéki politikus Bukarestben – visszafogottan reagált az eredeti állapot visszaállításának megvalósulására, az sejthető volt, hogy a dolog nem marad annyiban. A szélsőségesen magyarellenes, egyes román hírportálok által egyenesen újnácinak nevezett szervezet, A Nép Útja (CN) kijelölte az újabb akció időpontját, s július 8-án alig több mint százan ismételten mindenféle jogalap nélkül állítottak fel százötven fakeresztet. A CN vezetője, Mihai Tirnoveanu továbbra is azt állítja, hogy „több irat is bizonyítja”, hogy az első világháborúban az úzvölgyi harcokban elesett román katonák közül 148-at az úzvölgyi sírkertben hantoltak el. Csakhogy az illetékes román hatóság ezt cáfolta.

A július 8-i második temetőgyalázás legmegdöbbentőbb része a helyszínen nagy létszámban jelen lévő csendőrség és rendőrség passzív magatartása volt. A rendfenntartók a Maszol erdélyi portál érdeklődésére azt közölték, hogy utólag vizsgálják meg a történteket. Erre reagálva mondta azt Hajdu Gábor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselője: ha a rendőrök egy nő megerőszakolását látják, akkor kötelező közbeavatkozni, nem elég csupán tudomásul venni és követni a történést.

Vérlázító volt az, ahogyan az egyik hírcsatorna, a Romania TV közvetítette az eseményeket. Az élő adásban bejelentkező riporter támogató lelkesedéssel számolt be a haditemető törvénytelen átalakításáról. A román média nagyobbik része röviden vagy egyáltalán nem tájékoztatott az eseményről. A botrányos ügyben a kormány, de a kisebbségi jogok iránti „fáradhatatlan és sokoldalú elkötelezettségéért” júniusban német kitüntetésben részesült Klaus Johannis államfő sem szólalt meg.

További Vélemény híreink

Tovább gyűrűzik az úzvölgyi temető körüli botrány

Egy mindenkit megnyugtató megoldás az úzvölgyi haditemető ügyében lehetetlen. Kompromisszumos rendezésre van ugyan esély, de ez csakis úgy lehetséges, ha a sírkert eredeti formája megváltozik. Ma nehéz megmondani, hogy magyar–román államközi egyeztetések vagy a székelyföldi önkormányzatok, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a bukaresti kormány, jelesül a román védelmi minisztérium közötti tárgyalás szükséges-e a megegyezéshez. A probléma az, hogy a magyarellenes szervezetek, a húszszázalékos társadalmi támogatottsággal bíró AUR a temető ügyét bármikor a politika napirendjére emelheti, függetlenül a törvényes háttértől vagy a megoldást kereső egyeztetések alakulásától.

A kis létszámú, de hangos soviniszta csoportok a 2019-es első temetőgyalázás óta vérszemet kaptak. Nem véletlenül, hiszen illegális akciójukat gyakorlatilag büntetlenül megúszták, s mindvégig maguk mögött tudhatták a román média tekintélyes részének támogatását.

Jól szervezett provokációval zavarták meg Novák Katalin gyulafehérvári magánlátogatását 2022 májusában, s helyenként fizikai agresszióval fenyegető demonstrációval igyekeztek ellehetetleníteni a köztársasági elnök idén áprilisi nagykárolyi részvételét a Kölcsey-szobor avatásán. Tavaly júliusban egy pár fős csoport próbált provokálni Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde alatt. A zavarkeltőket vezető Mihai Tirnoveanu már bejelentette: az idei Tusványoson molinóval és Románia lobogójával lesznek jelen a miniszterelnöki előadáson.

A labda a román hatóságoknál pattog. Miért és meddig hagyják, hogy a háborús övezettől pár száz kilométerre hivatásos magyarellenes provokátorok kerüljenek főszerepbe?

Borítókép: Az úzvölgyi temető (Fotó: MTI/Veres Nándor)