Mindezzel azonban két probléma van.

A kisebbik a tartalmi. Egyrészt egyetlen újság sem az amerikai bevándorlási törvény alapján készül. Elég viszont felütni a szótárt, hogy ezt olvassuk benne: „a szankció olyan jogi, politikai vagy gazdasági intézkedés, amelyet egy ország vagy szervezet másik ország vagy szervezet ellen hoz meg, általában azért, hogy nyomást gyakoroljon rá vagy megbüntesse”. 

Mármost pontosan ez történik. Az amerikai nagykövetség saját délelőtti közleménye is arról ír: a magyarok jelenlegi amerikai utazási jóváhagyásának érvényessége „csökken”, illetve „korlátozódik”. Mégpedig azért – mint írják –, mert a magyar kormány nem teljesítette, amit akartak tőle. Ismét csak a követségi megfogalmazás szerint „nem orvosolja”, illetve „nem tett azért...”. 

A súlyosabb probléma a sokat, amerikai részről pedig túlságosan is sokat emlegetett sajtószabadsággal kapcsolatos. 

 (Természetesen leszámítva a jogban meghatározott eseteket, például a becsület és a jó hírnévhez való jog megsértése esetén.) Ha esetleg le lennénk maradva egy brosúrával: mióta szempont ez Amerikában?

Kollégánk az egér mozgatásával könnyen át tudná írni a címben kifogásolt kifejezést. De nem teszi. A szerkesztőség nem veszi továbbá igénybe a követségi levél végén már-már krakéler módon felajánlott segítséget, ha esetleg lennének még további pontok is, amelyek tisztázásában segíthetnének nekünk a Szabadság téri tényellenőrök. Visszautasítjuk ezt – természetesen mi is „tiszteletteljesen".

Borítókép: : David Pressman amerikai nagykövet (Fotó: Dunántúli Napló/Laufer László)